Az euró tünetei 2010-ben - WSJ

Az eurózóna problémái 5 pontban összefoglalva

STEPHEN FIDLER The Wall Street Journal, December 24, 2010

Közismert tény, hogy monetáris unió fiskális együttműködés nélkül agyaglábon áló vállalkozás. Ennek a strukturális betegségnek az összes tünete kijött 2010-ben.
 

Fiskális fegyelem vagy szolidaritás?

Vagyis hagyjuk a bajba került országokat bűnhődni, vagy mentsük ki őket? Az előbbi megoldás az euró végéhez vezetne, az utóbbi meg azt az üzenetet küldené az országok felé, hogy nem is érdemes megszorítani, a németek úgyis fizetnek. Melyik a kisebbik rossz?

Megelőzés, vagy mentőcsomag csak a legvégső esetben?

Mi a jobb, ha a németek elébe mennek minden későbbi zűrzavarnak és előre megígérik minden bajba került ország kimentését, vagy ha megvárják az utolsó pillanatot? A piacok szeretnék az előbbit, de kinek jó ez?

A befektetők vagy az adófizetők fizessenek?

Természetesen mindenki szerint a befektetőknek kellene. De a kormányoknak sem áll ez az érdekükben, mivel később még több hitelre számítanak. Az ECB sem szeretne egy nagyarányú bank csődhullámot az eurózónában, ami a nemfizetés nyomában következne, mivel ennek a lakosságra is hatása lenne. Az írek is hajlottak erre, de Angela Merkel a 2013 utáni helyzet tekitetében az ellenkező érv mellett tette le a voksát: szenvedjenek a befektetők is.

 

Találgatás vagy bizonyosság?

A fentiekkel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy mi a jobb: bizonyosság vagy hagyni a piacokat találgatni a veszteségeket illetően?

Nemzeti szuverenitás vs fiskális és pénzügyi unió

Jelenleg úgy tűnik, hogy az eredendő hibát (monetáris uniós fiskális egyeztetés nélkül) a tagállamok a minimálisan szükséges fiskális egyeztetéssel szeretnék áthidalni. Már csak az a kérdés, mennyi a minimum?