Kis- és középvállalkozások válaszúton: versenyképesség, innováció, nemzetköziesedés

2. munkaértekezlet "A hazai kis- és középvállalatok esélyei a nemzetköziesedő tudásgazdaságok korában" (röviden KKVENT) kutatási projekt második munkaértekezletére Pécsett, 2010 január 28.-án került sor, közösen "A hazai vállalkozások alapítására, növekedésére ható tényezők vizsgálata" című OTKA projekt eredményeinek ismertetésével. A pécsi munkaértekezlet fő célja, hogy a két kutatás résztvevői a hazai kis-és középvállalkozások versenyképességének és nemzetköziesedésének problémáit megvitassák a gyakorlati szakemberekkel és más kutatókkal. (A részvevők listáját lásd a 1. számú mellékletben.). A munkaértekezlet társelnökei Dr. Inzelt Annamária az IKU igazgatója, illetve Dr. Szerb László egyetemi docens, a két projekt vezetői voltak. (A munkaértekezlet napirendjét lásd az 2. számú mellékletben). A kerekasztal-beszélgetésre az IKU Innovációs Kutató Központ (Pénzügykutató Zrt.), a Pénzügykutató Alapítvány, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar és az MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága közös szervezésében került sor. A munkaértekezlet első felében a Dr. Inzelt Annamária vezetésével zajló KKVENT projekt részeként a hazai orvosiműszer-gyártó és információtechnológiai szektor kis- és középvállalkozásainak nemzetköziesedési tendenciáit, illetve innovációs aktivitását ismertető előadások hangzottak el. A munkaértekezlet második felében a Dr. Szerb László irányítása mellett zajló OTKA projekt eredményei alapján a hazai, és részben a dél-dunántúli KKV-k versenyképességének, illetve a hazai KKV-k nemzetköziesedésével kapcsolatos tapasztalatokat ismerhették meg a jelenlévők. Mindkét blokk után az előadásokhoz kapcsolódó kérdések, reflexiók rövid megvitatására került sor. Rövid bevezetőjében Dr. Inzelt Annamária KKVENT projekt vezetője ismertette a kutatás fő céljait és módszertanát (lásd a szegedi értekezletről szóló beszámolót). Ezt követően összefoglalta az on-line kérdőíves felmérés néhány érdekesebb eredményét. Ezek szerint az innovatív és nem innovatív vállalatok számára a nemzetköziesedés során egyaránt komoly motivációs tényező a versenyképesség javítása és az információhoz jutás. Ugyanakkor számos eltérés is megfigyelhető a két vállalattípus között. Az innovatívak számára az új tudás és technológia megszerzése, az új piacokon való megjelenés, valamint a KFI folyamatok dinamizálása jelentenek komoly további motivációs tényezőket, miközben a nem innovatív vállalatokat elsősorban a magasan képzett szakemberek alkalmazásának lehetősége, a piacról való kiszorulás elkerülése, az ismertté válás igénye, a hazai gazdasági környezet negatív hatásainak és a tranzakciós költségeknek a csökkentése motiválják a külpiaci nyitásban. A célország kiválasztásában mindkét csoportnál fontos szempont a piac mérete és vonzóképessége. Az innovatív cégeknél a különféle állami támogatásoknak is fontos szerep jut a külföldi működés helyszínének megválasztásában és nem meglepő módon számukra fontosabb tényező a külföldi tudományos intézetekkel való kapcsolat lehetősége. A nem innovatív cégekre ezzel szemben a már létező üzleti vagy személyes kapcsolatrendszeren, illetve a potenciális külföldi partnertől érkező megkereséseken keresztüli - kevésbé kezdeményező jellegű - nemzetköziesedés a jellemző. Náluk sokat számítanak a korábbi terjeszkedésből, tapasztalatokból származó ismeretek. Intézményi segítséget a partnerkeresésben mindkét vállalattípusnál elsősorban az ITDH-tól, illetve a szakmai szövetségektől, kamaráktól vesznek igénybe. Az innovatívak külföldi terjeszkedésük során az ITDH segítsége mellett gyakran vesznek részt különböző kormányzati támogatási programokban. A kutatás-fejlesztés, és az innováció területén viszont főleg az NKTH és az NFÜ számítanak a fő közvetítő intézménynek. Az