Petschnig Mária Zita, referenciák

Húzva, halogatva (másfél évtized a gazdaságban)

Az ?első szabadon választott kormány? megalakulása óta eltelt 15 évet hat kabinet regnálása töltötte ki. A kormányzati gazdaságpolitikákat ? objektív és szubjektív okokból is ? más és más hangsúlyok jellemezték. Az írás ennek összefoglalóját adja.

Népszava, 2005. május 21. Tovább»​​​​​​​

Csereberék

László Csabának 2004 elején azért kellett mennie, mert nemcsak az addig folytatott belső keresletélénkítő politika nem volt fenntartható, de a 2004-es fiskális politika is hiteltelenné vált már az indulásnál - az irreális deficitcél miatt. Tulajdonképpen Medgyessy Péternek kellett volna távoznia, mert első pénzügyminisztere az ő politikájának végrehajtója volt. Draskovics Tibor új, tarthatónak tűnő államháztartási hiányt jelentett be 185 milliárd forintos megszorító csomagja mellett. Májusban elfogadtatta Brüsszellel Magyarország új csatlakozási programját a Monetáris Unióhoz, amelynek pályája a 2010-re kitolt belépéssel teljesíthetőnek tűnt. Szeptemberre kiderült, hogy az induló évre bevállalt deficitfaragás is túl ambiciózusnak bizonyult. Az év végére nem maradt más eszköze a kitűzött hiánycél tartására, mint a költségvetési kifizetések visszafogása, az áfa-visszaigénylők emelt szintű kontrollálásának előírása. Trükközött, már csak erre futotta, akárcsak a 2005. évi költségvetés készítésénél, amikor fiskális innovációkkal igyekezett mérsékelni az államháztartás kiadási oldalát, hogy teljesíthető legyen a lehetetlen: eleget tenni a növekvő igényeknek - mérsékeltebb bevételekből és a hiánycsökkentés kényszere mellett. Draskovics Tibornak ennyire tellett. Tűzoltásra, mennyiségi korlátozásokra és trükkökre. Vállalható szerepének korlátaival maga is tisztában volt, ti. azzal, hogy politikai támogatás nélkül nem léphet tovább. Mint leváltása előtt két héttel panaszolta: a kiadások megreformálását célzó elképzelések elkészültek, de megjelenítésükre nincs elég politikai erő. Draskovics Tibor pénzügyminiszterként élt 435 napot, kevesebbet, mint elődje.

Élet és Irodalom, 2005. április 25. Tovább»​​​​​​​

Gazdasági hazugságok

Sokféleképp tud a politika a gazdaság tényeivel bánni anélkül is, hogy szándékosan hamis állításokkal árasztaná el a társadalmat. Ebben a tanulmányban néhány, az előző és a mai rendszerre jellemző olyan politikai megnyilvánulást, illetve játéklehetőséget mutatok be, amelyen keresztül e sokszínűség több vonatkozásban is felfejthető.

Mozgó Világ 2005. 1. Tovább»​​​​​​​

Kapu előtt toporogva ? a költségvetési vita margójára

Nem olyan jó a jövő évi költségvetés, mint ahogy azt a kormányoldal állítja, de nem is olyan rossz, mint ahogyan az ellenzék szapulja. Fő problémája, hogy kétségeket hagy afelől, vajon tényleg elszánt-e a Gyurcsány-kabinet a magyar gazdaság 2010-es euróövezeti csatlakozására.
A 2005. költségvetés az előző évek államháztartási túlköltekezésének és a deficitfaragás kényszerének a foglya. Nem tud kitörni a megszorításokból, a terhes örökség fogságából. Ráadásul az erőfeszítések még mindig elégtelennek bizonyulnak. Kétséges a 4,7 százalékban megszabott deficitcél teljesülése ? a százmilliárd forintos rendkívüli tartalék ellenére is. S gondot okoz, hogy az előirányzotthoz képest további adósságot halmozunk fel az eurózónához való csatlakozás menetrendjében.

Népszava, 2004. november 23. Tovább»​​​​​​​

Kormányválság - a gazdaságpolitika felől

A Medgyessy-kormány nem lett ?strand-kormány?, mint ahogy azt a választások után az ellenzék jósolta, de nem is töltötte ki a teljes parlamenti ciklust, mert a koalíció pártjai elvesztették a bizalmukat a párton kívüli kormányfőben, ami új kormány felállítását teszi szükségessé. Hogy hogyan és miként zajlott le a személyi politizálási procedúra, azt idővel a nagyérdemű is megtudhatta. Ebben az írásban arra keresem a választ, hogy a politikától elválaszthatatlan gazdaságpolitika felől tekintve miért kellett Medgyessy Péternek idő előtt távoznia, és mi következik mindebből a jövőre nézve.

