Cikk

Lengyel László: Epé

Van pillanat, amikor egy nemzedék, sőt egy kultúra hal meg egyetlen ember halálával. Esterházy mi voltunk. Jelképezett, képviselt bennünket, még azokat is, akiket nem jelképezett és nem képviselt. Nem könyv és cikk, nem mondat és szó – stílus.
 

Harag vagy belenyugvás

A magyar társadalom a harag és a belenyugvás között hányódik. Harag, sértettség, düh robban ki a legkülönbözőbb társadalmi csoportokból a legváratlanabb pillanatokban. Fejlehajtás, meghunyászkodás és beletörődés vastag takarója alatt szunnyad az egész társadalom.

A teljes cikk itt olvasható »

Röpülj, barát, röpülj!

Várszegi Asztrik hetvenéves. Álltak Esterházy ­Péterrel a kolostor bejáratánál. A nyugati szél belekapott a reverendába, s mint a szárnyak emelkedtek. – Röpülj, barát, röpülj! – mondta, énekelte Esterházy utánozhatatlan gúnnyal és szeretettel. Nevettek. Majd féltőn megölelte. Így ölel magához hívőt és hitetlent, katolikust és protestánst, zsidót és muszlimot. Egy nemszeretem ország és egy reménytelen világ fér ­ebbe a nevető és szerető ölelésbe. Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát hetvenéves.

Feliratkozás a következőre: Cikk