A mérsékeltek csoportjában

Az innováció kátyús útjai

Figyelő 2012./18. szám - május 3.

A hazai innovációs politika nélkülözi a stratégiaformálást, valamint a célok és eszközök összehangolását. Ez a hiány mérsékli az érdekérvényesítési képességünket az uniós programokban.

Az 1990-es évek második felének közepén az aktív kormányzati szerepvállalás, a tudományos és technológiai diplomácia, a hazai kutatói közösség egy részének meglévő erős nemzetközi kapcsolati rendszere, együttműködési tapasztalata és késztetése, valamint kutatói teljesítménye együttesen járult hozzá ahhoz, hogy Brüsszel megnyitotta számunkra az EU programjait, és a már régóta együttműködő közösségek is megnyitották hálózataikat az újonnan érkezettek előtt. Mindezek eredményeként 1998, az Ötödik keretprogram kezdete óta
- tehát már az uniós tagság előtt hat évvel - a magyarok, hasonlóan néhány kelet-közép-európai országhoz, teljes jogú tagként vehettek részt a kutatási és technológiafejlesztési (ktf) programok valamennyi pályázatán. Ezáltal - nyílt versenyben - elérhetők lettek számukra az EU k+f támogatási forrásai.

Korábban, azaz a Negyedik keretprogram idején a bekapcsolódás előfeltétele volt, hogy az a magyar pályázó, aki EU-s tagországbeli partnereivel sikerrel szerepelt valamelyik specifikus program pályázatán, a részvételéhez automatikusan megkapja az igényelt támogatást, hiszen ez idő tájt a hazai kutatók még nem juthattak uniós forráshoz. A közös kutatásban való részvétel fedezetét az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) Tanácsa döntésével 1995-ben e célra elkülönített forrás biztosította.

...