Cikk

magyar

Tulajdonosi szerkezet és vállalatirányítás a magyar nagyiparban

Mennyire jellemző a magyar nagyvállalatok körében a ?menedzser kapitalizmus? és a ?rekombináns tulajdon? hálózati szerveződése? A cikk a száz legnagyobb cég tulajdonosi szerkezetének és vállatirányítási módszereinek elemzése alapján amellett érvel, hogy mindkét modell szűk körben, illetve sajátos értelemben érvényes. A menedzserment formáis-jogi éretelemben csak kivételesen részvényes, informális befolyása pedig a tulajdonosi típustól függ: ereje osztott tulajdon mellett és az állami kézben lévő társaságok egy részében meghatározó. A vállalatközi tulajdonlás David Stark által kidolgozott koncepciója pedig abban az értelemben jellemző, hogy a nagy cégek többsége hálózatokhoz kapcsolódik, de döntően multinacionális cégek leányvállalatairól van szó. Ez pedig nem sajátosan magyar vagy poszt-szocilaista megoldás. A magyar és a külföldi vállalkozások mint tulajdonosok között alapvető különbség van a vállalatirányítás szinte minden területén, ezért a két csoportot nem célszerű a ?hálózat? fogalmi keretében egységes kategóriaként kezelni.

Közgazdasági Szemle 2000. július-augusztus 549-564. oldal

Spontán privatizáció Magyarországon

A ?spontán privatizáció?-nak nevezett jelenségkör a magyar privatizáció történetének egyik legszenvedélyesebben vitatott eleme. A közgazdászok és politikusok némelyike az állami vállalatok társaságok halmazára bomlását tekinti a folyamat lényegének, mások a cégek vagy vállalatrészek eladást menedzseri döntés alapján. A nyilvános disputák legtöbb résztvevője szitokszóként használja a spontán privatizációt a hatalom- és vagyonátmentés, az állami vagyon elkótyavetyélésének szinonimájaként. Ennek megfelelően gyökeresen más az értékelés is: az egyik póluson a spontán privatizáció a vállalatok alkalmazkodóképességnek a jele, a másikon a jogtalan előnyszerzés, sőt a rablás megfelelője.
A Közép-Kelet Európában sok szempontból egyedülálló átalakulási forma alapfeltételeit a korábbi magyar reformok teremtették meg. Maga a lépéssorozat a tervgazdaság felbomlásának egyik fontos metszeteként jól mutatja a gazdasági és politikai változások folytonosságát és szakadási pontjait. Vajon lehetett volna ez az út a privatizáció alternatív, máshol nem követett módszere? Hogyan értékelhetjük utólag, egy évtized távlatából az átalakulásnak ezt a módszerét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a korabeli vitákkal és vállalati esetekkel is gazdagon illusztrált könyv.

ÁPV Rt., ?Számadás a talentumról? sorozat 1998

Szabó Brigitta: Inkább adunk, mint kapunk (interjú: Antalóczy Katalin)

Tőkeexport - A multinacionális cégek integrálják a világgazdaságba a kelet-közép-európai régiót

Alapvetően nem rossz gondolat, ha szorosabbá válna a kelet-közép-európai régió országai között a gazdasági együttműködés. Ha bátrabban fektetnének be egymásnál, abból mindenki profitálhatna, s akár egy harmadik partnerrel szemben is jobb pozíciókat tudnának elérni.

NOL, 2011. augusztus 29.

Lengyel László: "Arra kell szorítkoznunk, amink még van"

Bihari Mihály hetvenéves

Amikor visszajött a halálból, megértette. Olyan világban akarja megnyerni perét, megvetni a lábát, amely kezdettől fogva kitaszította. Abba a kastélyba akar eljutni, ahová nem lehet. Alulról, a becsületből, szorgalomból és kitartásból jőve, ahol két kézzel teremtik a közvetlen valóságot, el akart jutni felülre. Nem pénzért, hatalomért, hanem a tudásért.

Népszabadság, 2013. február 25.

Lengyel László: A szabadlábra helyezett értelem

A 2010 óta folytatott unortodox gazdaságpolitikáról megoszlanak a negatív vélemények: ?őrült beszéd, de van benne rendszer?, vagy ?őrült beszéd, és nincs benne rendszer?.

NOL, 2013. február 24.

Oldalak

Feliratkozás RSS - Cikk csatornájára