Társadalmak, nemzetek vezető politikai, gazdasági és szellemi elitje sokféleképpen reagálhat válságokra. Magára hagyják népüket, hogy magukat mentsék. A nép kegyét keresik, vágyait próbálják teljesíteni, hogy még mélyebbre hulljanak. Régi receptjeiket, orvosságaikat alkalmazzák új betegségekre. Játszmáik tétjeként egész országukat fölteszik. Szembenéznek a helyzettel, kibogozzák az okokat, hosszútávú terveket készítenek, amelyekhez közép- és rövidtávú megvalósítható megoldásokat rendelnek hozzá. Elvállalják a felelősséget, hogy ők születtek helyre tolni a kizökkent időt.

Az Élőlánc pedagógusainak és diákjainak ajánlom.

A magyar rendszerváltás, az európaivá válás, a parlamenti demokrácia, a jogállam, a nyitott társadalom Göncz Árpád elnökségének idejét jelenti. Addig volt reményünk, hitünk, és bizony addig voltak tetteink és eszméink, amelyek jó irányba vittek. És Göncz nélkül ez nem ment volna. Valahol új reformkorunk ez a nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évek végéig, az ezredfordulóig tartó idő. Ennyi. Olyan felszabadító erő, amiért irigyelhetnek minket mindazok, akik ezt nem élték át, mert se előtte, se utána nem volt ilyen.

Orbán Viktornak volt stratégiai terve a választások megnyerésére, de nem a kormányzásra.

Lengyel László (L.L.): Három kérdésem is van az új katonai helyzet kapcsán. Az első: az ukránok és az amerikaiak közösen bejelentették, hogy az amerikaiak leszállítottak messze hordó, korszerű rakétarendszereket. Mit érnek ezek, mennyiben segíthetik az ukrán hadsereget immár nemcsak a védekezésben, hanem a támadásban?