Baka András: A Kúria a hatalom új célpontja

​​

Fotó: Népszava/Béres Márton
​ A volt főbíró arra szólította fel az igazságszolgáltatás függetlenségéért aggódókat, hogy legyenek éberek, nyissák ki a szemüket.
Az elmúlt évtizedben a hatalom politikai céljai és szempontjai nem változtak az igazságszolgáltatásban, 2020-ban azonban új helyzet alakult ki – mondta Baka András kúriai tanácselnök, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke a Szalay Kör és a Pénzügykutató Zrt. Merre tovább az igazságszolgáltatással? című konferenciáján. A volt főbíró szerint az elmúlt időszakra az volt jellemző, hogy a hatalom az egész bírói szervezetet támadta, ám a jövőben a Kúria lesz a célpont. Baka sorra vette, hogy 2011-től milyen súlyos támadások érték az igazságszolgáltatást, kezdve a semmisségi törvénnyel, amely a 2006-os zavargások után hozott jogerős bírósági ítéleteket semmisítette meg és a bírói nyugdíjkorhatár 70-ről 62 évre való leszállításával, amely lehetővé tette, hogy több mint 200 bírót idő előtt nyugdíjba küldjenek. Ide sorolta a bírói jogértelmezés Alaptörvénybe írt szűkítését és az Alkotmánybíróság (AB) kontrolljának kiterjesztését a bírósági ítéletekre is. Hogy a Kúria lesz a hatalom új célpontja, arra Baka szerint több jel is utal: a közeljövőben 20-25 kúriai bíró nyugdíjba megy, s helyükre ugyanennyi új közigazgatási bírót lehet kinevezni, így önálló közigazgatási bíróságok nélkül is megvalósulhat a kormány korábbi célja; Darák Péter Kúria-elnök mandátuma év végén lejár, utódja dönt majd a kúriai kollégiumvezetőkről és a többi bírói álláshelyről; lehetővé vált az átjárás az AB-ról a Kúriára; bevezették a jogegységi panasz intézményét, mert a Kúria ítéleteitől nem lehet a jövőben eltérni. Baka úgy vélte, a hatalomnak nincs szüksége extra intézkedésekre, a Kúria ezekkel a lépésekkel, „finomabb módon” is átvehető. Előadása végén arra szólította fel az igazságszolgáltatás függetlenségéért aggódókat, hogy legyenek éberek, nyissák ki a szemüket és ha lehet akadályozzák meg, de legalább hallassák a hangjukat az ilyen ügyek miatt. Diós Erzsébet nyugdíjas bíró személyes emlékeit idézte fel, hogyan élte meg bíróként 2011-es, törvénytelen nyugdíjazását.
Fotó: Népszava/Béres Márton
Fleck Zoltán jogszociológus, az ELTE professzora A hatalmi ágak megosztása: a kormány és a igazságszolgáltatás viszonya című előadásában a magyar bírósági igazgatás rendszerváltás utáni történetét idézte fel. A 90-es évek elején a végrehajtó hatalom és bírák konfliktusának eredményeképpen kialakult a megyei bírósági elnökök informális dominanciája az igazgatásban, amelyet az 1997-es reform, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) létrehozása de facto megerősített. Ám az ezt felváltó új igazgatási rendszer, amely az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének ad szinte minden hatalmat, a korábbihoz hasonlóan unikális, Magyarországon kívül sehol nincs ilyen. Fleck szerint Handó Tünde OBH-elnök megtörte a megyei elnökök hatalmát, amit később még lehet, hogy érdemeként fogunk elismerni. A mostani modellből hiányzik a bírói autonómia, s ezt az OBT sem tudja pótolni, hiszen ennek fokmérője az egyéni bíró autonómiája. Úgy vélte, a bíróknak fel kell lépniük saját autonómiájuk védelmében, s ez még nem jelent politizálást, amelyet szigorúan tilt a törvény.
Fleck és Baka bírálták az igazságügyi minisztert, aki a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy a jogállam egy bizonytalan fogalom, ami ráadásul nemzeti sajátosságai miatt nem tartozik az Unió kompetenciájába. Varga Judit azt is mondta, hogy Magyarország mintaállam a jogállamiság szempontjából. Baka idézte Antonin Scaliát, a nemrég elhunyt ultrakonzervatív amerikai főbírót, aki szerint az USA-t nem a Bill of Rights, hanem a hatalommegosztás különbözteti meg a többi államtól, a hatalommegosztás a jogállam lényege.
