A jövő feltáratlan kontinens. Most egy pillanatra, az új amerikai elnökkel megláthattuk az ismeretlen föld körvonalait. Az amerikai választók, rácáfolva előítéleteinkre, változásra, kalandra, előítélet nélküli világra szavaztak. Reményt adtak nemcsak maguknak, a világnak is.
Hogyan lehet kellő tartalommal kitölteni a Magyarországnak felajánlott mentőcsomagot, mielőtt bezúdul a reálgazdasági recesszió? A kormányzati előjelek nem túlságosan biztatóak. De ennél is szomorúbb a nem értés, a nem tudás, az egymásra nem gondolás: a társadalom szellemi válsága.
Ha az IMF csomag rendben megérkezik, a szigorú feltételeket teljesíteni kell. De ez még nem megoldás a recesszióba süllyedő reálgazdaságra. A megoldatlan nagy rendszerekre. És változatlanul feszítő kérdés: ki lesz a küldöttünk Washingtonban és Brüsszelben, Berlinben és Párizsban, Londonban és Frankfurtban, Pekingben és Moszkvában? Akinek személye hiteles garancia a pénzpiaci szereplők, a politikusok számára. Aki nemcsak érti, hogy mit kérdeznek tőle, de válaszolni is tud. Akinek elhiszik, hogy amit gondol, komolyan gondolja, amit ígér, betartja. Akinek nemcsak a pénzügyi, hanem a még fenyegetőbb reálgazdasági válság megoldására is van elképzelése, programja. És aki e stratégiai döntés mögé társadalmi támogatást is képes állítani.
Gyurcsány Ferenc megint még azelőtt akarta az országot megmenteni, hogy tudta volna, miről van szó. A költségvetés és az adótörvények visszavonása helyes, bár elkésett döntés volt. De innen szakmailag, és nem nyilvános bejelentgetésekkel kellett volna tovább haladni. Teljesen feleslegesen nemzeti szintű kerekasztalt hívott össze, ahol se munka, se döntés nem lehetséges. A megjelentek többségének nincs gazdasági kompetenciája ? ha szólnak, baj, ha nem szólnak, az is baj.
Rossz idők vannak, és nem jönnek jobbak. Magyarország a semmi ágán ül. Véget ért egy világgazdasági és világpolitikai korszak - gondolkodni és másként cselekedni kellene.
