Jókora teherrel indult a második Gyurcsány-komány. Az előző három: egy darab Orbán-, egy darab Medgyessy- és egy darab Gyurcsány- (nem csak névazonosság!) kabinet aknákat telepített szép számmal a magyar gazdaság különböző területeire, amelyek robbanásra készen várták (s talán még ma is várják) az adandó alkalmat. Nos, az első akna mindjárt akkor robbant, amikor az új kormány előterjesztette az Új Magyarország és az Új egyensúly elnevezésű programjait. Ekkor ahelyett, hogy a stabilizációs intézkedések és a távlatos reformlépések erősítették volna a befektetői bizalmat, éppen ellentétes folyamat vette kezdetét: az ország leminősítése és a forintbefektetésektől várt kamatprémium megugrása.

Népszabadság, 2007. június 9. Hétvége

Belecsapott a lecsóba a napokban tett bejelentésével Simor András, amikor váratlanul előrukkolt a lakosság banki hitelfelvételeit korlátozó javaslatával. A jegybank arra próbálja rávenni a törvényalkotókat, hogy jogi úton szabjanak gátat a háztartások túlzott eladósodásának, amely miként a jelen válságban kiderült, rendszerkockázattá vált. Vagyis, vélik, az MNB szakemberei, a bankok és ügyfeleik közötti üzleti kapcsolat immár nem tekinthető a két fél magánügyének, mint (nagyjából) eddig, hanem olyan közügy, amelyet a törvény erejével kell kordában tartani.

Most, hogy a bankok is kirukkoltak féléves beszámolóikkal, kiderült: ők is egy csónakban eveznek velünk, az ügyfeleikkel. Ezt többségüknél még nem is a megcsappant nyereségek tükrözik, hanem a hiteltörlesztések akadozása miatt már elszenvedett értékvesztések és a jövőben várható veszteségekre képzett kockázati céltartalékok megugrása. A banki eredményeket megcsapoló tétel az egy évvel korábbi hatszorosára (188 milliárd forintra) nőtt az első fél évben, és várhatóan tovább emelkedik.