Japán : kutatás-fejlesztés a felkelő nap országában

Az IKU Innovációs Kutató Központ és a Ritsumeikan Egyetem Közgazdaságtudományi Intézetének (Japán) együttműködése, és Prof. Hirosi Tanak meghívása révén ez év elején, Dr. Csonka László két hetes tanulmányúton járt Japánban. A látogatás kiváló alkalmat teremtett a távol-keleti ország innovációs rendszerének működéséről való információgyűjtésre, a Magyarországon is hasznosítható tapasztalatok összegyűjtésére. A tanulmányút során Csonka László több helyen, így a Nippon, a Rykkio és a Hitotsubashi egyetemeken előadást tartott a magyar autóipar kutatás-fejlesztés és innovációs hálózatainak (elsősorban az ágazatbeli Regionális Egyetemi Tudásközpontokhoz kapcsolódó) tapasztalatairól.
A megbeszélések és az előadásokat követő élénk beszélgetések alapján több érdekes párhuzamot is felfedezhetünk a magyar és a japán innovációs rendszerek aktuális kérdéseiben.
Ahogy Európában, úgy Magyarországon is egyre inkább az érdeklődés előterébe kerülnek a kis- és középvállalkozások (KKV-k) kutatás-fejlesztési és innovációs, valamint nemzetközi tevékenységének jellemzői, hatása a gazdasági fejlődésre. Általánosan elfogadott nézőpont szerint jelentős előnyökkel járhat a gazdaság egésze számára a KKV-k aktív és hatékony részvétele a kutatás-fejlesztés és innováció egyre nemzetköziesedő folyamataiban. Az IKU közelmúltban folyatott hazai kutatása is rávilágított a jelenség fontosságára, a hazai helyzet gyengeségeire (lásd: KKVENT). Hasonlóképpen látják mindezt Japánban is, ahol igyekeznek a fejlett technológiával működő, de erősen a hazai piacra koncentráló KKV-kat a nemzetközi piac felé fordítani. A szigetország számos KKV-ja ugyanis nemzetközileg is versenyképes technológiát alkalmaz, ám a nemzeti (óriás)vállalatok megfelelő keresletet támasztanak már a hazai piacon is, emellett olyan erősen integrált partneri rendszereket (ún. keiretsu) építenek ki, amelyek megmerevítik a piacszerkezetet. A helyzet azonban hosszútávon nehezen fenntartható, jelentős növekedési potenciál csak a nemzetközi terjeszkedésben, a feltörekvő ázsiai versenytársakkal való lépéstartásban rejlik, amelyet a japán kormányzat is igyekszik támogatni.
Nem függetlenül e folyamattól, Japánban is jelentős erőfeszítéseket tesznek a naprakész vállalkozói ismeretek oktatása, valamint az ipar-egyetem kapcsolatok fejlesztése terén. Ez utóbbi területen is elsősorban a KKV-k nagyobb részvételét ösztönzik inkubátorházak és más eszközök segítségével. A japán nagyvállalatok hagyományosan fontos "finanszírozói" és partnerei az egyetemi kutatóintézeteknek, ám a kisebb vállalkozások bevonása az ilyen jellegű együttműködésekbe sokkal nehezebb. Ezen a helyzeten igyekszik javítani a központi kormányzat által finanszírozott, egyetemeken (és más helyszíneken) létrehozott inkubátorház-hálózat, amely feladatait területi és ágazati alapon is regionális szinten összehangolja annak érdekében, hogy minél hatékonyabban tudja a kisvállalkozásokat hozzásegíteni a külső tudásforrásokhoz. A közeljövőben egyre több kutatás és elemzés várható, amely a felsőoktatási szférában a közelmúltban bevezetett reformok, a "vállalkozói szemlélet" támogatása hatásának értékelését teszik lehetővé.
Legalább ugyanennyire érdekes az autóiparban megfigyelhető gyökeresen eltérő filozófia Európa/Amerika és Japán között. Noha mindkét térségben fontos az autóipari vállalkozások hálózatosodása, annak okaiban, és megvalósításában más utat követnek. Míg a nyugati országokban a beszállítókra áthárított egyre nagyobb fejlesztési "terhek" erősítik, újabb képességek elsajátítására szorítják e vállalkozásokat, addig japánban a beszállítók továbbra is inkább csak végrehajtói feladatokat kapnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a nagy európai beszállítók képesek olyan platformokat, részegységeket kifejleszteni, amelyeket kisebb-nagyobb módosításokkal több vevőnek, autógyártónak is értékesíteni tudnak. Számukra az alkatrészek bizonyos paraméterei, a velük szemben támasztott elvárások adottak, a konkrét megvalósításban nagyobb szabadságot élveznek, mint általában a japán beszállítók. Ehhez azonban folyamatos befektetésre van szükség a kutatás-fejlesztésben és az innovációban. Japánban, ahol a vállalkozások szoros vertikális láncba szerveződnek, továbbra is az autógyártó mondja meg, milyen alkatrészekre van/lesz szüksége. Ezek fejlesztése szoros szimbiózisban történik a partnerek között, kevés lehetőséget hagyva a beszállítóknak sztenderdizálásra, költségcsökkentésre. Ráadásul ebben a rendszerben a beszállítók nem rendelkeznek hosszabb távú előretekintési tapasztalatokkal, a jövő fejlesztéseit megalapozó kutatási gyakorlattal. Hogy mégis próbálkoznak különböző új utakkal, az ágazati szerkezet, együttműködési viszonyok módosításával, annak egyik következménye a Toyota közelmúltban tapasztalható vesszőfutása a sorozatos minőségi problémák miatt. A jól bevált rendszer fellazítása, a gyártás és a végtermékek komplexitásának folyamatos növekedése olyan kihívás elé állította / állítja az autógyárakat, amelyeket a hagyományos minőségirányítási rendszerek reformja nélkül nehéz teljesíteni.
E rövid látogatás is megerősítette, nemcsak tanulni érdemes Japántól, de számos olyan új kihívás, kutatási kérdés merül(het) fel a nemzeti innovációs rendszerek működése kapcsán, amelyek megoldásában érdemes együttműködni.