Keserű pohár

A magyar politikai, gazdasági és közigazgatási elit inkább él Keleten és a múltban, mint a magyar társadalom. A társadalom Nyugatra és a jövőbe tartana, az elit Keletre és a múltba. A társadalom - először budapesti és nagyvárosi, majd kisvárosi és falusi részei - az elitje ellenében jutott Nyugatra, képzeli el jövőjét pincérként Londonban vagy ácsként Bruckban, egyetemi hallgatóként Glasgow-ban, vagy alkalmazottként az Audinál. Egy fiatal, Európát járt értelmiségi vagy szakmunkás ezerszer többet tud és gyakorlatiasabban gondolkozik a világról, mint a zavaros magyar vizekben halászó, pénzünkre és munkánkra vadászó elit. Az országvesztő elit egymás után semmisíti meg a magyar társadalom fölzárkózásának és túlélésének intézményeit az oktatásban és az egészségügyben, a tudományban és a kultúrában, azért hogy saját rövidtávú érdekeit kövesse. Dölyfösen hiszi, hogy a magyar társadalom idióta és gyáva, amellyel bármit meg lehet tenni: birka nép.

Az európai kizáratás partján

Az ezredforduló óta a korábban nyitott, Nyugatra és a jövőre orientált rendszerváltó elitek, amelyek többé-kevésbé el voltak kötelezve a parlamenti demokrácia, a jogállam, a piacgazdaság és a civilizációs életmódbeli nyitottság mellett, fokozatosan bezárultak és mindent megtettek, hogy a társadalmi kezdeményezéseket is blokkolják. Egy évtized alatt az intézmények le- és átépítésével sikerült az egymással harcoló zárt elitek mellé egy múltjába, sérelmeibe, protekcionista nemzetállamába zárt társadalmat előállítani, amely örömmel választott a hatalmaskodó és korrupt pártok helyett vezért, jogállam helyett ítélkező, saját közösségét emelő, ellenfeleit sújtó nemzetállamot, amely megszabadít a Nyugattól. 2010-től az Orbán-rendszer végleg bezárta a társadalmat önmagába és az egyszemélyi vezető zsebre tette a kulcsot.

A régi és új oligarchák élvezettel parcellázták fel az uralkodó vezetésével a maguk javára az országot. Az 1987 és 2006 között fénykorát élő, független és befolyásos média-elit fokról-fokra a tisztességtelen tulajdonosok és a kormányzatok kiszolgálójává silányult, elvesztette „tett nevét”. A szellemi elit is elveszítette szellemi és erkölcsi iránytűjét és ezzel befolyását. Európa és Amerika magával volt elfoglalva, fütyültek ránk: a rendszer ura azt tett velünk, amit akart. Itt ültünk és ülünk az orbáni sötétben.


 

De a társadalom kezdte rosszul érezni magát a sötétben. Vezére, állama nem nyújtott biztonságot és jólétet, megbecsülést a jelenben és kiszámítható jövőt. A társadalmi mozgalmak gyors emelkedése és még gyorsabb bukása, az ellenzék gyengesége és az Orbán-rendszer szilárdsága nem mutatott közösségi menekülő utat. Ha nem tudsz változtatni a rendszeren, változtass a saját vagy a gyerekeid életén – régi magyar recept. Ahogy korábban a Kádár-rendszerben, a társadalom most is egyéni menekülőutakat, kijáratokat keresett a zárt rendszerből. Csak te mentheted meg magadat és családodat, a magyar állam, a vezér nem fog. 2012 óta a magyarok a menekülőutat Európa felé találják meg: innen el kell menni. A zárt rendszer urát ez nem zavarta: menjetek csak, legalább nem zavartok minket! Nem azért kell elfogadnotok, mert jók vagyunk, hanem mert nincs más: nincs alternatíva. Az igazságtalan és jogtalan, élősködő és hatalmaskodó rendszer a konszolidáció partjára jutott.