Fotó: Népszava/Béres Márton
Vadász Viktor, a Fővárosi Törvényszék bírója, az OBT tagja és sajtószóvivője szerint a megyei elnökök ma is kiemelt szerepben vannak, s a bírói önigazgatás sem tudott megoldani néhány problémát. Ide sorolta a központi régió (a főváros és Pest megye) leterheltségét, a legtöbb ügyet ezeken a bíróságokon tárgyalják; a bírósági szervezet forráshiányát és a nemzetközi kapcsolatok leépülését is. Beszélt a bírói szolidaritás-hiányról, itt az ősbűnt abban látta, hogy a bírók 2011-12-ben nem álltak ki kényszernyugdíjazott társaik mellett. Ilyen helyzetben volt a bírói társadalom, amikor Handó az OBH élére került, s így érthető, hogy milyen nagy volt a várakozás az irányába. Ugyanakkor 2014-15-re kiderült, hogy az OBH-elnök az általa kinevezett vezetőkkel sem tud együtt dolgozni, volt olyan időszak, hogy a bírósági hivatal munkatársainak kétharmada lecserélődött, mert senki nem akart Handóval dolgozni. Vadász Viktor szerint az OBH leképezte ugyanazokat a problémákat, amelyekkel az OIT is szembenézett korábban. A 2018-ban létrejött új OBT összetétele a bírák elégedetlenségét fejezte ki az új igazgatási rendszer és vezetője iránt, s a tanács és az OBH-elnök konfliktusaiban Vadász szerint Handó többször hibázott. Leginkább abban, hogy az ellenőrzött személy nem vonhatja kétségbe az őt ellenőrző személy legitimitását. Az új OBH-elnök, Senyei György megválasztása vadász szerint nem oldja meg a rendszerszintű problémákat, vagyis nem elég a személyen, a rendszeren is változtatni kell.
Vadász előadásában megkülönböztetett három eltérő bírói attitűdöt, ami szerinte nem csak Magyarországon jellemző. Az első típus a pozitivista bíró, aki ragaszkodik a törvény szövegéhez és a szakmai szempontokhoz, de közben a külvilágot kizárja, a közélettel nem foglalkozik. Ez az attitűd a bírák döntő többségét jellemzi szerinte. A második csoportba az opportunista bírót sorolta, aki aktívabb a pozitivista bírónál, igyekszik alkalmazkodni a mindenkori bírósági igazgatáshoz és a gyors előremenetel a fő szempontja. Ez az utóbbi attitűd szintén jelentős a bírói karban, míg a harmadik típusból, az autonómiára törekvő bíróból van a legkevesebb Vadász szerint. Őt az értékelvű döntéshozatal jellemzi, s a bírói autonómia érdekében a hatalommal is szembeszáll. Bócz Endre nyugalmazott fővárosi főügyész előadásában a magyar ügyészség történetén keresztül mutatta be, hova jutott mára az ügyészi szervezet, amelynek vezetője, a legfőbb ügyész senkinek sem felelős a mai szabályozás szerint. Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügyi miniszter a konferencia zárszavában visszautalt Lengyel László konferenciát megnyitó mondataira. A Pénzügykutató Zrt. vezetője úgy vélekedett, hogy a jogállam lebontásában a „hatalmasok” mellett néhány ügyvédi irodának is szerepe volt (utalt Trócsányi László volt igazságügyi miniszter európai parlamenti meghallgatására, s hogy Trócsányi meg nem választásában ügyvédi irodájának ügyei is szerepet játszottak). Bárándy szerint az ügyvédek az igazságszolgáltatás szabad véleménynyilvánításra rendelt tagjai, akiknek az is feladatuk, hogy védjék a bíróságokat és azt a bírót, aki autonómiára törekszik, mert Bárándy szerint a mostani politikai támadások az egyes, konkrét ügyekben döntő bírók ellen irányulnak. De az ügyvédek elleni támadások is az igazságszolgáltatás elleni támadások, az ügyvédeknek szerinte ezért is kell megszólalniuk ilyen helyzetben.
Fotó: Népszava/Béres Márton
Publikáció: