Publikációk

Az utolsó pestises

„A szabadság olyan, mint a pestis. Amíg tengerbe nem dobták az utolsó pestisest, semmire se mentek.” - Stendhal: Napló, 1817. június 1.

NOL, 2013.október 5.
 

Suttogások, sikolyok

Suttogó remény. Sikoltozó reménytelenség. Minden lehetséges. Semmi se lehetséges. Nincs miért izgulni. Minden okunk megvan a félelemre. Az idő nekünk dolgozik. Az idő elúszott, itthagyott minket. Már csak egy nekirugaszkodás. Nincs tovább. Mindenkinek igaza van. Senkinek sincs igaza. Megjött az ősz.

NOL, 2013. szeptember 8.

A szárszói kert

Akartátok volna hallani, amit mondani szándékoztam? Nem hiszem. 1985-ben egy másik katonai sátor alatt, Monoron, az ellenzék csúcstalálkozóján még reménykedtem. Egy hanyatló és érelmeszesedéssel küzdő országnak volt egy emelkedő és élettel teli ellenzéke. Igaz, csak negyven - öten egy tízmilliós országban. Igaz, rendőrökkel körülvéve. Igaz, a társadalom némasága közben. De volt miben hinni, volt cél: egy szabad, európai Magyarország. 1987-ben egy megint másik katonai sátorban már azt kellett kérdeznem: hol az ellenzék másik fele?

Oldalak