Biotechnológiai kis- és középvállalkozások a nemzetköziesedő tudásháromszögben

Biotechnológiai KKV-k a nemzetköziesedő tudásháromszögben 1. munkaértekezlet A hazai kis- és középvállalkozások esélyei a nemzetköziesedő tudásgazdaságok korában címet viselő (röviden KKVENT) kutatási program első munkaértekezletére 2009. december 11.-én, Szegeden került sor. A szegedi munkaértekezlet fő célja, hogy a kutatás biotechnológiával foglalkozó részének néhány eredményét a gyakorlati szakemberekkel és más kutatókkal meg lehessen vitatni (a részvevők listáját lásd a 1. számú mellékletben). Ily módon a munkaértekezlet a hazai biotechnológiai szektor jelenével, a biotechnológiai vállalkozások jellemzőivel, nemzetköziesedésük tanulságaival, a szektor-specifikus vállalkozási utakkal, az egyetemek és a biotechnológiai KKV-k együttműködésével és az államnak a biotechnológiai KKV-k versenyképességének javításában betöltött szerepével foglalkozott. A rendezvényt az IKU Innovációs Kutató Központ (PÜK Zrt.), a Pénzügykutató Alapítvány, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kara és az MTA Szegedi Területi Bizottság Gazdaságtudományi Szakbizottsága közösen szervezte. A munkaértekezlet társelnökei Dr. Inzelt Annamária, az IKU igazgatója és Dr. Lengyel Imre az SZTE GTK intézetvezető egyetemi tanára voltak. Bevezetőjében Dr. Inzelt Annamária a KKVENT projekt vezetője röviden ismertette a kutatási projekt fő céljait és módszertanát. A munkaértekezlet két blokkból állt. Az első blokkban a projektben részt vevő kutatók ismertették a kutatás eddigi eredményeit és a kutatás során szerzett tapasztalataik szerint megfogalmaztak néhány kérdést, amelynek megvitatása volt az értekezlet egyik fontos célja. A második blokkban gyakorlati szakemberek ismertették az ágazatokkal kapcsolatos tapasztalataikat, meglátásaikat. Mindkét blokkban a vitaindító előadásokat élénk eszmecsere követte. A kutatás négy kiválasztott ágazatban: a biotechnológiában az orvosi műszergyártásban, az információs technológiában és a mérnöki (műszaki) tevékenység és tanácsadás területén működő hazai kis- és középvállalkozások innovációs aktivitásának, hálózatokban való részvételének, versenyképességének, nemzetköziesedésének, a nemzetköziesedés mértékének és motivációinak felmérésére irányul. A vizsgált ágazatok a nemzetközi tapasztalatok szerint tudásintenzívek, technológiaorientáltak, jelentős kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységet végeznek, erősen nemzetköziesedtek és sok a vállalkozások között a ?gazella?. A kutatás módszere a releváns szakirodalom és az elérhető statisztikai információk hasznosítása mellett, az on-line kérdőíves felvétel, illetve mélyinterjúk készítése. A kiküldött on-line kérdőívekre, a 4 ágazatra vonatkozóan, összesen 245 darab, statisztikailag feldolgozható, értékelhető válasz érkezett. A biotechnológiai ágazati projekt kutatásvezetője, Antalóczy Katalin a hazai biotechnológiai vállalkozások nemzetköziesedésének vizsgálata során szerzett tapasztalatokat elemezte a szakirodalomban gyakran idézett, úgynevezett Uppsala-modell felhasználásával. E modell szerint a vállalkozások fejlődésük különböző szakaszaiban válnak nemzetközivé, kezdve az exporttevékenység megindulásától a külföldi termelő leányvállalat alapításán át a közös kutatásig. A kisvállalkozások körében van egy csoport, a globálisnak született (born globals) amelyek már életszakaszuk nagyon korai fázisában, akár megszületésüktől kezdődően folytatnak határokon átívelő tevékenységet. Ez főleg a tudás-intenzív iparágakban, szolgáltatási szektorokban működő KKV-kra igaz, mint amilyenek a biotechnológiai szektor vállalkozásai is. Ilyen korán nemzetköziesedő vállalkozásra néhány példát találhatunk a hazai biotechnológiai ágazatban is. Az empirikus kutatás során az on-line kérdőívekből, az elérhető statisztikai adatbázisokon alapuló elemzésekből és a mélyinterjúkból