innovatív vállalatok tekintetében a külföldi kapcsolatépítés mindegyik területén meg kell említeni még az EU-támogatások ösztönző szerepét. Az elmúlt 3 évben a megkérdezett vállalkozások döntő többsége végrehajtott valamilyen innovációt. A válaszadók legnagyobb arányban (81%) a vállalkozáson belüli K+F tevékenységet említették. A dolgozók továbbképzése, illetve gépek, berendezések, szoftverek beszerzése az innováció bevezetése vagy megvalósítása érdekében a vállalatok több mint felénél fordult elő (76, illetve 57%). A válaszadók valamivel kevesebb, mint a fele (46%) bízott meg más szervezetet K+F tevékenység végzésével, és mintegy 40%-a kapott ilyen megbízást az elmúlt 3 évben. A külső tudás megvásárlása, legyen szó akár a szellemi tulajdonjogok valamilyen formában történő megszerzéséről, vagy a másutt végzett K+F eredmények megvételéről, kevéssé jellemezte a mintában szereplő vállalatokat. A hazai orvosiműszer-gyártó ágazat jellemzőiről és a benne szereplő KKV-k nemzetköziesedésének tendenciáiról Egy sikeres magyar iparág: az orvosiműszer-gyártás címmel Sass Magdolna tartott vitaindító előadást. A világgazdaságban dinamikusan fejlődő ágazatok egyike Magyarországon is komoly hagyományokkal rendelkező iparág, amelynek gazdasági jelentősége relatíve nagy, és az új EU-tagországok összehasonlításában viszonylag kedvező, és időbeli javulást mutató általános és versenyképességi mutatókkal rendelkezik. Ezen a területen Csehország a legnagyobb régióbeli vetélytársunk. Az ágazat egyik legfontosabb jellemzője, hogy a vállalatainak zömét többségében magyar tulajdonban lévő KKV-k alkotják. Csaknem 60% a hazai tulajdon aránya, míg a feldolgozóipar átlaga 31% (KSH). A kérdőíves felmérésre 35 vállalat adott értékelhető választ, és 12 vállalatnál személyes interjúkra került sor. Az adatfelvételben szereplő vállalkozások döntő többsége hazai magánszemély tulajdona. A tulajdonosi kör nemzetisége, a gazdaságpolitikai, vagy a fejlődésgazdaságtani szempontból eltérő viselkedési mintáik, gazdasági hatásuk, és az eltérő beágyazottság miatt lehet fontos Az orvosiműszer-gyártó ágazat sikerének titka, hogy innovatív, és jelentős az - elsősorban kutatás-fejlesztési - együttműködés más gazdasági és gazdaságon kívüli szereplőkkel. Az utóbbi három évben a válaszadó vállalatok döntő többsége végrehajtott valamilyen innovációt, kétharmaduk rendelkezik legalább egy szabadalommal, gyakori a K+F együttműködés hazai egyetemekkel és termékeik, szolgáltatásaik vásárlóival. A feldolgozóipari átlagnál lényegesen magasabb a K+F foglalkoztatottaknak az összes foglalkoztatotton belüli és a K+F kiadásoknak az összes hozzáadott értéken belüli aránya. Ugyanakkor a világ vezető gazdaságaihoz, de még Csehországhoz képest is jelentős az elmaradás. Az orvosiműszer-gyártó cégeink sikeresen és más hazai iparágakhoz képest jelentős mértékben lépnek ki a nemzetközi színtérre. Elsősorban a magas hozzáadott értékű (csúcstechnikai) termékek feldolgozóipari exportjában van az ágazatnak méretét jelentősen felülmúló részesedése. Sok a sikeres "résjátékos", akik sikeresen megtalálták azt a piaci szegmenset, ahol saját fejlesztéseikkel, illetve adaptációikkal megjelenhetnek. A válaszadó cégek egyhetedének van közvetlen külföldi tőkebefektetése, ebből kettőnek kereskedelmi képviselete, kettőnek önálló leányvállalata, egynek pedig külföldi partnerrel közös leányvállalata. A kutatás során beazonosíthatóvá vált legalább két globálisnak született ("born global") és egy potenciálisan ebbe a kategóriába tartozó vállalat, amelyeket világújdonságok kifejlesztése és legfejlettebb piacokon való erőteljes jelenlét jellemzett. Általában azonban az igaz, hogy az orvosiműszergyártó vállalatok nemzetköziesedése inkább szakaszos jellegű (Uppsala-modell), még általában a folyamat korai szakaszában járnak (külföldi termelővállalat alapításáig senki nem jutott el) és