Lengyel László: Döntsetek, mielőtt a kövek kiáltanának!


NEM HAGYOTT KÉTSÉGET - Győzelme esetén leszámolás jön Fotó: Tóth Gergő
 

Történelmi választóvonalhoz értünk: rendszerváltó választáshoz. Eljött a rendszerváltás éve, hónapja, napja és órája. 1918-ban, 1945-ben, 1956-ban és 1989-ben voltunk hasonló helyzetben. A különbség az, hogy most mi és csakis mi, senki más, csak a szélesebb értelemben vett magyar nemzet választópolgárai dönthetünk magunkról. Sorsunkat a kezünkbe vehetjük, vagy kiejthetjük a kezeink közül. Dönthetünk a világ mellett vagy ellen. Határozhatunk az európai Magyarország mellett vagy ellen. A szabadság reménye mellett vagy a szabadság megsemmisítői mellett. A nagyobb egyenlőség álma és gyakorlata mellett vagy az ellen. A testvériség, a szolidaritás mellett vagy ellen. A köz ügye és a tiszta kezű kormányzás vagy a kiválasztottak, a családtagok korrupt világa mellett. Választhatunk az emelt fő vagy a szégyen között. A teszünk végre valamit vagy a mindenbe belenyugszunk között. A merés és a félelem között. A demokrácia és a diktatúra között. A régi és az új között. Az elég volt kimondása és a hallgatás megfutamodása között. Vagy a rendszernek lesz vége, vagy nekünk. Vagy Orbán Viktor tűnik el, vagy Magyarország süllyed el.

Orbánnak mennie kell

A rendszerváltó választások nem a politikusokról, a politikai pártokról, a társadalom vagy a gazdaság állapotáról, egy jövendő politikai, társadalmi és gazdasági modellről, az oktatásról és az egészségügyről, erről vagy arról a korrupciós ügyről, hanem a rendszerről magáról szólnak. 1956 októberében vagy 1989 márciusában szinte semmit se lehetett tudni arról az újról és másról, amit sokan és sokféleképpen képzeltek, de egyet mindenki tudott: nem kérünk a régiből! Akarod-e egészében ezt a régi rendszert a maga jó és rossz oldalaival vagy nem akarod? Igen. Nem. Hiszed-e, hogy ez a régi, elnyomó rendszer Magyarország jövőjét jelenti, vagy nem hiszed? Igen. Nem. Jobb lesz neked, családodnak, faludnak, városodnak, ha ez a régi, korhadt rendszer marad, vagy jobb lesz, ha megy? Igen. Nem. Gondolod-e, hogy ez a régi korrupt, nekünk csak a zsebünk számít rendszer jobban képvisel, jobban véd minket a világban? Igen. Nem.

Se a határon belüli, se a határon túli magyar társadalom tagjai nem mondhatják, hogy nem ismerik az Orbán-rendszer természetét. Egy rendszer természetét se nem sajtóból, se nem a közösségi médiából ismerhetjük meg, hanem a saját mindennapi tapasztalatunkból. Az orbáni ancien régime önkényeskedése, törvénytelen jogtalansága, a tulajdon bizonytalansága, az ügyészséggel, az adóhivatallal fenyegetés napi tapasztalat. Nem kell ahhoz újságot olvasni, televíziót nézni, hogy a kisember tudja: itt mindent kizárólag korrupt módon lehet intézni, az országos és a helyi hatalmasok lopnak. Ez a norma, ez a természetes. A Rákosi-rendszerben minden a hatalmasoké volt, mégis ismerték a rendszer természetét. A Kádár-rendszerben majdnem minden látni-, hallgatni- és olvasnivaló az uralmon lévők kezében volt, de csak az nem tudta, hogy Kádár és rendszere megöregedett és befejeztetett, aki nem akarta látni, hallani. Az Orbán-rendszer fenntartói tudják, hogy mi ez a rendszer, és nem mondhatják később maguknak, gyermekeiknek és unokáiknak: jaj Istenem, nem tudtuk!

A régi rendszer ura, Orbán Viktor nem hagyott kétséget, hogy győzelme esetén, ő és rendszere le fog számolni mindazokkal, akik ellene és rendszere ellen szavaztak. Nem lesz itt béke, barátság, konszolidáció, de lesz tűz és vas. Eddig kegyesek voltunk, ezután nem leszünk azok. Eddig csak kitettünk az állásodból, elvettük a vállalkozásodat, kisajátítottuk a földedet, megfenyegettünk téged és egész családodat, de tudunk mi ennél barátságtalanabbak is lenni, földre is tepertethetünk a legényeinkkel, megbilincseltethetünk, lecsukathatunk – nézd csak meg, mit csinálnak Putyin és Erdoğan barátaim! Nem lesz itt még egyszer hódmezővásárhelyi tévesztés, nem lesznek itt civil szájalások, lerúgjuk a templomlépcsőn a Jézus Krisztust is, ha megmukkan ellenünk!

A szavazás egyszerűsége

Az egyik oldalon az Orbán-rendszer, a másikon mindenki más. Ezért a rendszerváltó szavazás egyszerű. Ha eldöntötte valaki, hogy nem akar tovább a régi rendszerben élni, akkor először is el kell mennie szavazni. A részvétel nagysága lesz az egyik döntő tényező. Ha sokan mennek el – 70 százalék körül -, akkor a rendszernek vége. A szavazás is egyszerű. Követni kell a többi szavazót, így a legnagyobb demokratikus ellenzéki listára és a legesélyesebb ellenzéki jelöltre kell szavazni. Teljesen mindegy, hogy kié a lista, kik szerepelnek a listán, hogy szeretjük vagy utáljuk őket. Nincs egységes ellenzék, csak ellenzék. A legtöbb ellenzéki szavazó valamiért úgy gondolta, hogy erre a listára szavaz: velük kell menni. Ha a kicsik és kevesek mellé állok, szavazatom elvész, akkor akár otthon is maradhatok. A legjobb, ha nem gondolunk a listán lévőkre, vagy csak úgy, mint a rendszer eltávolításának eszközeire.

