Várhegyi Éva

Két évet nyertek ugyan a bankok azzal, hogy 2007-ben ?elszabotálták" a lakossági ügyfeleikkel kapcsolatos magatartásukat szabályozó kódex megalkotását, de az időnyerés áraként jókora presztízsveszteséggel fizettek. Ennél is nagyobb persze annak az ára, hogy nem vették komolyan a felelős hitelezés íratlan szabályát - épp egy olyan országban, ahol a lakosságban sem teng túl a pénzügyi előrelátás erénye. A megkésett regula már nem tudja semmissé tenni a hitelezők és hitelfelvevők együttes felelőtlenségét: a múlt hibáit eltörölni nem lehet, legfeljebb okulni belőlük.

Az emberi lényünkben rejtőző, genetikailag fajfenntartásra programozott állat eleve önzővé tesz bennünket: aki kapja, marja, a koncon legfeljebb rokonainkkal osztozunk. Most, a gazdasági válság okozta létbizonytalanság miatt a szocializálódásunk során magunkba szívott szolidaritás is kezd leperegni rólunk, előtérbe kerülnek önző ösztöneink.

Magyar Narancs XXI.évf. 24.szám

2009. június 11.

Egy kiváló matematikus-közgazdász barátom sopánkodott a minap, hogy a bankok a hitelkártyájukkal kamatmentes kölcsönt akár 40 n apig is adnak - majd, ha nem fizetünk, akkor éves alapon 45 százalékos kamatot vernek ránk. Nem arcátlan újraelosztás ez a hülyétől az okoshoz? - szólt kérdés formájában a keserű konklúzió. Hát persze, válaszoltam, nyilván a lusta és/vagy tudatlan ügyfél esik bele a csapdába, az ő nemtörődömsége vagy félreértése, egyszóval "hülyesége" teszi lehetővé azt, hogy az értő, odafigyelő, vagyis "okos" ügyfelek élvezzék az ingyenkölcsön hasznát.