együttesen is csak nagyon kevés adatot, információt lehetett megtudni a hazai biotechnológiai KKV-król. Ennek két fő oka van: egyfelől a biotechnológiai szektorral kapcsolatos hazai statisztikai adatbázisok hiányosak, statisztikai alapproblémák vannak, a másik ok a biotechnológiai cégek mérsékelt válaszadási készsége. Az on-line felmérés során - a többi ágazathoz képest - a biotechnológiai cégek rendkívül alacsony válaszadási hajlandóságot mutattak, és az interjúk során is tartózkodtak a mennyiségi mutatók szolgáltatásától. Az eddigi vizsgálatok tapasztalatai szerint a hazai biotech cégek exportorientáltak, gyakran vesznek részt nemzetközi hálózatokban, általában egy-egy kiemelkedő kutató körül szerveződnek, gyakoriak a licenc- és alvállalkozói szerződések, de megrekedtek a nemzetköziesedésnek ezen a fokán. Külföldi leányvállalatot a mintában mindössze egyetlen vállalkozás alapított, külföldi vállalkozás pedig nem vásárolt még hazai biotech céget. A kutatási eredmények szerint a hazai biotechnológiai cégek igen jelentős része - amint azt Antalóczy hangsúlyozta - ún. "támogatásvadász" cég, amely állami finanszírozású pályázati pénzekből tartja fenn magát, anélkül, hogy tevékenységének konkrét kimenetele lenne. Ezt az állami pályázati programok gyenge értékelési és ellenőrzési rendszere is lehetővé teszi. A hazai biotechnológiában tapasztalható tipikus vállalkozói utakat ismertette előadásában Halász György. A biotechnológia három típusa a humán- és állategészségügyi (piros), a mezőgazdasági (zöld) és az ipari (fehér) közül a válaszadók döntő többsége a piros biotechnológiában érdekelt, tehát a kutatás megállapításainak érvényességi köre jórészt a piros biotechnológiára vonatkoztatható. Itt a vállalati környezetet a kiterjedt kormányzati támogatások (akcióterv, Pázmány program, kiegészítő oltalmi tanúsítvány bevezetése), valamint az éles piaci verseny határozták meg. Az éles versenyt a piacon jelenlevő nagyon eltérő méretű cégek és a nagy nemzetközi konkurencia okozzák. Típusa szerint majd mindegyik vállalkozás egyetemről kipörgött, spin-off vállalkozás. Egyetlen olyan cég akadt, amelyet egy külföldi gyógyszergyártó tőkebefektetése hozott létre. Hazai nagy gyógyszergyártók eddig még nem hoztak létre biotechnológiai vállalkozást, nincsenek még vállalati spin-off cégek ebben az ágazatban. A vállalkozások erőteljesen kötődnek az alapító kutatóhoz. Az elvégzett SWOT-analízis alapján a szektor legfőbb erőssége a jó kutatói háttér, az erős alapkutatás és a cégek jó alkalmazkodóképessége. A legfőbb gyengeségek, hogy nem folyik originális kutatás, finanszírozási hiányosságok vannak, és a hazai palettán nincsenek jelen fiatal vállalkozók. A legnagyobb lehetőséget abban látni, hogy ebben az ágazatban már egyetlen új termék is biztosíthatja a túléléshez és akár a növekedéshez szükséges árbevételt. Nagy veszély viszont a túlzott függés az állami támogatásoktól, továbbá a válság következtében várhatóan csökkenő állami támogatás, és permanens gond a jogi- és gazdasági szabályozás bizonytalansága. Az előadásokat követő vitában a hozzászólók a biotechnológiai ágazatra jellemző bizalom- és kompetenciahiányt, valamint a hitelesség hiányát hangsúlyozták, ami miatt nincs igazi együttműködés a szereplők között. További probléma az ágazat vállalkozóinak hiányos menedzsment ismerete. A szabadalmi jogban 2004 óta létezik a biotechnológiai találmány fogalma. A nemrég bevezetett kiegészítő oltalmi tanúsítvány nem jelent a KKV-k számára igazi kedvező változást, mivel a tanúsítvány megszerzésének követelményei miatt csak a nagy gyógyszergyártók tudtak, és tudnak élni vele. Vita folyt arról, hogy mennyire erős a biotechnológiai szektorban a ?támogatásvadász? jelleg, mennyire jellemző, hogy "kvázi-vállalatok" tevékenykednek az ágazatban, amelyeknek nincs saját árbevételük, és kimondottan pályázati pénzekből élnek. A megkérdezettek