Második összeomlás. Amikor 1991-92-ben a munkanélküliség a soha nem látott 12 százalékos csúcsra ért, a kádári kisember életformája és értékrendje összeomlott. Olyanok vesztették el tömegesen az állásaikat, akik az előző évtizedekben szilárdan hitték, hogy munkával minden elérhető, a több munka több jövedelmet hoz, és csak a lógósok, a csavargók nem dolgoznak, és nem boldogulnak. A munka világa alapján különböztették meg a tisztességes és a tisztességtelen szegényt, választották el egymástól a felvéget és az alvéget, a tulajdonost és a nélkülözőt.