Pénzügykutató Zrt.

Tovább»​​​​​​​

Az Orbán-rendszer mézesmadzaggal és furkósbottal kialakított egységében megjelent a megosztottság és a széttartás: a Fidesz-generációk, a lojalisták és az őrségváltók között. A mostani közös cél – a hatalom mindenáron való megtartása, a folyamatos vagyonosodás, az állami és a személyes tekintély együttes növelése – fennmaradt, ám az eszközökben és módszerekben jelentős ellentétek mutatkoznak. 

Tovább»​​​​​​​

A centrális erőtér véget ért. Az Orbán-rendszer intézményesen arra épült, hogy egypárti, ellenzék nélküli hatalmi mechanizmusa elfoglalja a politikai tér közepét, és kizárólag a peremre szorítva, ott is szoros ellenőrzéssel jelenhetnek meg az ellentétes erők. Azzal, hogy az elmúlt években az intézményes középpont helyébe Orbán a személyes autokráciáját állította, és mind a hazai, mind az európai politikai térben a jobbközépről, majd az illiberális jobb irányából a radikális szélsőjobb felé tolta el rendszere súlypontját, a rendszer egyensúlya felborult.  Tovább»​​​​​​​

Magyarországon a korrupció alacsonyabb szintű („bottom-up” típusú) formái visszaszorulóban vannak, alapvetően az alábbi területeken és okok miatt:

• A hiánygazdaság megszűnése a rendszerváltást követően (a keresleti korrupciót felváltotta a kínálati korrupció);

• A NAV-hoz bekötött online pénztárgépek kötelező bevezetése;

Magyar kezében vagyunk. Orbán elleni népszavazásra és győzelemre viheti a népet vidéken és megbuktathatja Budapesten. Kikanyarodhatunk a történelmi főútra vagy vissza a szokott zsákutcába. A történelmi reflexek állandóan a rossz döntések irányába mutatnak. Az újabb és újabb szereplők szituációs tehetsége, vagyis a pillanat és a tér ideális kihasználása egyetlen rossz döntéssel szituációs katasztrófává válhat.

Tovább»​​​​​​​