Beszélgető-könyvecske

Lengyel László, Várszegi Asztrik: Beszélgető-könyvecske
Helikon,
1999. 253 p.

Katolikus püspök, szerzetes és szabadgondolkodó értelmiségi Magyarországon nem folytatott még párbeszédet életről és halálról, emberről és Istenről, földi és égi világról. Ez a kicsiny beszélgetőkönyvecske talán egy botrány utolsó és megértő kézfogás első jele. A pannonhalmi bencés főapát elfogulatlanul és címét, rangját feledve, egyszerű emberként beszélgetett mikén én is azon igyekeztem, hogy előítéleteimet, beidegződéseimet kizárjam ebből a beszélgetésből.
A párbeszéd egyenrangú felek párbeszéde. Egyikünk se érezte annak szükségét, hogy a másikat kioktassa, megtérítse. Megérteni akartuk egymás szempontjait, rezdüléseit itt az ezredfordulón. Elismertük a másik jogát a hitre és a nem hitre?
Tréfálkoztunk azon, hogy a főapát urat hogyan kísérti meg az ördög személyemben. Valójában párbajunk inkább a kóbor lovag és a befogadó szerzetes játéka. Ő játszott a bán és erény, a fény és sötétség kockáival. Azután mindketten feldobtuk a tudás és tudatlanság gnosztikus kockáját. Egy szabályokkal rendelkező játékot játszottunk. Szórakoztatót, néha vérre menőt, de mindig becsületest. Szigorúan tiszteletben tartottuk a játékszabályokat. Ennek annál inkább jelentőséget tulajdonítottunk, mert beszélgetésünk újra meg újra élethelyzeteket, erkölcsi próbákat érintett ? voltak-e, vannak-e és főként lesznek-e eligazító, betartható regulák?...
Ez a könyv szabad könyv. A szabadság hatja át minden sorát. Várszegi Asztrik a II. Vatikáni Zsinat által megújult katolikus egyházat képviseli függetlenséggel és alázattal. Én felszabadult értelmiségi vagyok, annak minden előnyével és hátrányával. Másoktól nem várhatjuk el, nem követhetjük, hogy felelősséget vállaljon elődeink hibáiért és bűneiért, de magunktól igen. Elvállaltuk ezt a felelősséget.