Ez a botrány kivégezheti a rendszert

Ez a botrány kivégezheti a rendszert

Népszava|2015. ápr 04. 05:00
Ami 2014 októbere óta történt, kommunikációs zavarnak látszik, ám valójában
a Fideszen belüli hatalmi harc vált láthatóvá FOTÓ: Szalmás Péter

 

Tavaly őszre kiderült, nincs több pénz, így Orbánnak újabb lehetőségek után kellett néznie. Ezért is kezdett neki oligarchái kifosztásának - mondja Lengyel László. A Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint Orbán súlyos hibája, hogy 2014 óta életformát kezdett diktálni: meg akarja határozni hogy az emberek hogyan éljenek. Nem hiszi, hogy lesz győztese az Orbán-Simicska küzdelemnek, de szerinte igazi vesztenivalója a kormányfőnek van.
-  Több interjúban, cikkben nevezte Orbán Viktort tigrisnek, a dzsungel könyörtelen urának. Mintha megöregedett volna Sir Kán. A dzsungel ura már nem a régi?
- Éppen ereje teljében, mindenre képesnek érzi magát. Ez a veszte. Ha már a meséknél tartunk, Orbán személyes tragédiája - ami nekünk nem biztos, hogy az -, hogy 2010 és 2014 között szinte kiirtotta a dzsungel állatait, elsősorban az ellenfeleit. Rajta kívül nem volt még egy ragadozó, aki ki merte volna dugni az orrát barlangjából. Mindenki rettegett, hogy Sir Kán jön és végez vele. Féltek tőle a sajátjai, a hívei is. Joggal vághatta az övéi szemébe: el tudtátok ti képzelni, hogy miután 2006-ban azt mondtátok nekem, tűnjek el a politikai színtérről, mert végem van, ezek után kétszer egymás után kétharmaddal győzni fogok? Én vagyok a rendszerváltás után a leghosszabb ideig miniszterelnök. Miről beszéltek, fiúk? Azt gondolja magában: én vagyok az egyetlen, aki fiatal maradtam, aki a világ ura lettem. A régi kollégistatársakról, a Fidesz-alapítókról pedig azt, hogy ti öregek vagytok, gyengék vagytok és mint megunt feleségeket hajítja ki őket.

- Ez állhat a mára legendássá vált Orbán-Simicska háború mögött?
- Tavaly őszre kiderült, nincs több pénz. Az EU-pénzeket lehívta. A multinacionálisokat nem fosztogathatja korlát nélkül. Az orosz hitel nincs, vagy csak évek múlva érkezik, ha érkezik, kínai pénz sincs: a keleti szél valójában visszafelé fúj. Újabb pénzszerzési lehetőségek után kellett néznie. Ezért is kezdett neki oligarchái kifosztásának. De azok a szereplők, akikről úgy gondolta, hogy a kezében vannak, a vártnál sokkal erősebbnek bizonyultak. Nem rémültek meg tőle. Márpedig ez a rendszer alapjában a rémületre épült. Ez a mindent felfaló, rohamra kész rendszer már nem az ő természetéből fakadóan működik, hanem a szerkezete olyan, hogy mindenáron zsákmányt kell szerezni. A zsákmányszerző rendszer nem hibákat követ el, hanem maga a rendszer a hiba. Tragikomikus, hogy épp a sümegi „békemenetelésen” Bayer Zsolt mondta ki, hogy „unortodox gazdaságpolitika, illiberális demokrácia az a van, amely József Attila-i módon széthull darabokra”. Ez igaz: a rendszer most széthull darabokra. Ezt jól látja Bayer Zsolt. Na de mégiscsak furcsa, hogy a rendszer fő írója mondja ezt! Méghozzá a saját tábora előtt! Milyen lehet ott belül a hangulat?

- Évek óta azt hallani: megroppant a rendszer. Megroppant?
- A rendszer 2012-ben szerintem is megroppant. Az, hogy az ellenzék ezzel képtelen volt élni, az nem a rendszer hihetetlen erejét mutatja, hanem az ellenzék hihetetlen gyengeségét. A helyzet azóta sem változott. A közvélemény-kutatások is azt igazolják, ma már a választók többsége úgy gondolja, hogy ezzel a rendszerrel baj van, de továbbra sem látni azt a demokratikus ellenzéket, amely valóra válhatná az emberek reményeit. Az ezredforduló óta egyre rosszabbul működő baloldali kormányzatok, majd az ellenzék olyan állapotba került, amiből még mindig nem tápászkodott fel.

