Várhegyi Éva

Február végén, a kormány egyetértésével, eldobta a forint mankóit a Nemzeti Bank. A nayobb kilengések ellen támasztékul szolgáló sávhatárokat eltörölték: eztán szabadon mozoghat az euró forintárfolyama, elméletileg 0-tól végtelenig. A jegybanknak persze most is van eszköze arra, hogy terelje az árfolyamot. Az alapkamat emelésével vonzóbbá teheti a forintot, hogy az árfolyam erősödésén keresztül mérsékelje az inflációt, és fordítva: kamatot csökkenthet, ha inflációs célja gyengébb forint mellett is teljesülni látszik.

A megkésettség általában nem örvendetes dolog; nem véletlen, hogy már száz éve (jé, tényleg) keserű poémára ihlette a költőt a "mi mindig mindenről elkésünk" gondolat. Egyes esetekben azonban kifejezetten előnyös lehet a késlekedés, a főáramtól való elmaradás. Itt van például a mostanság lábra kapott világvége hangulat, amely főleg a fejlett pénzügyi rendszerű országok pénzügyileg kiművelt köreiben szedi áldozatait, minthogy okozójának, a másodlagos jelzálogpiaci válságnak a tovagyűrűző hatását a kevésbé fejlett országok kevésbé kiművelt emberfői alig-alig értik.

Megejtő az az őszinteség, ami a múlt héten beterjesztett közpénzügyi törvénycsomagból sugárzik. Annak talpazatát ugyanis az Alkotmány új passzusa adja, amely előírná, hogy az Országgyűlés és a kormány csak az állami költségvetés fenntarthatóságának veszélyeztetése nélkül gyakorolhatja hatásköreit. A rendszerváltozás utáni ötödik ciklusban ezzel közhírré tétetik: a magyar politikai osztályban nincs meg a kellő önuralom ahhoz, hogy éves költségvetési törvényeit felelősen, a következő ciklusokra, sőt a későbbi nemzedékekre is tekintettel alkossa meg és hajtsa végre. Vagyis hogy úgy kormányozza az országot, mintha a választópolgárok akaratából hatalomban töltött négy éven túl is felelősséggel tartozna népének.

Magyar Narancs, 2007. november 22. Egotrip

Vagy lekvár és nagymama ? kinek mi érzékelteti jobban, hogy fölborult a természet rendje: a farok csóválja a kutyát, ill. a lekvár teszi el a nagymamát. Nekem legalábbis az a kényszerképzetem támadt, hogy parlamenti képviselőink kezét a Mol-vezetés irányította az igen gombra a lex Molként becézett ? a közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló ? törvény végszavazásakor. Rég nem volt (ha volt egyáltalán) ekkora egység a magyar országgyűlésben: csupán négy képviselő nyomott nemet, és három tartózkodott.

Magyar Narancs, 2007. október 18. Egotrip

Amerikában fizetésképtelenné vált néhány tízezer adós, ennek nyomán befuccsolt néhány tucat amerikai jelzáloghitelező, és máris a feje tetejére állt a világ: bárki, bármelyik földrészen retteghet attól, hogy az évek során összehozott megtakarítása vagy aktuális jövedelme veszít az értékéből. Tessék, lehet megint rettegni, pedig most éppen egy árva bankvezetőnk agya sem szállt el: itthon mindenki szépen teszi a dolgát, a magyar pénzintézeti szektor prosperál, soha csúnyább kép ne legyen róla. Lehet-e ennél jobban a saját bőrünkön érezni a globalizáció ? ezúttal ? kedvezőtlen hatását?

Magyar Narancs, 2007. Szeptember 13. Egotrip

Günter Grass hagymahántás közben bevallotta: időnként azzal szórakoztatja magát, hogy mindenféle korok prominens alakjait ülteti össze maga főzte vacsorára ? gondolatban persze. Ezen a rekkenő nyáron az én fejemben is összeállt egy furcsa asztaltársaság, méghozzá három, igencsak eltérő habitusú kortárs közgazdászból. Kornai János a Szocializmus, kapitalizmus, demokrácia és rendszerváltás címmel nemrég megjelent tanulmánykötete, Jegor Gajdar az Egy birodalom pusztulása című könyve révén vált a Grass-ihlette vacsoratársaságom tagjává, Horn Gyula pedig a ki nem tüntetése kapcsán kirobbant vita jóvoltából.

Magyar Narancs, 2007. augusztus 23. Egotrip

A kapitalizmus farkastörvényeit a piacgazdaságokban is csak módjával fogadja el a társadalom, azonban a gazdaságpolitikát alakító politikusok ritkán lépnek fel ellenük nyíltan. Most egy ilyen ritka pillanatnak lehettünk tanúi: az OMV Molra irányuló felvásárlási szándéka pártállásra tekintet nélkül forrasztotta egységbe a honi politikusokat. Sőt, még a máskor szabadelvűnek bizonyuló elemzők is, ha egyáltalán megteszik, igen visszafogottan adnak hangot fel-felbukkanó kételyeiknek.

Magyar Narancs, 2007. Július 29. Egotrip

Harmadik éve sújtja extrasarc a magyar bankokat, de, úgy látszik, még így is megéri Magyarországon bankot működtetni. A megkésett fejlődés természetes velejárójaként a bankszektor továbbra is gazdaságnál gyorsabb növekszik.

HVG, 2007. június 30.