a legtöbb vállalatnál inkább a "nyomás" - elsősorban a hazai piac szűkössége - mint a "húzás" tényezői motiválják a külpiaci megjelenést. A kicsiny minta miatt csak valószínűsíthető az erős kapcsolat a nemzetköziesedés szintje és az innovációs intenzitás között. A szakaszos jelleg mellett mind a nemzetköziesedésben, mind az innováció nemzetköziesedésében fontosak a személyes és vállalati kapcsolatok, ami a hálózati alapú elmélet relevanciájára utal. A kutatás eredménye szerint az orvosiműszer-gyártóknál a nemzetköziesedést befolyásoló fontos tényezők az árfolyam alakulása, a nyelvtudás hiánya és a marketingtevékenység viszonylag alacsony szintje - természetesen vannak kivételek. Az ágazat piaca ugyanakkor szegmentált és rendkívül torzított a sok közbeszerzés és az egészségügyi finanszírozás sajátosságai miatt. A legsikeresebbek azok a vállalkozások, amelyek rendelkeznek olyan termékkel is, amelynek értékesítésében jogszabályok biztosítanak számukra biztos piacot. Ez az ideig-óráig biztos háttér teszi aztán lehetővé sokszor a sikeres nemzetköziesedést is. Második előadóként Csonka László a Magyar KKV-k sikerei és együttműködései a globális IT iparban címmel egy, az előzőtől számos vonásában nagyon eltérő ágazat, az IKT ipar kutatása során szerzett tapasztalatairól tartott vitaindító előadást. A hazai IKT szektor fő jellemzője a sokszínűség, a jelentős szerep a hazai gazdaság növekedésében. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a szektor hazai fejlődése elmarad az EU tagországok IKT szektorainak növekedési ütemétől. Magyarországon alacsony az egy főre jutó IKT-ráfordítás. Fontos tényező a szektorban a külföldi tulajdon jelenléte, és jellemző a magas export-orientáció. Az ágazat K+F tevékenységét alacsony vállalati K+F ráfordítások, ugyanakkor relatíve széles tudásbázis jellemzi. A hazai tulajdonban lévő vállalkozások a kevésbé erőforrás-igényes, magasan képzett munkaerőt kívánó területeken vannak előnyben, magas a multinacionális cégeknek bedolgozó, vagy azok rendszereihez kapcsolódó alkalmazásfejlesztést végző vállalkozások aránya. Jellemző továbbá a bérgyártás (főleg a hardvergyártásban), a multinacionális cégeken keresztül történő nemzetköziesedés és export, illetve az alacsony együttműködési hajlandóság. A kutatásban értékelhető választ adó 52 KKV között magas a fiatal cégek aránya, 60%-uk budapesti, 79%-uk IT szolgáltatással, programozással foglalkozik. Az elmúlt 3 év során döntő többségük (95%) megvalósított valamilyen innovációt. Ami a nemzetköziesedést illeti, a mintában szereplő vállalkozások 31 %-a exportált, főként csúcstechnológiai készterméket, vagy szolgáltatást, 12%-uk importált (elsősorban készterméket és szolgáltatást). 20%-uk működött valamilyen külföldi partner beszállítójaként. 16%-uk tagja volt valamilyen nemzetközi hálózatnak, 6% pedig kutatás-fejlesztési és innovációs hálózatnak. A szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos tevékenység sem túl élénk a szektorban. A külföldi tőkebefektetés nem jellemző. A vállalkozások nem egészen egynegyede végzett K+F tevékenységet megbízásra. E körben átlagban az árbevétel 35%-a a K+F megbízásokból származott. K+F együttműködés a 84 innovációból 12 termék- és 22 eljárás-innováció során valósult meg, hazai partnerekkel. A külső partnerek jellemzően a vevők, a beszállítók, illetve az egyetemek voltak. A nemzetközi kutatás-fejlesztési és/vagy innovációs hálózatokban való részvétel szintje alacsony, illetve ahol van ilyen tagság, ott a részvétel rendszertelen. A sikeres nemzetköziesedés feltétele ebben az ágazatban is az, ha a vállalkozás egy jól definiált piaci résben működik és a gondolkodásmódja a kezdetektől globális. A sikerességben fontos az önfinanszírozás, a rugalmasság és az innovatív szemléletmód. A nemzetközi hálózatosodás legfőbb akadálya a bizalmatlanság, a gyenge nemzetközi kapcsolatok