Szentségtelen szövetség – Lengyel László és Bogdan Góralczyk levélváltása

Kedves Laci! Ez a szöveg, amelyet írtál, inkább egy politikai kiáltvány, mint tipikus cikk. Érződik, hogy továbbra is nagy híve vagy Európának, a szabadságnak, a liberális világnézetnek, sőt, a föderációs Uniónak, amelyet most majdnem levettünk az asztalról. Más a világ, nagyon megváltozott, és nem csak Orbán vagy Kaczyński a bűnös, ahogy írod, hanem sok oka van annak, mi zajlik ma a Duna, vagy a Visztula partján. Azért én egy picit másképpen rajzolnám le a mostani helyzetet. 

 

Első dolog. Valamikor túl nagy hívei voltunk a liberális demokráciának vagy a koppenhágai követelményeknek. Csak a szabadság volt fontos nekünk, a sok évtizedes rabság miatt. Kiderült, hogy nem minden lehetséges. Főleg, hogy ebben a pakliban egy neoliberális gazdasági folyamat és benne az ígéret földje is volt, hogy mindig jobb lesz, gazdagabbak leszünk, mert a piac igazi, sőt igazságos gazda, majd elintézi minden bajunkat és elvezet minket a paradicsom felé.

Már az előző válságban, 2008-ban világossá vált, hogy nem így van, hogy a piac láthatatlan keze nem annyira tiszta és igazságos, ahogy hittünk. A nagy baj megjelent a látóhatáron, a neve: jövedelmi különbségek. Kiderült, hogy a gazdagok még gazdagabbak lettek, a szegények sorsa pedig továbbra is keserű maradt. Igaza van a Nobel-díjas Joseph Stiglitznek, aki Abraham Lincolnt idézve írta: megjelent nálunk a „democracy of one percent, by one percent for one percent”.

A másik, még fontosabb tényező, hogy a liberális demokrácia és az erősebb Unió nem volt hibátlan. Egy elit-gépezetet indítottak el, amit elitek vezettek, akik saját magukkal voltak elfoglalva, a középosztályt és a népet lenézték. Sőt, összemosták a hatalmat és a pénzt, ahogy láttuk a szocialista Gyurcsány korszakában. Így, sajnos, mi engedtük, hogy Orbán vagy Kaczyński a színpadra lépjenek, és – igaz – tönkretegyék a liberális demokráciát. Panaszkodunk, de sajnos, mint liberálisok nem nagyon tudunk a saját hibáinkról beszélni, ahogy a lengyel származású politológus (előbb Oxfordban, most Firenzében), Jan Zielonka tette. Ő már 2018-ben megírta ezt egy terjedelmes kötetben: Counter-Revolution: Liberal Europe in Retreat. Most is csak reagálunk, nem indítottunk semmi újat.

Zielonka liberális kutató, ahogy Ivan Krasztev és Stephen Holmes is, akik tavaly kiadtak egy másik tartalmas és fontos kötetet, The Light that Failed: Why the West is Losing Fight for Democracy címen. Ők és mások is azt állítják, hogy mi is ott voltunk a háttérben, mi is felelősek vagyunk a populizmus mostani aranykorszakáért. Mi is felelősek vagyunk azért, ami most van. Orbán vagy Kaczyński (aki először 2005-ben próbálkozott, de akkor még megbukott) csak – jobban vagy rosszabbul – kihasználták a lehetőségeket.  Igen, igazad van, Laci, hogy valamikor mi lengyelek és magyarok az első sorban álltunk a szépségversenyben, hogy ki lesz közülünk a jobb européer. Most pedig a másik irányba vezetünk – kifelé Európából, ami fáj. Csak arról nem írsz, hogy egyáltalán nem mi vagyunk az egyetlenek. Ezek a globális kihívások és ellentmondások fontosabbak és mélyebbek a nálunk történteknél. Itt az a kérdés, miért volt Trump tényező (már vége ennek?), miért jött a Brexit, vagy mi lesz Franciaországban, ha Emmanuel Macron nem nyer újra, vajon Marine Le Pen?

Egy hatalmas küszöb előtt állunk, amely még nagyobb a mostani járvány miatt. Az igazi kanyar előttünk van. Mert a kapitalizmus válságban van, a liberális demokrácia vagy megbukott (ahogy ez nálatok történt a Duna partján, nálunk kevésbé, mert Lengyelországban még létezik egy erős civil társadalom és a független média), vagy tele van ellentmondásokkal (ahogy láttuk Amerikában vagy Nyugat-Európában). Sok dolgot kell javítani, de biztosan másképp kell csinálni, mint ahogyan a rendszerváltás után próbáltuk. Úgy néz ki, hogy nemcsak piaccal vagy szabadsággal kell rendelkezni, hanem mással is – mert ott van Kína és a távol-keleti illiberális kapitalizmus (Branko Milanović), amerre Orbán Viktor néz, a lengyelek pedig hezitálnak. Mint igazi demokraták, nem akarunk tekintélyelvű, autoriter rendszerben élni. Tehát a lenini kérdés áll előttünk: mi a teendő?

Szerény véleményem szerint a következő rendszerváltás előtt állunk, amelyet egy új generáció fog vezetni (nálunk már a nők erősen tüntetnek), nem mi, mert a mi időnk, sajnos már lejárt. Nekik tanácsot lehet adni, nem mást. A legfontosabb tanács pedig a mostani helyzetben: nem szabad naivnak lenni, nem szabad a lopást engedni, nem szabad csak a saját szűk érdekekre nézni. Ha így folytatódik tovább, akkor nem leszünk igazi, egységes társadalom, nem leszünk nyertesek. Ki visz át minket a túlsó partra most?

Bogdan Góralczyk

Bogdan Góralczyk

Bogdan Góralczyk politológus, Kína-szakértő, a Varsói Egyetem tanára. Több országban volt nagykövet, néhány évig Magyarországon dolgozott diplomataként. Utolsó kötete tavaly lengyelül Trianonról szólt. Ezt a szöveget magyarul írta.