Elérhetőségek |
Jelenlegi hely
Címlap ›Lengyel László: Kétezer-tizenhét
A JÖVŐT KÉMLELIK? - A liberális kapitalista politikai és gazdasági világrend nem omlott össze idén sem FOTÓ: AFP/STEPHANE DE SAKUTIN
A világméretű, dicsőség nélküli ellenforradalom elmaradt. A liberális kapitalista politikai és gazdasági világrend nem omlott össze. A A világméretű, dicsőség nélküli ellenforradalom elmaradt. A liberális kapitalista politikai és gazdasági világrend nem omlott össze. geopolitikai egyensúly a világhatalmak – az Egyesült Államok, Kína, Európa, Oroszország, India, Japán – között hangsúlyokban változott, de nem borult fel. Egy lépéssel távolodtunk az ISIS legyőzésével a terror uralmától. Egy lépéssel közelebb kerültünk az atomháborúhoz a Koreai-félszigeten. A világ erős és elszánt vezetői – Trump, Hszi, Macron és Merkel, Putyin, Modi, Abe - azon igyekeznek, hogy saját kezükbe vegyék országuk, földrészük, a világ dolgát. A világ erős intézményei és érdekcsoportjai korlátozzák az erős vezetőket. Minden megváltozott, hogy az egész ugyanaz maradhasson.
A félelmek és remények éve
A 2016-os év folyamatai azt a rémületet keltették, hogy rövidesen sor kerülhet a fajok, nemzetek, vallások, osztályok, civilizációk vagy akár a nagyhatalmak – választhattunk a rémisztő és a rémisztőbb között – háborújára. A társadalmak mozgásba jöttek. Kialakultak a konfliktushelyzetek. A liberális világrend és alrendszerei, így az európai rendszer egyszerre mutatták a tehetetlenség és a szétesés képét. Volt okunk félni Donald Trumptól és a trumpi Amerikától. Trump és a mögötte álló érdekcsoport nemcsak a demokrata és a republikánus eliteket és a New Deal óta teremtett amerikai liberális rendszert akarta megsemmisíteni, de a II. világháború utáni nemzetközi rendet is. Globális ellenforradalmat szeretett volna véghez vinni a konfliktusos nemzeti érdek alapján.
A 2017-es év bebizonyította, hogy nem a tömegek szülték Trumpot, a brexitereket, Orbánt, hanem az elitek hideg polgárháborúja folyik a tömegek bevonásával. A trumpisták felfogása szerint Amerika Reagan óta rossz célokat tűz maga elé – a „gonosz birodalmaként” megnevezett Szovjetunió, és a „gonosz tengelyeként” kiállított terrorista államok legyőzését - és rossz eszközöket használ: a liberális szabadkereskedelmet, az emberi jogok és a demokrácia terjesztését. Az amerikai nemzeti érdek a kereskedelmi nagyhatalmak – Kína, a Németország vezette EU, Japán – elleni fellépést sürgeti, amelyek manipulációk révén kereskedelmi és fizetési mérleg többletet érnek el Amerikával szemben, s amelyek a maguk javára használják ki a liberális világrendet. Ők vették el az amerikaiak munkáját. Ahogy a brit és a magyar elit egy része szerint Brüsszel felelős mindenért. Ezek az elitek elutasítják a fennálló rendet és káosz-érdekeltek: intézményi és szabályozási káoszban lehet és kell nemzeti/saját érdeket érvényesíteni. Ellenben Kína, a Németország vezette EU, Japán irányító elitjei rend-érdekeltek, mert meggyőződésük szerint a szilárd intézményekkel és a multilaterális megállapodások hálóival lehet és kell a világrendszert, a regionális alrendszereket és az államközi kapcsolatokat építeni, fenntartani.
Tarthattunk attól, hogy újabb, az 1956-os szuezihez és a 2003-as irakihoz hasonló atlanti válság robban ki Amerika és Európa között, hogy Amerika védtelen hagyja Európát. Félhettünk, hogy kereskedelmi háborúk robbannak ki a világban. De az amerikai és a nemzetközi intézményrendszer megállította az ellenforradalmi kísérletet. A kiszámíthatatlan elnök állandó kockázatot jelent - kiléptette Amerikát a párizsi klíma-megállapodásból, a TPP-ből (Trans-Pacific Partnership - a szerk), egyoldalúan Jeruzsálembe helyezte az amerikai követséget -, de a Kongresszus és az adminisztráció viszonylag sikeresen teremtett ellensúlyt Európában az orosz agresszióval szemben, és eddig kezelte a koreai válságot. Nem következett világméretű protekcionista bezárkózás és nem következett be a klíma-egyezmény összeomlása.
Európa példát statuált
Még inkább retteghettünk attól, hogy dominóként dőlnek el egymás után a liberális demokráciák Európában. A menekült-kérdés, a terrorizmus és az adott országok, illetve az EU-n belüli társadalmi egyenlőtlenség együttese radikálisan megnövelte a szélső pártok nacionalista és populista választói táborát, sok „kisnagyembert”, sok-sok „orbánviktort” szült Európában. Ha a Brexit és Trump után bekövetkezik egy európai nagyhatalom eleste, ez az EU széthullásához vezethetett volna, és ennek nemcsak Európára nézve lett volna gyászos következménye, de az egész világra is. A tekintélyi rendszerek összefüggő láncolata, az Európai Unió megrendülése vagy szétesése, az európai államokat súlyos gazdasági és politikai válságba taszíthatta volna. Ám a francia elitnek sikerült megtalálnia Emmanuel Macront, s vele az elnök-, majd a parlamenti választásokon a választók a liberális európai utat erősítették meg. Majd Merkel újraválasztásával és az újabb nagykoalíció valószínűségével újra megszilárdult a francia-német szövetség, amelynek politikai dinamikáját Franciaország, gazdasági erejét Németország adja. Az év végére egyértelművé vált, hogy a francia reformoktól és a német stabilizációtól függ az európai reformok sorsa, ugyanakkor az európai reformok nélkül aligha lehetséges e hatalmak és Európa fenntartható növekedése.
A Macron-Merkel páros az Európai Bizottság segítségével már hozzá is látott, hogy rendezze a britekhez való viszonyt. A briteket, Theresa Mayt a december 15-e előtti két hétben legázolták, az EU tárgyalók érzékeltették, hogy Nagy-Britannia akár megállapodás nélkül is maradhat. Erre May mindenben engedett. Nemcsak lenyelte az 50 milliárd eurós hozzájárulást az EU költségvetéshez, az EU Bíróság joghatóságként való elfogadását és a folyamatosan nyitott határt Észak-Írország és Írország között – tavasszal mindháromról azt állította, hogy soha nem fogja elfogadni -, de bekergették saját csapdájába: a puha Brexitet az EU nem fogadja el, a kemény Brexitet pedig a brit üzleti világ és a közvélemény, illetve a brit parlament. Szinte csak a Brexit visszacsinálása maradt a brit politika számára lehetőségként. Ez Juncker, Tusk és természetesen Merkel és Macron nagy győzelme. Példát statuáltak a briteken: így járhat mindenki, aki populista és nacionalista eszközökkel a liberális Európa ellen föllép. Nem menti meg, nem szabadítja meg se az Egyesült Államok, se Kína, se senki más. Ez a britek második Szueze, 1956 őszén, a szuezi válság idején szembekerültek az eisenhoweri Amerikával, amely brutálisan földre és teljes megadásra kényszerítette őket. Eden kormánya megbukott, majd ezután jelentette ki Dean Acheson, hogy „Nagy-Britannia elvesztette birodalmi szerepét és nem talált helyette mást”. Ha máskor és máshol nem, december 15-én Brüsszelben Orbán Viktor megtanulhatta, hogy kik gyakorolnak és milyen súllyal hatalmat Európában.
Rossz minőségű magyar elit
Kelet-Európa a menekültkérdésben kilengett az autokrata, Európa-szkeptikus egység irányába. Félő volt, hogy összeáll egy egymást támogató, tekintélyelvű lengyel-magyar-cseh-szlovák blokk a periférián a nyugat-európai centrummal szemben. De amint egyértelművé vált, hogy a centrum – a német-francia tengely - az elkövetkező két évben jutalmazza az országokat a centrumba történő bevonással, forrásokkal, intézményekkel, személyi kinevezésekkel, vagy bünteti ezek megvonásával, a kelet-európai országok leváltak egymásról és hasonló versenyt kezdenek futni a centrumba jutásért, mint a kilencvenes évek második felében az EU-ba jutásért. Az EU a britek „megrendszabályozásához” hasonlóan hozzákezdett a lengyelek megfegyelmezéséhez is.
Magyarországon az év elején még remény volt arra, hogy a demokratikus ellenzék megtalálta jelöltjét Botka Lászlóban, és képes lesz összeállni, közös programot, választókerületi jelölteket kiállítani. Őszre ismét előállt a 2013-as mérgező helyzet: az ellenzéki pártok és politikusok nem Orbán, hanem egymás legyőzésében érdekeltek. A szociálliberális és a liberális konzervatív választók, akik 2017 tavaszán Budapesten és a nagyvárosokban a demokratikus ellenzék felé fordultak, az év végére csalódottan és keserűen a bizonytalanok táborába menekültek. Az egyes országok és régiók jövőjét elitjeik minősége dönti el. A jobb minőséget mutató francia és német, észt vagy éppen kínai elit alkalmas arra, hogy kialakítsa országain és régióin belül a súlyok és ellensúlyok, a reformok és a rend egyensúlyát, megkösse a szükséges megállapodásokat. A rossz minőségű magyar politikai, gazdasági és szellemi elit kizárólag az erő, erőszak, konfliktus, megállapodások megbízhatatlansága alapján működik, vezérli az országot vagy nem-létező ellenzéki pártját. 2017 is bizonyította, hogy a pimasz magyar potyautasság az európai forrásokkal, a hazautalásokkal elegendő arra, hogy az ország fenntartható növekedést érjen el, a kormány választókat vásároljon. De bizonyította azt is, hogy ez a pálya sohasem vezet el a fejlett országokhoz, ezen az úton sosem leszünk nyugati országgá.
Lengyel László
Pénzügykutató
Innovációs Kutató Központ
Korridor
Szalay Kör
Andrássy kör
Hetényi kör
Vezető közgazdászok Hetényi köre nyilvános vitát kezdeményezett az adórendszer reformjáról Blog »
Lengyel László írásai
-
02/26/2024 - 09:55
-
01/24/2024 - 13:10
-
01/08/2024 - 14:37
-
12/30/2023 - 12:38
-
11/19/2023 - 08:37