A választás az egyéni körzetekben dől el. A választás előtt mindenki megtudhatja a sajtóból, a közösségi médiából, a szomszédjától, a gyerekeitől, hogy a választókerületében ki az ellenzéki jelöltek közül a leginkább támogatott. Ha szerencséje van, akkor a pártok megteszik azt a szívességet, hogy esélytelenebb jelöltjeiket visszaléptetik az esélyesebb javára. Ha nem, akkor megint a többi szavazóra kell hallgatni: mit mondanak a választások előtt, kire fognak szavazni a legtöbben. Mindegy, hogy ki a legesélyesebb ellenzéki egyéni jelölt, aki legyőzheti a régi rendszer jelöltjét - rá kell szavazni. Nem érdekes, hogy kinek a színeiben indul, hogy ismerjük, nem ismerjük – lehet, hogy egyik nagyobb baj, mint a másik -, az ellenzéki egyéni jelöltnek egyetlen érdeme van: nem a hatalom embere.

Nincs semmi jelentősége annak, hogy mit mondanak az ellenzéki pártok vezetői, hogy milyen újabb és újabb ostobasággal igyekeznek megakadályozni az ellenzék győzelmét. A választó maga is le tudja válogatni, hogy kinek van esélye, kinek nincs, ennek megfelelően mit kell tennie. Bízzuk magunkat a választókra! Bízzunk magunkban! Nemcsak Orbán Viktornál, de az ellenzéki politikusoknál is okosabbak vagyunk: szabadabb és egyenlőbb Magyarországgal győzni akarunk. Ha ezt eldöntöttük, megtörténhet a csoda, ahogy megtörtént 1956-ban és 1989-ben.

Fiatalok, ti kiáltani fogtok?

A régi rendszer öreg és az öregekre épít. Mivel azt akarja, hogy a föld álljon és ne mozduljon, mindent megtesz, hogy a fiatalokat elhallgattassa vagy elkergesse az országból. Fő a biztonság, fő a nyugalom, miközben se biztonság, se nyugalom. Ahogy az öregek kiszavazták a fiatalok ellenében Britanniát az Európai Unióból, most a magyar idősebbek is kiszavazhatják gyerekeiket és unokáikat. De alighanem nagyon sok magyar lakásban vagy londoni, stuttgarti és oslói telefonbeszélgetésben hangzik el: apa, anya, ha most a Fideszre, Orbánra szavaztok, akkor többet engem ebben az országban nem láttok! Az idősebbeknek tudniuk és érezniük kell, most ronthatják el gyermekeik és unokáik jövőjét. Most kezdhetnek éljenezni Orbán Viktornak 2018. április kilencedikén, ahogy Kádár Jánosnak eleink 1957 május elsején, miközben fiúk és lányuk egy szabadabb és tisztességesebb világot választott.

Ferenc pápa, ez az orbáni régi rendszer Magyarországáról kiátkozott és kitiltott, derék öregember ezt mondta virágvasárnapi üzenetében: „Sokféle módja van annak, hogy a fiatalokat elnémítsuk és láthatatlanná tegyük. Sokféleképpen lehet őket érzésteleníteni és elaltatni, hogy ne »zajongjanak«, ne tegyenek fel kérdéseket és ne kérdezzenek rá önmagukra. »Ti csak maradjatok csendben!« Sokféleképpen lehet őket nyugton tartani, hogy ne vonódjanak be, s álmaik veszítsenek magasságukból és földhözragadt, nyomorúságos, szomorú képzelődéssé váljanak.

Ma, virágvasárnapon, az ifjúsági világnapot ünnepelve, jót tesz nekünk, ha meghallgatjuk Jézus válaszát, amelyet a tegnapi farizeusokhoz, és minden kor, így a mi korunk farizeusaihoz is intéz: »Ha ők elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani« (Lukács 19,40).

Kedves fiatalok, nektek kell eldöntenetek, hogy kiáltotok-e, nektek kell a vasárnap hozsannája mellett döntenetek, hogy ne essetek a péntek »Feszítsd meg« kísérésébe… A ti dolgotok, hogy ne maradjatok csendben! Ha a többiek nem szólnak, ha mi, idősek és vezetők – sokszor romlottak –, hallgatunk, ha a világ néma és elveszíti örömét, kérdezlek titeket: ti kiáltani fogtok?

Kérlek titeket, döntsetek, mielőtt a kövek kiáltanának!”

Boldog húsvétot és boldog pészachot, barátaim!

***

Švejk a derék katona a fronton megbeszélte Vodičkával, az öreg árkásszal, hogy a háború után, öt órakor találkoznak a prágai Kehely sörözőben. Mit beszélhetnék meg mást barátaimmal, mint hogy a választások utáni hétfőn, ¼ 1-kor találkozunk az arabnál és a zsibói, ragyogó tekintetű román kislánynál a szokott éttermünkben. Talán lesz egy másik világ, de mindenképpen lesznek ők és leszünk mi.

Lengyel László