közt egy valóságos árbevétellel rendelkező cég volt, de ennek is csak árbevételének kisebb hányada származott biotechnológiából. Magyarország egyedüliként az uniós tagországok közül nem szerepel a biotechnológiai statisztikákban és súlyos gond, hogy a vonatkozó kormányprogram a hazai lobbyszervezet által megrendelt tanulmányra épül. Több hozzászóló szerint minden tényező adott a támogatásvadászat kialakulásához. Nemzetközi tendencia a biotechnológiában az, hogy közpénzekből is finanszírozzák az innovációt. A jó nevű egyetemi professzorok főleg a szűkös felsőoktatási finanszírozásra adott válaszként szerveznek spin-off cégeket és az azokon keresztül befolyó összegekből fedezik kiadásaikat. Ugyanakkor persze valamilyen végkimenetet kell felmutatniuk, de az többnyire nem a spin-off cégekben születik meg. Egy a vitában részt vevő, államigazgatásban dolgozó pályázati koordinátor tapasztalatai szerint is a legtöbb esetben megélhetési cégeket támogatnak. A munkaértekezlet második részében két gyakorlati szakember a hazai biotechnológiai cégek helyzetéről tartott vitaindító előadást. Molnár István a dél-alföldi Regionális Innovációs Ügynökség és a Biopolisz Kft. ügyvezetője a munkatársaival a közelmúltban végzett kutatások főbb tanúságait osztotta meg a részvevőkkel. A biotechnológiai rendszer struktúrája három részből épül fel: vannak az egyetemek, körülöttük létrejönnek (jó esetben piaci alapon) a spin-off cégek és vannak a technológia transzfert lebonyolító hídképző intézmények. A struktúra létrejöttének fő oka a nyitott innovációs rendszer, amelyben növekvő az igény a kooperációs kutatásra, a K+F és a közös forrásszerzésre. A Biopolisz Kft., mint hídképző intézmény a piacra lépés előtti szakasz kutatásmenedzsmentjével foglalkozik, ipari kapcsolatteremtéssel nem. Az előadó megítélése szerint túl sok a prioritás az innovációt támogató politikában. További fontos okai a rendszer alacsony hatékonyságának a szabadalmaztatás bürokratikussága és túlzott időigénye. Feltette azt a kérdést, hogy életképesek lehetnek-e ilyen adminisztratív és szabályozási körülmények között a spin-off vállalkozások? Mint új veszélyre hívta fel a figyelmet a jogi háttér spin-offokat is érintő 2010-től érvényes változására, miszerint a közalkalmazotti és az innovációs törvénybe új, szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat vezettek be az egyetemek szellemi tulajdonának védelme érdekében. Véleménye szerint az új szabályozás kevésbé valószínűsíti, hogy vezető kutatók kizárt, hogy spin-off cégbe vigyék, és ott hasznosítsák az egyetemen létrehozott tudást és ez még a tanársegédek körében is körülményes. A szigorítás ráadásul visszamenőleges hatályú! Javaslata szerint az egyetemi szellemi tulajdon szabályzatokban egyértelmű felelősségi szabályokat kellene megállapítani, esetleg be lehetne vezetni a szavatosság jogi fogalmát, és nagyon lényeges lenne a tudásátadáshoz kapcsolódó szerződéses kötelmek egységes, egyetemi szintű kezelése. A dél-alföldi régió tudás-előállítói kapacitását vizsgálva, arra a megállapításra jutottak, hogy kb. 100 szabadalmazható termékből 60-70 válik ténylegesen szabadalommá, illetve 3-4 spin-off vállalkozás szerveződik köréjük, a ténylegesen kereskedelmi forgalomba kerülő termékek számát azonban nem tudták megbecsülni. A következő előadó, Kopasz Róbert projektmenedzser a Goodwill Biotechnológiai Klasztert mutatta be röviden. A klaszter 2007-ben alakult, 2008-ban akkreditálták. A tagjai között főleg hazai gyógyszerkutatással, gyógyszergyártással és kereskedelemmel, marketinggel foglalkozó KKV-k vannak, de akad a tagok között akadémiai, felsőoktatási és egyéb állami kutatóintézet is. A klaszter fokozatosan nemzetköziesedett, előbb a Balkánra exportáltak (Szerbia, Macedónia, Bosznia), majd szerbiai leányvállalatot alapítottak, megköttettek az első licencszerződések (igaz ők vettek, nem eladtak, mint az