Lengyel László: Szabadság szigetcsoport

Az önkormányzati választásokkal létrejöhet a szabadság összefüggő szigetrendszere. Ahol erkölcsös, gerinces, szembenéző, meg nem alkuvó magatartással más légkört lehet teremteni. Öntudatos, európai magyar emberek vagyunk városunkban, kerületünkben, falunkban. Egy másik civilizációban, ahol több a szabadság és az egyenlőség, létezik testvériség és együttérző szolidaritás. Ér valamit a munka, a tehetség, a tudás, a szabad gondolat. Lesz hová hazavárni a gyerekünket és unokánkat. Egy évtized után üzenhetjük Európának és a világnak: van másik Magyarország. Van alternatíva. Itt nem Orbán és rendszere az úr. Lélegzetet lehet venni.

Egy rendszer zsarnoksága erősen különbözik a zsarnoki zsarnokságtól. A Kádár-rendszerben, mihelyt végbement a konszolidáció, vagyis rögzültek a tömegek által is elfogadott intézményes hatalmak és szabályok, a hatalom az intézmények és a szabályok, nem pedig Kádár hatalmán nyugodott. Szerepe ezután az erős és alkuképes társadalmi csoportok közötti egyeztetésre és egyensúlyban tartásra korlátozódott. A tömegek uralma, a forint-nacionalizmus a common sense, a józan paraszti ész, a mindennapi valóság, a kézzelfogható tények, a megiható, megehető, lakható, vezethető, de leginkább a megvehető és elfogyasztható dolgok és tárgyak győzelmét jelentette. A népi-nemzeti nacionalizmus konstrukciója, amikor a vezető ellopja a népét és nemzetét – ó, nem ez az egyetlen dolog, amit ellop –, felülről építkezik. Hogyan szítsunk lázadást egy képzelt valóság alapján, nemcsak az elit, de a józan paraszti ész ellen? Az uralmi kommunikációs, pénzügyi, logisztikai technika gépezetét működtetik. A nép nem hisz a saját szemének. A nemzet nem hihet az ellenséges idegenek, a távolból intézkedő globalizáció valóságában, amikor van, kell, hogy legyen nemzeti valóság. Annak, és csak annak hiszek, aki felnyitotta a szemem, aki meglátta a népi valóságot, a nemzeti tényeket, aki engem képvisel és véd meg, aki egyesített minket. Nem a forint, nem a közös fogyasztás tart össze, hanem a félelmetesen ellenséges világ, amely tele muszlim terroristákkal és sorosista támogatóikkal. Vagyunk mi és vannak ők. Ellenségeink tesznek azzá, akik vagyunk: fehér, keresztény, magyar, heteroszexuális, családos férfiakká és nőkké. Nem vagyunk színes, muszlim, idegen, homoszexuális, szingli valakik és valamik. Orbán népe és nemzete. A homo orbanicus szabadsága, hogy nem kerül idegen zsarnokság alá, otthonát nem dúlja föl, feleségét nem erőszakolja meg színes bőrű, más vallású szörnyeteg. Egyenlősége, hogy az uralkodó és környezetének százmilliárdossá válásával együtt juttatnak neki annyit, amennyi elégedetlenségét csillapítja. Testvérisége, hogy nem kell senki emberfiával, szegényekkel, menekültekkel, gyerekekkel, öregekkel, rokkantakkal szolidaritást vállalnia. Orbán korábban számított a tömegek érzelmi azonosulására. Rendszere birtokában, elegendő számára a társadalmi többség önkéntes vagy kényszerű belenyugvása: nincs alternatíva. Az örök életű vezető nélkülözhetetlen és lecserélhetetlen. A világban minden bizonytalan. Az egyetlen biztos pont Orbán Viktor: volt, van és lesz. OVNA=Orbán Viktornak Nincs Alternatívája. Nincs helye az erkölcsi ellenállásnak, nincsenek morális ellenállók. Csak győztesek és vesztesek vannak, s aki ellenszegül, az vesztes. Ugyanakkor az OVNA teszi rendkívül törékennyé a rendszert. Csak OV dönthet a hatalom és a gazdagság elosztásáról és újraelosztásáról. Ő dönt, kinek mihez van joga, ki rendelkezhet tulajdonával, vállalkozásával, sőt, önmagával. OV ötli ki, milyen Magyarország viszonya szomszédaihoz, Európához és a világhoz, ki a barát és ki az ellenség. OV mondja meg, hogy valamely esemény jó vagy rossz, előnyös vagy hátrányos nekünk. Isten kíváncsi, vele mi lesz - van-e vagy nincs, OV dönti el. OV utóda? OV. A rendszer maga döntés- és életképtelen.