és a szellemi tulajdonjogok kezelésével kapcsolatos fenntartások. Nagyon fontos a kezdeti akadályok leküzdésével egy stabil partneri kör kialakítása és természetesen a KFI együttműködésre való nyitottság, alkalmasság, a megfelelően képzett humán erőforrás. Végezetül az előadó fontos kérdésként vetette fel, hogy a kedvezőtlen gazdasági környezet mellett, milyen intézkedésekkel tartható fenn az IKT vállalkozások innovativitása, nemzetközi versenyképessége, továbbá hogyan erősíthető a nyílt innovációs rendszer pozitív hatása a hazai és nemzetközi együttműködésekben? Fontos kérdés továbbá, hogy milyen módon ösztönözhetőek a hazai KKV-k nemzetközi KFI együttműködései és a nemzetközi hálózatok mely formái segíthetik leginkább a hazai KKV-k fejlődését? Az előadásokat követően vitára nyílt lehetőség. A vita során a hozzászólók is hangsúlyozták a személyes kapcsolatok fontosságát a KKV-k életének minden területén. Az egyetemi és vállalati szakemberek együttműködésének fontosságát taglalva fontosnak tartották annak külön elemzését, hogy milyen sajátosságai vannak azon számos vállalkozásnak ahol a cégvezetők egyben egyetemi szakemberek is. Elhangzott az a vélemény, hogy nem szabad a vállalkozóknak egyszerre üzletembereknek, kutatóknak és gyártóknak lenniük. Specializálódás, munkamegosztás kell, az eredményezi a hatékonyabb működést. Problémának látták, akárcsak a kutatók, hogy az egyetemi és vállalati szféra innovációs együttműködése sok esetben a pályázati kiírások miatt valósul meg. Pozitívum viszont az, hogy konkrét fejlesztési célok érdekében működnek közre a különböző területről érkező szakemberek. Volt olyan hozzászóló, aki szerint a KKV-k jövője szempontjából az eddigi állami támogatási politika túlságosan egyoldalú volt, nem létezett igazi iparpolitika, ágazati politika. A legutóbbi időben érzékelhető némi elmozdulás ettől a szemlélettől, ami abban is megnyilvánul, hogy tavaly már létrehozták a "kiemelt ágazatok" körét, amelyek a jövő iparának alapjait képezik: biotechnológia, IKT, gyógyszeripar, járműipar. Ami a gazdaságpolitikai eszközöket illeti, fontos lenne, ha a technológia-transzfer és vállalkozásfejlesztési intézmények ügynökségszerűen működnének, komplex innovációs szolgáltatásokat nyújtanának, amely a K+F tevékenységtől az ipari partnerek kereséséig mindenben segítséget nyújtanának. A támogatási politika és a támogató szervezetek működésének, módszereinek hatékonyságát értékelni és monitorozni kell. Elhangzott továbbá, hogy a pályázati rendszer, illetve az állami támogatási politika nem KKV-barát, mivel a feltételrendszere alig teszi lehetővé a részvételt a programokban. Az államnak egyáltalán nem érdeke, hogy a KKV-k növekedjenek, inkább abban érdekelt, hogy minél több forrást tudjon elvonni tőlük. A KKV-k fejlesztésére szánt összegek a GOP-ba áramlanak, a támogatási rendszer egyre centralizáltabbá válik, ami megint nem jó a KKV-k számára. Egy másik hozzászólás szerint a növekedés és a nemzetköziesedés alapvetően a vállalat piaci stratégiáján múlik. Tudomásul kell venni, hogy ma Magyarországon vannak vállalatok, amelyek "nem akarnak többek lenni".A vállalkozásfejlesztési intézmények feladata ezért elsősorban nem növekedésre bírni a vállalatokat, hanem eltüntetni a növekedni akaró vállalatok útjában álló akadályokat. A túlzott bürokratikus-adminisztratív terheket többen is kárhoztatták, elhangzott, hogy ma egy átlagos vállalkozás évente átlagosan 1 hónapot tölt azzal, hogy a különféle adózási, számviteli, egyéb jogi szabályozás változásait követi. A munkaértekezlet második részében "A hazai vállalkozások alapítására, növekedésére ható tényezők vizsgálata" című OTKA projekt legfontosabb eredményeit két előadás keretében a kutatás vezetője Dr. Szerb László, és munkatársa, Márkus Gábor mutatta be. Az előadásokat szintén élénk vita követte. Budapest, 2010. február 17. Benke Zoltán