Petschnig Mária Zita - Cikkek

László Csabának 2004 elején azért kellett mennie, mert nemcsak az addig folytatott belső keresletélénkítő politika nem volt fenntartható, de a 2004-es fiskális politika is hiteltelenné vált már az indulásnál - az irreális deficitcél miatt. Tulajdonképpen Medgyessy Péternek kellett volna távoznia, mert első pénzügyminisztere az ő politikájának végrehajtója volt. Draskovics Tibor új, tarthatónak tűnő államháztartási hiányt jelentett be 185 milliárd forintos megszorító csomagja mellett. Májusban elfogadtatta Brüsszellel Magyarország új csatlakozási programját a Monetáris Unióhoz, amelynek pályája a 2010-re kitolt belépéssel teljesíthetőnek tűnt. Szeptemberre kiderült, hogy az induló évre bevállalt deficitfaragás is túl ambiciózusnak bizonyult. Az év végére nem maradt más eszköze a kitűzött hiánycél tartására, mint a költségvetési kifizetések visszafogása, az áfa-visszaigénylők emelt szintű kontrollálásának előírása. Trükközött, már csak erre futotta, akárcsak a 2005. évi költségvetés készítésénél, amikor fiskális innovációkkal igyekezett mérsékelni az államháztartás kiadási oldalát, hogy teljesíthető legyen a lehetetlen: eleget tenni a növekvő igényeknek - mérsékeltebb bevételekből és a hiánycsökkentés kényszere mellett. Draskovics Tibornak ennyire tellett. Tűzoltásra, mennyiségi korlátozásokra és trükkökre. Vállalható szerepének korlátaival maga is tisztában volt, ti. azzal, hogy politikai támogatás nélkül nem léphet tovább. Mint leváltása előtt két héttel panaszolta: a kiadások megreformálását célzó elképzelések elkészültek, de megjelenítésükre nincs elég politikai erő. Draskovics Tibor pénzügyminiszterként élt 435 napot, kevesebbet, mint elődje.

Élet és Irodalom, 2005. április 25. Tovább»​​​​​​​

Nem olyan jó a jövő évi költségvetés, mint ahogy azt a kormányoldal állítja, de nem is olyan rossz, mint ahogyan az ellenzék szapulja. Fő problémája, hogy kétségeket hagy afelől, vajon tényleg elszánt-e a Gyurcsány-kabinet a magyar gazdaság 2010-es euróövezeti csatlakozására.
A 2005. költségvetés az előző évek államháztartási túlköltekezésének és a deficitfaragás kényszerének a foglya. Nem tud kitörni a megszorításokból, a terhes örökség fogságából. Ráadásul az erőfeszítések még mindig elégtelennek bizonyulnak. Kétséges a 4,7 százalékban megszabott deficitcél teljesülése ? a százmilliárd forintos rendkívüli tartalék ellenére is. S gondot okoz, hogy az előirányzotthoz képest további adósságot halmozunk fel az eurózónához való csatlakozás menetrendjében.

Népszava, 2004. november 23. Tovább»​​​​​​​

1990-hez képest megváltozott a magyar gazdaság és megváltozott Európa is, ahova most jogi aktusokon keresztül, pecsétekkel is megerősítve csatlakozunk. Ők ? önmagukhoz képest ? rosszabbak lettek, mi jobbak valamivel. Világgazdasági pozíciójukat, lendületüket tekintve ők meggyengültek, mi egykori önmagunkhoz képest megerősödtünk. Megerősödtünk olyan értelemben, hogy túljutottunk a gazdasági rendszerváltás alapvető nehézségein, kiépült és működik a piacgazdaság minden lényeges intézménye, a gazdasági koordináció alapja a piac és a pénz, ami nemcsak csereeszközként, de tőkeként is funkcionál. Már nem vagyunk átalakuló ország, a felzárkózók közé sorolnak bennünket. Ez természetesen mind csatlakozásunk előfeltétele volt, ám hogy milyen lesz a csatlakozásunk eredménye, az hosszabb távon fog eldőlni - adaptivitásunk, rugalmas alkalmazkodásunk függvényében.

Kritika, 2004. május Tovább»​​​​​​​

A magyar gazdaság a csatlakozás előtti pillanatok villanófényében egy összeomlás előtti gazdaság képét mutatja. 2004 elején olyan magas kamatfelárat kell adnunk a hitelezőinknek, amely meghaladja az évek óta mély válsággal küszködő Brazíliáét is. Csak ekkora kockázati prémium felajánlása mellett hajlandók kölcsönt nyújtani a saját takarónknál messzebbre nyújtózkodásunkért. Legalábbis a jegybak 12,5 százalékra felvitt ? a termelés és a befektetések szempontjából elviselhetetlenül magas, ezért a kínálatbővülést visszafogó - alapkamatlába ezt az üzenetet tartalmazza. De hogy jutottunk idáig, és valóban ilyen drámai-e a helyzet, hiszen a hozzánk hasonló paraméterű országok ennél jóval alacsonyabb kamatok mellett is képesek finanszíroztatni magukat? Mindennek az a felelőtlen, hazardírozó, rövid távú hatalmi szempontokat követő politika az oka, amely az elmúlt három évben a gazdaságpolitikát alakította. Tény, hogy a magyar gazdaság lendületét alapvetően befolyásoló külső feltételek - a konjunktúra visszaesése 2001 második felétől, a befektetők érdeklődésének megcsappanása, az idegenforgalom zsugorodása - is rontottak a helyzeten, de ezekre egyik kormánytól sem érkezett megfelelő válasz. Sőt, csak rossz válaszok születtek.

Jelentés-árnyalatok, Kossuth Kiadó Bp. 2004. Tovább»​​​​​​​