- Miről szól akkor Bayer és mások jelzése?
- A Fidesz ugyanazt kockáztatja, amit a baloldal: az összeomlást. Ennek nem mindig vannak előjelei. Gyurcsányék sem sejtették, hogy az őszödi beszéd, a 2006-os őszi események hová vezetnek. Keresték az okokat, de már csak lefele tudtak menetelni és csak veszteségeket könyvelhettek el. Orbán és a többiek sem tudják, mi zajlik körülöttük.

- Mégis mintha a gazdaság a hátán vinné, ha döcögve is az Orbán-rezsimet?
- Nagyjából évi 2-2,5 százalékos növekedéssel valóban eldöcög a rendszer. Az uniós pénzek adják a GDP 0,5-1 százalékát. Most ugyan „kiköltekeztek", de 2017-18-tól újra bővülnek a források. Egyelőre jól teljesítenek az elsősorban német autóscégek is. Ehhez nincs sok köze a kormánynak. Tagadhatatlan, hogy a svájci frank hitelek átváltásával jelentős jövedelem-kiáramlás is történt, méghozzá a középosztály egy olyan csoportja is kap, amely azt el fogja költeni. A fogyasztás pedig emeli a GDP-t. A defláció, a nyugdíj- és bérnövekedés szintén ösztönzi a fogyasztást. Nagy kérdés, hogy az autóipari és az uniós forrásokból létrehozott - többnyire csak pénznyelő - beruházásokon kívül lesz-e magánberuházás. Egyelőre nincs. Óriási gond a szolgáltatások leromlása. Ugyancsak drámai következményekkel jár, hogy ez a rendszer az oktatás, az egészségügy és a kultúra teljes kifosztását hajtja végre. A következmények már most látszanak, például az oktatási rendszer lerohadásában, ami tovább görög majd a munkaerő minőségében is. Ez egy nem fenntartható növekedési pálya, ahol a társadalmi egyenlőtlenségek tovább erősödnek, s ezek kiszámíthatatlanná teszik a társadalmat. Úgy vélem, 2010-14 között a legnagyobb kockázatot a gazdaság jelentette, most a politikai kockázat a nagyobb.

- Tavaly október, a netadó elleni nagy tüntetés óta egyre kaotikusabb a Fidesz kommunikációja. Az volt az a pillanat amikor igazán megrendült rendszer?
- Előbbre tenném a repedés szakadékká válását. A 2014-es országgyűlési választások után már összeütközésbe került Orbán és Simicska. A kormányzat lényegében elveszítette a saját oldalán a média monopóliumát. A közvélemény előtt valóban tavaly október óta lett egyértelmű a rendszer romlása. Kétségtelen, hogy a kormányzat kommunikációja is borzalmas volt, de nem ez az igazi bajuk. A Fidesz – és ez Orbán súlyos hibája – életformát kezdett diktálni. Meg akarja határozni hogy az emberek hogyan éljenek, tanuljanak, szórakozzanak, vagyis beavatkozik a magánszférába. Addig „csak” az intézményeket rombolta, vagy építette át. Ezt nagyjából 2010-14 között végrehajtotta.

- Ez mintha nem zavarta volna különösebben a többséget.
- A legtöbb ember távolinak érzi magától az Alkotmánybíróságot, a bíróságokat, a jegybankot és még lehetne sorolni. Amikor azonban az életformájába kezdtek beavatkozni, a netadóval, a drogteszttel, az útdíjjal, a vasárnapi zárva tartással, akkor egyszer csak a „keményen dolgozó kisemberek” tízezrei azt mondták, hagyják őket békén, úgy akarnak élni, ahogy eddig, vagy jobban. Ebbe a világképbe nem tartozott bele, hogy nekik, vagy a gyermekeiknek el kell gondolkodniuk azon, hogy a neten hányszor klikkelhetek és hova? Mi az, hogy vasárnap nem mehetek a plázába, ahol eddig a gyerekekkel sétálgattam? Megmondják, hogy vasárnap templomba kell menni? Mi van? A politika az emberek mindennapi életét kezdte felborzolni. Ezt nem is lehetett jól kommunikálni.

