Lengyel László: A tigris és a szelíd őz

Kentaurbeszéd

Swift egy röpiratában akként javasolta a gazdasági nehézségek megoldását, hogy a szegények gyermekeit be kell sózni, s húsukat árusítani. Gonosz iróniája gyakran eszembe jut válság idején, amikor belső hintánkon elvesztettük az egyensúlyt. A válság hosszabb, mint hittük. Gyors, mozgóháborús megoldásában nem reménykedhetünk. Be kell rendezkednünk lassú és könyörtelen állóháborúra. A válság lefolyása aligha lesz V (lezuhanunk és fölpattanunk), vagy U (levándorlunk, bolyongunk és fölemelkedünk) alakú, sokkal inkább W (lecsapódunk, emelkedünk, lecsapódunk, emelkedünk). Újra meg újra lesznek biztató jelek - nem volt-e ilyen a Lehman bukása előtt, az első válságcsomagok hatására? -, majd visszazuhanások. Mindez nem járt eddig két dologgal. Nem következett be a harmincas évek depressziója, az éhségmenetekkel, milliók vándorlásával.

Népszabadság, 2009. május 16.