Tulajdonosi szerkezet és vállalatirányítás a magyar nagyiparban

Mennyire jellemző a magyar nagyvállalatok körében a ?menedzser kapitalizmus? és a ?rekombináns tulajdon? hálózati szerveződése? A cikk a száz legnagyobb cég tulajdonosi szerkezetének és vállatirányítási módszereinek elemzése alapján amellett érvel, hogy mindkét modell szűk körben, illetve sajátos értelemben érvényes. A menedzserment formáis-jogi éretelemben csak kivételesen részvényes, informális befolyása pedig a tulajdonosi típustól függ: ereje osztott tulajdon mellett és az állami kézben lévő társaságok egy részében meghatározó. A vállalatközi tulajdonlás David Stark által kidolgozott koncepciója pedig abban az értelemben jellemző, hogy a nagy cégek többsége hálózatokhoz kapcsolódik, de döntően multinacionális cégek leányvállalatairól van szó. Ez pedig nem sajátosan magyar vagy poszt-szocilaista megoldás. A magyar és a külföldi vállalkozások mint tulajdonosok között alapvető különbség van a vállalatirányítás szinte minden területén, ezért a két csoportot nem célszerű a ?hálózat? fogalmi keretében egységes kategóriaként kezelni.

Közgazdasági Szemle 2000. július-augusztus 549-564. oldal

Szerző: 
Publikáció: