Az utolsó pestises
„A szabadság olyan, mint a pestis. Amíg tengerbe nem dobták az utolsó pestisest, semmire se mentek.” - Stendhal: Napló, 1817. június 1.
Cikk
Suttogások, sikolyok
Suttogó remény. Sikoltozó reménytelenség. Minden lehetséges. Semmi se lehetséges. Nincs miért izgulni. Minden okunk megvan a félelemre. Az idő nekünk dolgozik. Az idő elúszott, itthagyott minket. Már csak egy nekirugaszkodás. Nincs tovább. Mindenkinek igaza van. Senkinek sincs igaza. Megjött az ősz.
Alkotmányos kiegyezés vagy kis megállapodás
Levél Gombár Csabához
A szárszói kert
Akartátok volna hallani, amit mondani szándékoztam? Nem hiszem. 1985-ben egy másik katonai sátor alatt, Monoron, az ellenzék csúcstalálkozóján még reménykedtem. Egy hanyatló és érelmeszesedéssel küzdő országnak volt egy emelkedő és élettel teli ellenzéke. Igaz, csak negyven - öten egy tízmilliós országban. Igaz, rendőrökkel körülvéve. Igaz, a társadalom némasága közben. De volt miben hinni, volt cél: egy szabad, európai Magyarország. 1987-ben egy megint másik katonai sátorban már azt kellett kérdeznem: hol az ellenzék másik fele?
Lengyel László: Alkotmányos kiegyezés, vagy kis megállapodás
Levél Gombár Csabához
Lengyel László: Farkasok vagy kutyák dala
Kérdi tőlem Bajnai Gordon mit rontott el. Elgondolkodom. Mondjam: mindent. Hiszen 2012-es októberi céljaiból szinte semmi se valósult meg. Mondjam: semmit. Nem az ő, hanem a magyar politika szerkezeti hibája, hogy nem sikerült áttörnie.
Lengyel László: Nyugaton a helyzet változó
A 2008–11-es pénzügyi és gazdasági válság a hosszú 2012-es választási évben adósság- és politikai válságba ment át. A világ politikai, gazdasági és szellemi erői megtalálták a közvetlen pénzügyi válságkezelés módozatait és a világgazdaságnak sikerült elkerülnie az általános gazdasági recessziót. Ám az adósságválság megoldása egyszerre ütközik a nagyhatalmak és az egyes régiók gazdasági és politikai érdekkülönbségeibe, illetve a demokratikus politikai rendszerek belső ellentmondásaiba. Lehet-e az adósságválságot demokratikus felhatalmazással, jogállami keretek között kezelni?
Lengyel László: Mondd, van-e ott haza még...
„Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?” Mondd, van-e ott haza még, ahol értik az alkotmányt és a törvényt? Van-e itt hazájuk a kisemmizetteknek? Van-e itt hazájuk a politikailag némáknak? Van-e itt hazájuk a másról, másként gondolkodóknak? Érdeke-e a nemzetnek az alkotmány semmibevétele? S ki alkotja azon törvényeket, melyek szerint az egyén szabadságától megfosztható? S ki határozza meg, mikor áll a közbiztonsággal ellenkezésben az egyesületi, a kérelmezési jog és a szabad sajtó?
A történelem mértéke
Minek írsz róluk? Ki fog emlékezni rájuk tíz vagy húsz év múlva? Ki emlékszik legalább három, 1867 és 1918 közötti miniszterelnökre? Stendhal 1823-ban hevenyészve összefoglalta, hogy milyen politikai változások történtek 1765 óta: „XVI. Lajos bevonja a tanácsba a filozófiát, s ez a halhatatlan Turgot mezében lép be oda; következik az öreg Maurepas gyerekes könnyelműsége; utána jön a derék Necker pénzügyi jelentősége és polgári önhittsége; Mirabeau alatt Franciaország alkotmányos monarchiát követel; Danton alatt terrorba megy át, s az idegenek nem tudnak behatolni hazánkba.