Fel kéne szabadulni már! Még nincs rendszerszintű alternatíva – az egységesülő ellenzéknek nincs vezetője, programja, koordináló szervezete -, de már lehet, és kell, hogy legyen önkormányzati alternatíva. Botka László és Tóth József már régóta azok, s van választási lehetőség a Tarlósokkal szemben. E választás még nem a rendszerváltásról szól, hanem az önkormányzati autonómiáról, a helyi társadalom fölszabadulásáról, a túlközpontosított államgépezet decentralizálásáról, a helyi és a központi maffia eltakarításáról. De leginkább a másként, a jobban kormányzásról. Helyiek dönthessenek a helyi ügyekben: semmit rólunk, nélkülünk. Saját világunkat magunk tervezhessük és élhessük meg, ne a másokét éljük. Kilenc évnek kellett eltelnie, számtalan választást kellett elveszteni ahhoz, hogy végre egy települési választáson az ellenzék egységes helyi jelöltekkel lépjen fel. E kilenc év alatt egyetlen ellenzéki párt és mozgalom se tudta eldönteni, hogy mit akar az önkormányzatokkal, milyen önkormányzati politikai, jogi, igazgatási, pénzügyi szerkezetet szeretne kialakítani. Senki nem készített, készíttetett egységes, országos önkormányzati programot. Az ellenzéki önkormányzatok magukra hagyva, egymástól elszigetelve alakították ki túlélési programjaikat, s cselekedtek saját belátásuk szerint. E programok és főleg a cselekvési tapasztalatok igen hasznosak lehetnek a többi önkormányzat számára, de nem helyettesíthetik az átfogó, szakmailag és politikailag részletesen megvitatott önkormányzati programot. Itt az alkalom, hogy a helyi autonómiák felszámolásában gondolkodó és működő Orbán-rendszert helyi lázadásokkal megállítsuk. Az Orbán-rendszer olyan központilag vezérelt államgépezetet igyekszik létrehozni, ahol nemcsak az ellenzéki és a független választóknak és önkormányzatuknak, hanem saját önkormányzataiknak sincs semmilyen döntési és forrás-autonómiája. Amikor a Fidesz önkormányzati vezetői azzal kampányolnak, hogy csak a megválasztásuk esetén lesz központi forrás, akkor kimondják: az önkormányzat elöljáróság lesz. Ahol Orbán hivatalnoka a központban eldöntött tervet központi forrásból, a központ által kijelölt pályázati módon, a központ vállalkozójának, „mészárosának” utalja ki.

Vége a „mi hatalmaskodunk és rabolunk fent, ti hatalmaskodhattok és rabolhattok lent” rendszerének. Már csak a fent van. Egyetlen balatoni vagy budapesti kerületi Fidesz-önkormányzat nem állhat útjába Mészárosnak és Tiborcnak, bármelyik város a tiborczi elsötétítésnek. Helyi autonómia, elit, de rablóbanda se kell ennek a hatalomnak, amikor van kormányzati és központi. A 2019-es önkormányzati választások az utolsók lehetnek: jön a központi hivatali rendszer, az államosítás. Rettegi is valamennyi Fidesz önkormányzati ember. Ha nem sikerül az elnyert ellenzéki és a tisztességes fideszes – igenis, létezik ilyen - önkormányzatok láncolatával megakadályozni Orbán központosító akaratát, akkor még nehezebb lesz végigvinni a 2022-es, 26-os, vagy 48-as rendszerváltást. E láncolatnak program és koordináció kell a költségvetések és az EU-s pályázatok összehangolásától az egészségügyi, az oktatási, a szociálpolitikai, a kulturális, a környezeti, a közlekedési, a közbiztonsági, a lakás, a parkolási, sőt, a digitalizációs és innovációs fejlesztési programokig. Védelmezniük kell egymást, ki kell állniuk egymásért politikai, jogi és pénzügyi eszközökkel. Választóiknak védelmezniük kell, sajátjuknak kell érezniük önkormányzataikat, és az önkormányzatainknak védeniük kell, hazát kell nyújtaniuk a választóiknak. A küzdelem a választási kampánnyal csak a kezdet. A kemény munka a választások után következik. Nehogy azt kelljen mondanunk: „Jézus Mária, győztünk!” Akkor kell a saját településünk megszervezése mellett szinte azonnal városszövetségeket létrehoznunk (Kolozsvár-Nagyvárad-Temesvár-Arad mintájára). Akkor kell Budapesten a főpolgármesterséget és a közgyűlési többséget is elnyert ellenzéknek nemcsak kasszát csinálnia, és azonnal átfogó program készítésébe kezdenie, hanem az önkormányzati autonómia zászlóshajójaként is szerepet vállalnia. Akkor kell a budapesti és a vidéki szellemi elitet is mozgósítani, egyben védelmezni országos együttműködés, kölcsönös segítség kidolgozására. Akkor kell megpróbálkoznunk közös fejlesztésekre pályázó, együttműködő faluszövetségekkel. Akkor szükséges közös korrupcióellenes fellépés. Akkor kell az ellenzéki és a független önkormányzatoknak az ellenzéki és a független médiát és a közösségi hálózatot támogatniuk és koordinálniuk. „Annak az államnak, amely következetesen magáévá tette a hatalom politikáját – aminek jog, igazság, emberiesség vagy belátás nem vethetett gátat – külsőleg és belsőleg össze kellett omolnia.” – írta az ókortudós Szabó Árpád 1942-ben Periklészében. De az első lépést nekünk kell megtennünk a jog, az igazság, az emberiesség és a belátás felé.