Tavaly őszre kiderült, nincs több pénz, így Orbánnak újabb lehetőségek után kellett néznie. Ezért is kezdett neki oligarchái kifosztásának - mondja Lengyel László. A Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint Orbán súlyos hibája, hogy 2014 óta életformát kezdett diktálni: meg akarja határozni hogy az emberek hogyan éljenek. Nem hiszi, hogy lesz győztese az Orbán-Simicska küzdelemnek, de szerinte igazi vesztenivalója a kormányfőnek van.

- Korábban mi volt a siker kulcsa, hiszen nagyon sokaknak nagyon sok érdeksérelmet okoztak?
- Ebben szerepet játszhatott az is, hogy azelőtt egységes volt a kommunikáció a saját médiájukban. Éjjel-nappal fújták, hogy ez vagy az miért jó nekünk. Nem akadt olyan vezető Fidesz-politikus, aki azt merte volna mondani, hogy hüm-hüm, nem teljesen értek egyet ezzel, vagy azzal. Most viszont fölbukkantak ilyenek és médiafelületet is kaptak. Már a netadó ellen is felszólaltak vezető fideszesek, az útdíjról nem is szólva. Mindez kommunikációs zavarnak látszik, de valójában a Fideszen belüli hatalmi harc vált láthatóvá.

- Ebbe illeszthető az Orbán-Simicska háború is? Ki marad közülük győztesen a porondon?
- Természetesen ez is a hatalmi harcról szól, de nem hiszem, hogy lesz győztese ennek a küzdelemnek. Mind a két fél a végsőkig elszánt és véres sebeket osztanak egymásnak. Ma már jobban gyűlölik egymást, mint bárkit. Pontosan ismerik egymás cseleit, gyenge pontjait. A győztesek mi vagyunk, aki nézzük, ahogy két fenevad a szemünk láttára csap össze a csordáért.

- Lehet döntetlen?
- Igen. Bár igazi veszíteni valója Orbán Viktornak van. Amikor én megroppanásról beszéltem, akkor olyan nevetséges dologra is gondoltam, mint Orbán katonatörténetére. A közvéleménynek nem az számít, hogy Orbán 35 évvel ezelőtt a néphadseregben mi a csudát csinált. Valójában a lényeg, amit az emberek nem bocsátanak meg, és ezt Simicska jól számította ki: a legjobb barátodat följelentetted. Ez jellemhiba. Ez olyan, mint amikor az osztályban egy gyerek fölállt és besúgta a többieket. Ezt még évtizedek után sem bocsátják meg, s az osztálytalálkozókon sem ül mellé senki. Ez arról szól, hogy Júdás volt és téged is bármikor elárulhat. Simicska legérzékenyebb ponton szúrt, mert valószínűleg Orbán ezt az árulást nem bocsátja meg magának.

- Az emberek azt sem szeretik, ha meglopják őket. Mennyire éghet rá a Fideszre és Orbán Viktorra a Quaestor-ügy?
- Ez is a rendszerhiba tünete. Az, hogy a miniszterelnök nyíltan bevállalja, hogy közvetlenül beavatkozott egy ilyen ügybe, hogy tudott állami pénzek brókerházban parkolásáról, majd utasítást adott a kivételére. Olyasmiről döntött, amihez semmi köze: bennfentessé vált. Normális országban egy ilyen ügynek a közelében sem lehetett volna. Azt sem szabadott volna tudnia, hogy van Quaestor. Amikor beismerte, hogy közbelépett Quaestor-ügyben, gyakorlatilag följelentette magát. Senki nem mert szólni neki, hogy mit tett. Nem mondta meg neki senki, hogy fogja be a száját, s miután Orbán össze-vissza beszélt, a kormány emberei sem tehettek mást: tovább hazudoztak.

- Mire gondolhat most egy választópolgár?
- Például arra, hogy egy közmunkás átvett egy olyan céget, amelyben rengeteg embernek elúszott a pénze és a miniszterelnök erről tudott. Erre rakódik rá az RTL híradó, amelyből nagy dózisban kapják a választók a vezető kormánytagok, politikusok luxuséletmódjáról, a korrupciógyanús ügyeikről a képeket. Értesülhetnek arról, hogy - miközben sokan egyik napról a másikra élnek - akikre szavaztak, hogyan lopják meg őket. Mindez végzetes következményekkel járhat a hatalomra nézve. Ez a botrány kivégezheti a rendszert.

