Békesi László : Lengyel László 70. születésnapjára

Az ilyenkor mérvadó, hiteles dokumentum szerint Lengyel Laci 70 éves. Szép, kerek évforduló, örömteli jubileum, ok a gratulációra.

A szikár tény könnyen érthető, s a józan ész emlékezésre, mi több – cselekvésre késztet. Jó barátról, egykori kollégáról, sőt sorstársról, régi ismerősről van szó, illenék hát munkásságát és életét méltató megemlékezéssel köszönteni Őt. A racionális leltárkészítés mégse megy, a szárazon kopogó életrajzi adatok – noha gazdagok – szegényesnek tűnnek, nem harmonizálnak Lengyel Laci egyéniségével. Erős az intellektuális kötődés és a személyes érzés, ami hozzá fűz, ezért  az érzelem győz a józan ész felett. Tárgyszerű méltatás helyett élesen felvillanó mozaikokból építem fel köszöntőmet.

Nem áll előttem 70 évesen. Szememben ma is örökifjú, csillogó szemű kobold, aki laza, szürke pulóverében otthonosan és magabiztosan mozog a Pénzügykutató szobáiban éppúgy, mint az előadói pódiumokon vagy tévéstúdiókban, Budapesten és vidéken, Erdélyben vagy a Felvidéken.

Von haus aus literátor, akinek eszében és szívében lakozik a nemes irodalom, a pallérozott stílus, a zseniális tehetség, hogy gondolatait pontosan és emelkedetten közölje mindannyiunkkal – sugárzóan, sziporkázóan szellemes és fényességesen világos. Közgazdász, szociológus és politológus is, aki társadalomtudósként képes a jelenségeket interdiszciplináris igénnyel megismerni, bemutatni és minősíteni.

Antennái azonnal fogják, komputere pedig haladéktalanul feldolgozza és értékeli a társadalmi, gazdasági, politikai mozgásokat, következtetéseit pedig sohasem rejti véka alá: véleményét egy erős morális szűrőn átbocsátva közli a világgal.

Pannóniában és Közép-Európában aligha van olyan fontos társadalmi, gazdasági, politikai esemény, amely elkerülné figyelmét és tollát.

Egyszerre kíméletlen kritikus, aki megsemmisítő ítéletével leleplezi és szétzúzza a megítélése szerint káros jelenségeket meg azok okozóit – ám ha valakit vagy valamit elismer, netán kedvel, nem fukarkodik a méltatással, elismeréssel sem.

Szangvinikus alkat, s mint ilyen, mélyen szubjektív is. Akit vagy amit kedvel, azt felemeli, isteníti, akit vagy amit elítél, azt máglyára küldi. Sokan vagyunk, akik Laci elismerésére, köszöntésére s majdan nekrológjára vágyunk – mások rettegnek tollától.

A magyar értelmiség élő lelkiismerete, aki nem hagy szó nélkül egyetlen tévedést, árulást és bűnt sem, de minden nemes gondolatot, akciót, cselekedetet felkarol, támogat.

Szeret politikacsináló és -formáló szerepet betölteni. Szervez, kombinál, ösztönöz, bátorít, közvetít, fékez és szigetel, hárít és támad, ha kell. Sokan amolyan királycsinálónak tartják, aki véleményével, akcióival képes egyeseket felemelni, másokat süllyesztőbe küldeni. Így aztán gyakran téved is, sokszor ellenére alakul körülötte a világ – sok barátja mellett ellenfelei is szép számmal akadnak. Lengyel amolyan egyszemélyes intézmény.

Vitriolos politikai kritikája ebben a fejet tetejére állt világban, különösen kis hazánkban akár kontraproduktív is lehet. Nem kizárt, hogy akiket bírál, elítél, azok a NER rendszerében megdicsőülnek, hisz őket és cselekedeteiket egy liberális értelmiségi támadja.

Hatalomra, rangra, tisztségre és gazdagságra sohasem vágyott – tehetsége, munkája, missziója tette őt gazdaggá és hatalmassá.

Szellemi függetlenségét, morális integritását soha nem rendelte alá karrierista vagy hatalmi megfontolásoknak. Kérlelhetetlen kritikusa a mindenkori hatalomnak, akár közel áll hozzá annak értékrendje, akár kíméletlen ellenfele. Naiv jószándéktól vezérelve, egyszer, 1994-ben került egy regnáló hatalom közelébe, amikor elvállalta Horn Gyula tanácsadó testületének vezetését. A kaland egy hónapig tartott: gyorsan kiderült, hogy Lengyel szuverén gondolkodása és értékrendje kibékíthetetlen ellentmondásban van a hatalom és persze Horn taktikai megfontolásaival.

Végtelen képzelőerővel, kreativitással kezeli, csoportosítja és értékeli az eseményeket, prognózisai ezért időnként tévesek, amolyan fordított Kasszandra-szerepet tölt be. A szép emlékű Hankiss Elemér mondta egyik könyvének bemutatója alkalmával, hogy semmi sem úgy történt, ahogy azt Laci megírta – de akár úgy is eshetett volna...

Kollegialitása, szolidaritásérzése legendás, példamutató. Barátait, munkatársait sohasem hagyja cserben, erejéhöz, lehetőségeihez képest szellemileg, morálisan és anyagilag is támogatja őket.

 Számos missziót betölt: lankadatlan energiával folytatja Göncz Árpád örökségét, vezeti a Kék Szalont, jövőt formáló szakmai konferenciákat szervez, munkacsoportokat hoz létre és működtet, fórumokat teremt konstruktív viták számára.

Ő az, akit partnerként egyaránt jó szívvel fogad Várszegi Asztrik és Erdő Péter, Fabinyi Tamás és Köves Slomó, Esterházy Péter és Spiró György, Kuncze Gábor és Pokorni Zoltán, Lovász László és Nádasdy Ádám, Markó Béla és Szigeti László.

Talán erdélyi gyökerei okán példamutatóan szervezi és tartja életben az együttműködést, kapcsolatokat a határon túli értelmiségi szervezetekkel és személyiségekkel. Úgy hazafi és humanista, hogy mentes minden farizeus szólamtól vagy soviniszta szándéktól, gyűlölködéstől és kirekesztéstől.

Mit is kívánhatnék Neked, Laci erre a kerek évfordulóra?! Mindenekelőtt töretlen erőt és egészséget, lankadatlan dinamizmust és alkotókedvet, értő közeget, barátokat és támogató munkatársakat. Ennél azért valamivel többet: hogy álmaid, céljaid megvalósuljanak, azaz egy emberibb, szerethetőbb és élhetőbb társadalom, ország, Európa, világ legyen otthonod a következő években!

Csak azt sajnálom, hogy Esterházy Péter már nincs közöttünk – az ő köszöntése lenne igazán méltó Hozzád!