Élet és Irodalom, 2004. augusztus 27. Tovább»​​​​​​​

Új keretek - régi gondok

1990-hez képest megváltozott a magyar gazdaság és megváltozott Európa is, ahova most jogi aktusokon keresztül, pecsétekkel is megerősítve csatlakozunk. Ők ? önmagukhoz képest ? rosszabbak lettek, mi jobbak valamivel. Világgazdasági pozíciójukat, lendületüket tekintve ők meggyengültek, mi egykori önmagunkhoz képest megerősödtünk. Megerősödtünk olyan értelemben, hogy túljutottunk a gazdasági rendszerváltás alapvető nehézségein, kiépült és működik a piacgazdaság minden lényeges intézménye, a gazdasági koordináció alapja a piac és a pénz, ami nemcsak csereeszközként, de tőkeként is funkcionál. Már nem vagyunk átalakuló ország, a felzárkózók közé sorolnak bennünket. Ez természetesen mind csatlakozásunk előfeltétele volt, ám hogy milyen lesz a csatlakozásunk eredménye, az hosszabb távon fog eldőlni - adaptivitásunk, rugalmas alkalmazkodásunk függvényében.

Kritika, 2004. május Tovább»​​​​​​​

A 2007. évi költségvetési előterjesztés

A 2007. évi költségvetés nem lehet más jellegű, mint megszorító. A beígért 3,3 százalékpontos deficitfaragás célja mellett azzal egyenértékű jelentőséggel bír az implicit cél, annak bizonyítása, hogy a költségvetési előterjesztésben vázolt fiskális pálya ezúttal tartható lesz.

A 2007-re előirányzott 6,8 százalékos GDP arányos deficitcél betartása a kormányzati politika elemi érdeke, a fiskális politikával szembeni hitelesség felépülésének záloga. Teljesíthetőségének vannak kockázatai.

Origo Menedzsment Fórum, 2006. november 15. Tovább»​​​​​​​

Villanófényben a magyar gazdaság

A magyar gazdaság a csatlakozás előtti pillanatok villanófényében egy összeomlás előtti gazdaság képét mutatja. 2004 elején olyan magas kamatfelárat kell adnunk a hitelezőinknek, amely meghaladja az évek óta mély válsággal küszködő Brazíliáét is. Csak ekkora kockázati prémium felajánlása mellett hajlandók kölcsönt nyújtani a saját takarónknál messzebbre nyújtózkodásunkért. Legalábbis a jegybak 12,5 százalékra felvitt ? a termelés és a befektetések szempontjából elviselhetetlenül magas, ezért a kínálatbővülést visszafogó - alapkamatlába ezt az üzenetet tartalmazza. De hogy jutottunk idáig, és valóban ilyen drámai-e a helyzet, hiszen a hozzánk hasonló paraméterű országok ennél jóval alacsonyabb kamatok mellett is képesek finanszíroztatni magukat? Mindennek az a felelőtlen, hazardírozó, rövid távú hatalmi szempontokat követő politika az oka, amely az elmúlt három évben a gazdaságpolitikát alakította. Tény, hogy a magyar gazdaság lendületét alapvetően befolyásoló külső feltételek - a konjunktúra visszaesése 2001 második felétől, a befektetők érdeklődésének megcsappanása, az idegenforgalom zsugorodása - is rontottak a helyzeten, de ezekre egyik kormánytól sem érkezett megfelelő válasz. Sőt, csak rossz válaszok születtek.

Jelentés-árnyalatok, Kossuth Kiadó Bp. 2004. Tovább»​​​​​​​

Mozgástér ? rövid és hosszabb távon

A 2004-re kirajzolódó gazdaságpolitika jobbnak ígérkezik a 2003. évinél, mert ?válságmenedzselést? is tartalmaz, de kedvezőtlenebbnek a szükségesnek gondoltnál. A ?szükséges? esetünkben nem valami elméletileg kívánatos célrendszer lenne, hanem nagyon is gyakorlatias: az eurózónához csatlakozás feltételeinek megfelelő ütemű és tartalmú egyengetése. Ebből a szempontból a gazdaságpolitika rövid távú, 2004. évi irányultsága kevésbé kedvező, a szükséges fordulatnál mindenképpen kevesebb.

Külgazdaság, 2004. I. Tovább»​​​​​​​

Leépítés és felépítés

2004-re szóló költségvetésben a bevételek és kiadások reálértéke is növekszik, és a bevételi többlet, nem pedig a kiadások megszorítása apasztja a hiányt. Kifejezésre jut benne az a gazdaságpolitikai váltás, amely a felhalmozást támogatja a fogyasztási szintek megőrzése mellett. Ennyiben építkezés, a jövő nem eladósodásból finanszírozott, nagyobb fogyasztásának megalapozása. Múltba tekintő összehasonlításban, a háztartások fogyasztása tekintetében természetesen ?leépítés?, annak a múltnak a leépítse, amit a két kormány 2001 második fele óta folytathatatlan örökségként összekampányolt. Nagy kár, hogy a költségvetéshez benyújtott többezer módosító javaslatból olyanokat fogadtak el, amelyek inkább kisimítják a folyamatokat, mintsem határozottan megtörnék a feladásra érett közelmúltat.

Figyelő, 2003. november 26. Tovább»​​​​​​​

Oldalak