Gombár Csaba: Személyes írások
Szilágyi Ákos és Tölgyessy Péter 2013. december 4-én, az Írók Boltjában mutatta be Gombár Csaba: Személyes írások című kötetét, amely a Kalligram Kiadónál jelent meg.
Gombár Csaba
Gombár Csaba: A Fidesz-kormány és a korérzemény
Javító szándékok és konok kártevésekbe forduló zűrzavaros átszervezések
Decemberben azt a feladatot kaptam, hogy a Pénzügykutató évfordulós konferenciáján politikai rendszerünkről beszéljek. Már mondandóm elején leszögeztem, hogy politikai rendszerünk – ha azon intézményi szerkezetet értünk – lényegében alkotmányunk megbuherálása után sem változott.
Gombár Csaba: Kászonyi Dánielről
Az 1867-es kiegyezés miatti tiltakozásul Kászonyi Dániel itthagyta az országot. Ismét az emigráns életet választotta, mert a „deáki tettet” nemzetárulásnak tekintette. Már az 1849-es komáromi kapituláció után – amivel szintén nem értett egyet, s tovább harcolt volna – sok évet töltött emigrációban.
Gombár Csaba: Vakon engedelmeskednek?
Parlamenti képek peregnek a képernyőn a Fidesz-alkotmány negyedik módosításakor. Még nem történt meg a szavazás, de felszólalásában a miniszterelnök nem is veszteget szavakat az Alkotmánybíróságot újólag megregulázó módosításuk igazolására.
Gombár Csaba: Társadalom ez egyáltalán?
Kentaurbeszéd
Egy minapi, tárgyilagosságra törekvő tévébeszélgetés apropója, hogy a kormány demokratikus ellenzéke nem tud összefogni. A jelenlegi magyarországi állapotokról folyik a szó, a szolidaritás, az egyéneket és társadalmi csoportokat összefűző kötőelemek hiányosságairól, vagyis a társadalmi kohézió hiányáról. A végkövetkeztetés: ez nem is társadalom. Mármint hogy mi nem is vagyunk társadalom.
Gombár Csaba: Az idő politikai tagolása
Kentaurbeszéd
„Képességünk, hogy mérjük és porciózzuk az időt, majdhogynem végtelen megnyugvást okoz” – írta Richard Yates egyik regényében (Revolutionary Road). A naptár, az idő tagolása azonban a hatalomé – így tartották ezt már a régi Kínában is.
Gombár Csaba: "Turulok keringenek a levegőben"
Válasz Lengyel Lászlónak
Kedves Laci!
Júniusi leveled óta (Alkotmányos kiegyezés vagy kis megállapodás, Népszabadság, június 22.) nem történt itt semmi érdemleges. A kormány és az inkább csak politikai árnyalatokban gyarapodó ellenzéke továbbra is tapos-tapos a maga külön-külön mókuskerekében.
Gombár Csaba: Az egyik nemzet
Kentaurbeszéd
Magyarországon manapság, köztudomásúan nincs osztálytársadalom, így nem hallunk se munkásokról, se tőkésekről. Csak munkaadókról és munkavállalókról van szó – és a nemzetről. Szegények és gazdagok persze vannak – de mintha az egészen más kérdés lenne. Pedig talán nem az. Angliában minderről másként fűzték-fűzik a szót.
Gombár Csaba: Ha én politikus lennék
Vitasorozat
Lengyel László Helyzet és kiút címmel írt dolgozata gondolkodásra sarkallja mindazokat, akiket a jelenlegi többoldalú hazai válságból érdekel a kiút keresése. Segítségül ehhez tömören vázolta, hogy melyek a jelenlegi helyzet lényeges problémái, és melyek a legfőbb teendők. Mindezzel nagyjából egyet is tudok érteni.
Gombár Csaba: Mi tartja egyben a magyar társadalmat?
Miért, egyben van? ? hangzik rögtön a viszontkérdés. S ezzel máris kötésig állunk tajtékos napi vitáinkban. Mert már hogy lenne egyben, ha a széljobbon a ?cigányok szaporodásának megfékezése?, egy ilyen gazemberfelvetés egyáltalán felmerülhet. S úgy látszik, maga a miniszterelnök is elgondolkodott egy külön kezelendő, ?tyúklopásból élő? embercsoporton, ha országértékelő beszédében ezt így meg is fogalmazta.