- Milyen üzenete lehet a jövő heti tapolcai időközi képviselőválasztásnak?
- Nemrégen Ajkán jártam, ami a tapolcai választókerülethez tartozik. Szerintem ez a választás már nem(csak) a Fideszről, hanem a demokratikus ellenzék és a Jobbik küzdelméről szól. A Fidesz a tapolcai választókörzetben többé-kevésbé már veszített, éppen az elmúlt hónapok ügyei miatt. Az ígérgetéssel Veszprémben sem mentek sokra, és Tapolcán is kudarcot fognak vallani. Sokáig működött, főleg a kistelepüléseken a félelem. Az emberek tudták, ha „rossz” helyre húzzák az ikszet, nem lesz közmunka, kirúghatják az önkormányzattól, vagy annak intézményéből. Falun nem sok munkahely van. A rendszer másik alappillére is összeomlóban: a félelem sem működött Veszprémben. A kistelepüléseken is emelt fővel szavaztak az emberek Kész Zoltánra, pedig durva fenyegetések hangzottak le. A varázs megtört: nem történt semmi. Megjelent a civil kurázsi. Tapolcán, Sümegen, Ajkán már a közalkalmazottak is tudják, nem lehet csak úgy elbánni velük.

- Van jelentősége a tapolcai szavazásnak, amikor Veszprémben már megdőlt a kétharmad?
- Ha sikerül bizonyítani a demokratikus oldalnak, hogy képes a győzelemre és az időközi választásokat egymás után ő nyeri és nem a Jobbik, az nagyon fontos jelzés. Az önkormányzati választások óta a Fidesz lényegében minden időközi választást elveszített, s a többségét a demokratikus ellenzék nyerte. A Jobbik feltartóztathatatlan erősödése a választásokon nem igazolódott. Ha Tapolcán a Jobbik győz, nagyon el kell gondolkodni, de 2018 még messze van.

- Megoldódhat a demokratikus ellenzék válsága?
- Nem volt mondanivalójuk 2014-ben egymás pofozásán kívül, illetve, hogy Orbán mondjon le. Csúnyán meg is buktak. Ma sem látunk a demokratikus oldalon ennél sokkal többet. Ajkán az volt a legfurcsább számomra, hogy sem a központi, sem a helyi politikusoknak eszébe sem jutott azzal kampányolni: van egy város, amelynek papírforma szerint csődbe kellett volna mennie. Válság, MAL Zrt., ehelyett talpra állt. Telt ház van az ipari parkjában, 3,2 százalékos a munkanélküliség, uniós és nemzeti forrásokból leszigetelték a panellakásokat, jelentős szociális és kulturális hálózatot működtetnek. Ez a kisváros vonzza a környékről a munkavállalókat. A települést egy szocialista polgármester, Schwartz Béla irányítja. Tapolcán, Sümegen jobboldali a városvezetés, a munkanélküliség a többszöröse az ajkainak. Az MSZP-nek eszébe sem jutott, hogy a szegedi polgármester Botka Lászlóval, vagy a XIII. kerület első emberével, Tóth Józseffel bizonyítsa kormányzóképességét. Debrecenbe tömték a pénzt, stadiont kapott, mégis óriási gondokkal küzd. Ajkán a helyi szocialista kampánycsapat egyik tagja, egy kisvállalkozó elmondta, a válság alatt sem bocsátott el senkit, most pedig már egyenesbe jött. Kérdeztem: miért nem ilyenekkel kampányoltok? A helyieknek beszélhetnek Paksról egyebekről. Őket az érdekli, kaphat-e munkát, lesz-e miből eltartani a családját. Ezek a városok is bizonyítják, vannak működőképes helyek Magyarországon válság idején is. Schwartz Bélát, Ajka polgármesterét a városon kívül alig ismerik. A baloldali sajtó sem fedezte fel, nem hívják beszélgetős műsorokba, nem készül vele interjú. Helyettük olyanok állnak a reflektorfényben, akik a töredékét nem teljesítették annak, amit ezek a polgármesterek. Pedig a sikeres példákkal és emberekkel talán le lehetne győzni a Fideszt és a Jobbikot is.
Bihari Tamás