Riport az IMF-ről - Spiegel

Az IMF nem volt mindig ennyire az események középpontjában. Alig három éve még egy irreleváns nemzetközi szervezet volt, amivel csak a globalizáció ellenzői törődtek. Az új igazgató, Dominique Strauss-Kahn alatt azonban sokkal befolyásosabbá vált - és ebben a válságnak nagy szerepe volt.

Der Spiegel, 2010. október 4.

A világ meglesz Európa nélkül

A válság rámutatott bizonyos dolgok tarthatatlanságára.

A G-20 felemelkedése

AZ IMF ennek ellenére nem válhat világkormánnyá, mondta Strauss-Kahn. Nem csupán azért, mert nem választott tisztségviselőkből áll, hanem mert válsághelyzeten kívül egyáltalán nincs meg a szándék, hogy ennyire szorosan együttműködjenek. Máris hanyatlik a kompromisszumkészség és egyedi nemzeti érdekek kerülnek előtérbe.

Strauss-Kahn inkább adminisztratív szerepben látja az IMF-et, méghozzá a G-20 alatt. Egyedi megoldásokat keresnének egyedi problémákra. A végső cél pedig a gazdasági stabilitáson keresztül megvalósuló világbéke.

Kapitalista pénzügyi szervezetből think tank?

Az utóbbi években világossá vált, hogy a multilateralizmus nem működik. Az ENSZ folyamatosan vált jelentéktelenné, az IMF reputációján pedig súlyos csorbát ejtett a 90-es évek ázsiai krízise.

Strauss-Kahn 2007-ben a francia elnök, Nicolas Sarkozy aktív támogatásával érkezett Washingtonba - nem utolsósorban azért, hogy a hazai pályán ne vesengjen az elnökkel. 2007-ben az IMF mindössze kétmilliárd dollár fölött rendelkezett - egy minden szempontból jelentéktelen összeg. 2010-ben ugyanez az össszeg 900 milliárd. A 2008-as davosi Global Economic Forum-on Strauss-Kahn egy globális stimulusra szólított fel - ez akkoriban sokkoló ötlet volt, különös tekintettel az IMF azon reputációjára, hogy mindig a válság után lép színre, soha nem preventív eszközökkel. Felmerül a kérdés: az IMF alkalmas-e egy globális gazdasági kormányzat (G-20) alá dolgozni?

Strauss-Kahn szerint az IMF legalább egy tekintetben változott: rájöttek, meg kell érteni az egyedi helyzetet, amikor megoldásokat dolgoznak ki. Szükségük van helyi emberekre, mondta Strauss-Kahn, amivel a soft power eszközét lehet alkalmazni. Az IMF nem rendelkezik eszközökkel hoyg szankcionáljon. Egy valamiben viszont az összes multilaterális intézmény előtt jár: ha szükség van rá, azonnal képes reagálni.

Strauss-Kahn alatt jelentős arculatváltáson ment át a szervezet, de bennfentesek szerint mindez már Horst Köhler alatt megkezdődött. Az IMF megpróbálja levetni magáról a hardcore neoliberalizmus bélyegét.

Strauss-Kahn ragaszkodik hozzá, hogy a munkahely-teremtés nélküli gazdasági kilábalás nem elégséges. Ennek szellemében az ős-ellenség ILO-val is képesek egyeztetni.

Ezen túl meg kívánnak szabadulni attól a szokástól, hogy minden országnak ugyanazt ajánlják - az egyedi sajátosságok figyelembe vétele nélkül. Korábban merev politikákat erőltettek át és csupán kamatokra, valuta-árfolyamokra és adókra voltak tekintettel.

Amikor a görög helyzet reménytelenségéről kérdezték, Olivier Blanchard, az IMF befolyásos tanácsadója azt mondta, az IMF nem engedheti meg magának, hoyg kudarcot jelentsen be a görög válságkezelésben. Most, hogy megvetette a lábát a fejlett világban, a görög siker elengedhetetlen feltétele, hogy a szervező szerepet magára vehesse. Ráadásula  görög mentőcsomag precedenst teremtett egy EU-val közös vállalkozásnak.

A 250 milliárd euró pedig Ázsiából érkezett Európa megsegítésére. Egy elgondolkodtató fejlemény. A 24 elnökségi tag közül kilenc még mindig európai és az angolok, a franciák és a németek összesen még mindig 15% körüli szavazati joggal rendelkeznek. Az igazgató 1950 óta mindig európai, első helyettese pedig amerikai. De Strauss-Kahn mellett egy új pozíció is alakult. Egy kínai különleges tanácsadó.

Az IMF vezető közgazdásza volt 2001 és 2003 között Kenneth Rogoff, aki Carmen Reinhart-tal közösen írott "This Time Is Different: Eight Centuries of Financial Folly" című könyvéről legismertebb manapság. A könyvben arra is megpróbálnak válaszolni, hogy a történelmi adatok szerint vajon mekkora az az államadósság-szint, amitől nem fenntartható egy ország - 90 százalékra teszik. Szerintük a görög államcsőd elkerülhetetlen, a spanyolknak 95 százalék az esélyük ugyanerre, valamint Magyarország is jó úton halad a csőd felé. A piacok nem fogják sokáig tolerálni az amerikai adósságot sem - ráadásul a pénzügyi szektor újraszabályozásának előzetes kézirata mintegy 2000 oldalra rúg - egyértelmű jel, hogy tele van kiskapukkal. A banko szférának szerinte egy hozzá hasonló mérétkű szankicionáló hatalommal rendelkező regulátorral kellene szemben állnia.

Szerinte az IMF és az EU válságkezelése máris elvetette a későbbi problémák magvait. Túl gyorsan öntötték a pénzt és túl sokat hezitálnak, amikor csődről van szó.

Euró

Strauss-Kahn szerint az EU intézményrendszere szükséges és hatékony volt - békeidőben. Válsághelyzetben azonban mehmutatkozik, hogy a politikusok túl sokat foglalkoznak a hazai kérdésekkel és ignorálják az EU jövőjét, pedig ha nem lesz, hiányozni fog majd. Túl lassan fordul az integráció a harmadik körbe, amikor a politkai és monetáris lépések után a fiskális koordinációt is megerősítenék. Ráaádsul szankciókra is szükség lenne - nem szavazati jogok elvesztésére kell gondolni, hanem gazdasági szankciókra.