Az európai magyar változásokra

A szociálliberális Macron és a liberális konzervatív Merkel európai nagykoalíciója elszánta magát arra, hogy Magyarországot és Lengyelországot kizárja az Európai Unióból. Hiszek Donald Tusknak, aki ezt aggódva kimondta. A merkeli megbékítési [appeasement] politikának vége. E politika 2010 óta felelőtlenül tűrte, hogy Európa keleti részén országok illiberális politikát meghirdetve leépítsék a jogállamot, megtagadják az EU alapértékeit. A Brexit és Trump megválasztása, illetve az európai populista nacionalizmus fenyegetése megerősíteni látszott Orbán és Kaczyński politikáját.

De Európa választói e kihívásra liberális és Európa-barát szavazatokkal válaszoltak. Elegendő vigyázó szemünket Párizsra vetnünk: megérkezett az a dinamikus erő, amely megindíthatja az EU rég várt reformjait. Megvan a francia és meglesz a német választói felhatalmazás, amely a nemzetállamokban és Európában nemcsak a populista nacionalista erők szétzúzására képes, hanem a közös európai biztonság-, menekült- és gazdaságpolitika kialakítására is. Macron és Merkel képesek és hajlandók erőt és egységet mutatni Trumppal és Putyinnal, Hszivel és May-jel szemben. Higgyük el, hogy képesek lesznek a szeptember végi német választások után Orbánnal és Kaczyńskival szemben is.

A közös európai hadsereg megteremtéséhez, a menekültpolitikához, és gazdaságpolitikához – közös pénz-, fejlesztés-, kutatáspolitikához – nincs szükségük a közös értékeket és érdekeket megkérdőjelező, autokrácia irányába fejlődő rendszerekre. Magyarország nem hozzáad, hanem elvesz Európától. A macroni politika nagyobb szolidaritást akar a fejlettek és a fejletlenebbek között. Miért működnének együtt olyan országgal, amely semmiféle szolidaritást nem vállal? Az első lépés a Fidesz kizárása lehet az Európai Néppártból, jelezve, hogy Merkel nem védi többé Orbánt. A második, Magyarország kizárása a pénzalapokból a demokrácia és jogállami kritériumok nem-teljesítése miatt. Erre már elhangzott Merkel nyilatkozata. A harmadik, a szavazati jog megvonása. Nem hisznek a magyar választóban, nem hisznek a magyar ellenzékben: az ott Keleten Orbán népe. Brüsszel megállít minket.

Nyugat vagy Kelet?

A magyarországi választás a Nyugat vagy Kelet, Európában vagy Európán kívül kérdéséről szól. A magyar szellemi elit maradék szociálliberális és liberális konzervatív szereplői ezt megértették: a nyugati, az európai Magyarországért folytatott harcunk közös. A társadalom e megértés határvonalán áll, és még nem tudjuk, hogy mit jelent egy őszi sokkolás: a határok megint a Lajtánál húzódnak. 1848-ban, 1918-ban, 1956-ban és 1989-ben a magyarok a Nyugatot és Európát választották. Politikusaink két vesztes háborúba, népirtásba, diktatúrákba vittek minket. A nemzetvesztő jobboldali politikusok most is belesüllyednek az országlopás mocsarába, iszapbirkózást folytatnak, hogy ki visz el többet, és elvakultan folytatják az Európa-ellenes szabadságharcot. A baloldaliak egymás és így önmaguk legyőzésével vannak elfoglalva.

Vagy lesz egy Európa-párti Magyarország, ezen belül egy jövő-orientált Budapest- és vidék-koalíció, vagy lesz társadalmi mozgalom, amely felismeri és elindul a közös európai menekülőúton, vagy lesznek hiteles európai szintű politikusaink, „vagy lesz új értelmük a magyar igéknek, vagy marad régiben a bús, magyar élet”.

Lengyel László

Publikáció: