Micsoda év!

Szépirodalmi Kiadó,
Budapest, 1991. 240 p.

Lengyel Lászlót esszéistaként ismerte meg a hazai érdeklődő közvélemény. És széles látókörű politológusként, aki otthonosan mozog a társadalom és a társadalomtudományok egész közegében. És irodalmárként, aki megállapításait plasztikus, kifejező nyelven közvetíti olvasóihoz és metaforánként gyakran fordul a klasszikus és a kortárs irodalomhoz. Írásait ? első közlésben ? nagyobbrészt a 2000-ben olvashattuk. Másokat a Magyar Napló-ban, a Világ-ban, a Figyelő-ben, a Századvég-ben, a Kritiká-ban, a Társadalmi Szemlé-ben, vagy éppen a Népszabadság-ban. Már ez a felsorolás is dokumentálja, hogy Lengyel független, nem "pártoskodott" elme. Hazája az egész progresszió. Gondolataival valamennyiünket megszólít.
E kötetben megjelent első írásának dátuma 1989. április, az utolsóé: 1990. december 1. Szinte egyidejűleg jelennek meg az eseményekkel, és összességükben az elmúlt bő másfél év történetét adják. Sokkal többet nyújtanak, mint az írások puszta összege: a jelenkor történelmét tartjuk kezünkben. Olvashatunk benne a késő Kádár-kor válságáról, az ellenzéki kezdeményekről, az új pártok kialakulásáról, a viszályokról és a választásokról, a kormányzati és az ellenzéki nézetekről. Gyakran találkozunk alig ismert tényekkel és mindig gondolkodásra késztető összefüggésekkel nála. Elemzi az új Magyarország új, eredeti, alkotmányos intézményeit, az ország helyzetét az új viszonyok között; ír a modernizációról és az antiszemitizmusról, a cigánykérdésről és az újszegénységről, az első lépéseit próbáló új magyar polgárról és még sok egyébről. Szerzőnk szellemisége kritikus, a mítoszokra iróniával tekint, s összehúzott szemmel néz saját, korábbi megállapításainak némelyikére is. Külön értéke e gyűjteménynek, hogy önreflexiókat is tartalmaz: "Utószó, avagy tévedések története."
G.E.