elméleti modellben) és jelenleg zajlik a gyártás-előkészítés Szerbiában. A klaszter ismertetése után az előadó a hazai biotechnológiai vállalkozások által igénybe vehető támogatásokat (INNOCSEKK, 5LET, a GOP megfelelő alprogramjai stb.) foglalta össze, amelyekből évente mintegy 50 milliárd forint értékben tudnak biotech KKV-k támogatást igénybe venni. Véleménye szerint a jó pályázati rendszer főbb ismérvei: rendszeresség, kiszámíthatóság, és rugalmasság. Hasznos lenne, ha a hazai pályázati rendszert is ezek a tulajdonságok jellemeznék. A hazai állami támogatási rendszerek általában termék, illetve eredmény orientáltak, a hasznosításban technikai segítséget nyújtanak, létezik termék marketing és menedzsment segítség is (ValDeal). Megjegyezte, hogy fontos a kutatói és üzleti szféra közti munkamegosztás, ugyanis a kutatók nem akarnak üzletemberek lenni, kár lenne belőlük középszerű üzletembereket képezni. Említette, hogy a kockázati tőke nagyobb bevonásának egyik lehetséges akadálya a kutatók hozzáállása. Problémaként említette azt, amit a vitában korábban a kutatók is felvetettek, hogy a KSH mindeddig nem készített biotechnológiai statisztikát, így Magyarország nincs rajta az EU biotechnológiai térképén. Ehhez kapcsolódva elhangzott az a tájékoztatás, hogy a KSH-tól származó friss információ szerint az ágazati rendszerben mostantól megkülönböztetik a biotechnológiát, így jelentős lépést tettek a biotechnológiai statisztika előállítása érdekében. Ezzel Magyarország is hamarosan megjelenhet Európa biotechnológia térképén. Bajmócy Zoltán (SZTE GTK) hozzászólásában amellett érvelt, hogy ma, amennyiben egy kutató karrierről álmodik, az elégtelen állami finanszírozás miatt muszáj belevágnia a "pályázatosdiba", így a gazdaságot elárasztottuk az említett "kvázi-vállalatokkal". A fiatalok alacsony vállalkozói hajlandóságán viszont nem csodálkozott, mondván, hogy vállalkozás indításához szükség van egy kiforrott kapcsolatrendszerre, ami a fiataloknak értelemszerűen nem lehet meg. Ő többekkel ellentétben amellett érvelt, hogy a fiatal kutatókból csak későbbi életszakaszukban lesz vállalkozó, ezért szükségtelen őket vállalkozóvá képezni. Először szakmájukban kell, hogy bizonyítsanak. Szerinte azt látni kell, hogy a biotechnológia egy új és kockázatos technológia, így felmerül a kérdés, hogy ki lehet a kockázat megbecslésének letéteményese, ha a kutatók vállalkoznak? Még hozzátette, hogy akkor kezd majd iparággá válni nálunk a biotechnológia, amikor megjelennek a vállalatokból kiváló, "kipörgő" spin-off cégek. Jelenleg ilyenek gyakorlatilag nincsenek, az egyetemi spin-off alapítás viszont nem más, mint pótcselekvés. Megállapításaival kapcsolatban ellenérvként többen kérdezték, hogy most vajon ki tudja reálisan megbecsülni a kockázatokat? Másik ellenvetésként elhangzott, hogy a természettudományi, műszaki, vagy orvostanhallgatók vállalkozói képzésének legfőbb célja, hogy megismerkedjenek a vállalkozói szemlélettel és képessé váljanak a vállalkozókkal való jobb együttműködésre. Kevésbé fontos az, hogy maguk is vállalkozóvá váljanak. A vita során felvetődött még a fiatal kutatóink külföldre távozásának, illetve a hagyományos kutatótípus képzésének problémája. Ismert jelenség, hogy számos tehetséges fiatal kutatónk hagyja el az országot, ami a jelenlévők szerint önmagában még nem lenne baj, a nagy kérdés az, hogy vajon visszajönnek-e, jobban mondva, tudunk-e itthon olyan körülményeket teremteni, amelyek lehetővé teszik ezeknek a szakembereknek a hazatérését. Ami a kutatók képzését illeti, az egyetemi szemléletváltás lassú folyamat, szükséges hozzá legalább egy generációváltás az egyetemi vezetésben, de idővel minden bizonnyal komoly változások lesznek ezen a téren. Az tény, és komoly probléma, hogy az akadémiai kutatók a mai napig lenézik a vállalati keretek között kutató szakembereket. Budapest, 2010. január 7. Benke Zoltán