Kentaurbeszéd
A magyar politika szerkezeti problémája, hogy a tartós illeszkedési szakaszokat a kívülállók számára váratlanul ütközési szakaszok váltják. Ezek nem egyes politikusok, pártok személyes hibáiból, ideológiai korlátaiból következnek, hanem társadalmi kifáradásokból, megroppanásokból, intézményi kopásokból, leépülésekből, az erre reagáló politikai félelemből, idegességből és türelmetlenségből fakadnak.
Nincs leleplezőbb és kínosabb, mint amikor a döntés hozója egy egész világ előtt azzal érvel, hogy ő képviseli a szabadságot, aki korlátozza, s a világ a félrevezetett, a gyermekien ostoba. Ha a világ érzelme és értelme egyaránt a sajtószabadság korlátját jelzi sajtója és politikusai útján, akkor ez önmagában elég ahhoz, hogy elgondolkodtasson.
Miként anno, 1968-ban, az idén is Új Gazdasági Mechanizmus lépett életbe. A változások iránya eltérő ugyan, de nem kételkedhetünk abban, hogy az állampárt kísérletező kedvét most is a jobbító szándék vezérli. Alapállásukban az is közös, hogy a kormány ma is mindenhatónak képzeli magát a gazdasági folyamatok alakításában, és meggyőződése szerint az egyén csak felsőbb útmutatásra képes saját érdekeit felismerni. A közérdeket a pártállam testesíti meg és ösztönzőkkel közvetíti a gazdaság szereplőihez.
Bárki láthatott már a Don-kanyari katasztrófa képeivel egyidejű képeket a Váci utcában kommisiózókról, vagy a Gellért fürdő pezsgőmedencéjében lubickolókról ? és ezeket nemcsak különösnek, hanem egy kicsit botrányosnak is érezzük. De melyik kép okozza a botrány érzését: az orosz hómezőn botorkáló honvéd, vagy valamelyik pesti lokálban önfeledten foxtrottozó fiatal pár? Hát, a kettő együtt.
Kentaurbeszéd
A Fidesz 2010-es túlgyőzelme, amelynek révén a magyar társadalom valamennyi rétegének többségi szavazatait begyűjtötte, lehetetlen feladatokat rótt az Orbán kormányra. Választóinak igénye volt arra, hogy a válságot ne az ő hátrányukra, ne rajtuk keresztül oldja meg, hanem találjon olyan megoldást, amivel javítható a helyzetük.
A rendszerváltás idején még társadalmi konszenzus volt abban, hogy a fennálló szisztémát a demokratikus jogállam megteremtésével és a piacgazdaság kiteljesítésével lehet és kell meghaladni. A fülkeforradalmi kormány azonban, kétharmados parlamenti súlyát felhasználva, pár hónap alatt csaknem teljesen lerombolta a jogállamiság és piacgazdaság elmúlt két évtized során kiépített intézményrendszerét. A folyamatot nehéz megállítani, így nem tudni, meddig forgatják még vissza az idő kerekét.
Azt mondják, hogy vége a multikulturalizmusnak. Vége, ne tovább! De hát mit jelent ez a hosszú szó? Kik azok a multikulturalisták, és mit akarnak ? vagy hát mit akartak?
Kentaurbeszéd
Azt mondják, hogy vége a multikulturalizmusnak. Vége, ne tovább! De hát mit jelent ez a hosszú szó? Kik azok a multikulturalisták, és mit akarnak - vagy hát mit akartak?
Kentaurbeszéd
?Cicero is (Octavianus) Caesart támogatta Antonius iránti gyűlöletében. Brutus emiatt szigorúan megrótta, s azt írta neki, hogy Cicerónak nem a zsarnokok ellen van kifogása, hanem csak attól a zsarnoktól fél, aki őt gyűlöli, s politikájával az emberségesebbnek látszó szolgaságot segíti elő, amikor leveleiben és beszédeiben Caesart derék embernek nevezi. 'Őseink - mondta Brutus - nem tűrték a jóságos kényurakat sem'" - írta Plutarkhosz a Párhuzamos életrajzokban. Majd értően hozzáteszi: ?Brutus a zsarnokságot utálta, Cassius pedig a zsarnokot gyűlölte."
Az ország közel került a politikai kettészakadáshoz. A rendszerváltásból beértünk a rendszerbe. Újra fölmerül, hogy ki, milyen feltételekkel fogja birtokolni a rendszert
