Könyvfejezet

A magyar privatizáció lezárásának gondolata először 1997-ben merült fel; azóta két kormány is fontolóra vette, majd elvetette a többé-kevésbé kidolgozott tervezeteket. A halogatásnak megítélésünk szerint inkább rövid távú politikai-hatalmi okai, mint jól megalapozott gazdasági indokai voltak. Ebben az esetben azonban a gazdasági racionalitás sem sérült, mert így az elmúlt években ? ha váltakozó intenzitással is - lehetővé vált még jónéhány cég eladása. Most, 2004 végén nem látszik reménytelennek, hogy az állam vállalkozói vagyona kevés kivétellel hamarosan új tulajdonosokhoz kerüljön. Így érvényesíthető az az alapelv, hogy a privatizációt akkor érdemes befejezettnek nyilvánítani, ha az valóban lezárult, azaz ha magánkézbe került az eladandó és eladható vagyon.

In: Állami vagyon ? privatizáció ?gazdasági rendszerváltozás, ÁPV Rt. Számadás a talentumról sorozat 2005. 16-43. oldal Tovább»​​​​​​​

Kísérletek, eredmények, korlátok

A nagyvárosi közlekedés a világon mindenütt gond az utasoknak, a várost irányító politikusoknak és a hálózatot szervező szakembereknek is. Milyen strukturális adottságokból erednek a nehézségek? Merre kereste a kiutat a szolgáltató cég és tulajdonosa? Milyen eredményeket hoztak ezek a lépések, és milyen korlátokba ütköztek? A válaszok a nyilvános információkon túl a cég dokumentumainak elemzésére és résztvevő megfigyelőként, esetenként a döntések részeseként szerzett tapasztalatokra épülnek. A tíz év átalakítási kísérleteinek, stabilizációs és reorganizációs programjainak elemzése után a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a próbálkozások nem hoztak hosszabb távú megoldást. Legfontosabb eredményük a kísérlet maga, egyrészt azért, mert a tulajdonos több képviselője és a nagyvállalat vezetése alaposan végiggondolta a nehézségek okait, közvetlen és távlati következményeit. Másrészt a kísérletek korlátozott eredménye is eredmény. Világossá vált, hogy az eddig bevezetett változtatásoktól nem várható áttörés. Ha a tulajdonos és a cég maga tartósan, hosszabb távra meg akarja oldani a krónikussá vált gondokat, akkor az eddiginél határozottabb lépéseket kell tenniük.

In: A Budapest-modell, Egy liberális várospolitikai kísérlet, Szerk. Pallai Katalin, Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány 2003. 257-282. Tovább»​​​​​​​

A tanulmány az Orbán-, a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikájának elemzésén keresztül mutatja be azt a belső keresletélénkítő gazdaságpolitikát, amely fenntarthatatlan növekedési pályára vitte a magyar gazdaságot.

in: Pénzügypolitikai stratégiák az XXI. század elején, Akadémiai Kiadó 2006. Tovább»​​​​​​​

Fordulatokkal és versenyhelyzetekkel teli esztendő volt a 2005-ös. Az előző évi stabilizáló jellegű gazdaságpolitika után mind a költségvetési, mind a jövedelempolitika kiengedett, és a monetáris politikát is szeptemberig határozott kamatcsökkentés jellemezte. Az államháztartás deficitjének csökkenő trendje azonban megfordult. A reálgazdaság éven belül folyamatosan javuló tendenciájával szemben, az államháztartás és államadósság mutatói romlottak, ami a 2005-ös magyar gazdaság legfőbb ellentmondását jelentette, és eltérő helyzetértékelésekre adott okot. A kommunikációs térben erős verseny alakult ki a gazdasági adatok értelmezése körül a kormányzó pártok és a Fidesz között. Két szélső álláspont feszült egymásnak, amelynek eredményeként a homály fokozódott, az állásfoglalás pártfoglalássá vált, a populizmus pedig mind szélesebb teret nyert. 2005-ben egyidejűleg többféle színtéren s metszetben zajlott a politikai verseny. A választásokat közvetlenül megelőző évben a meghatározó szerepet betöltő táborok mindenekelőtt a maguk felségterületén igyekeznek rendet teremteni. 2005 egyik nagy újdonsága abban rejlik, hogy a változatlan szerkezetű politikai-hatalmi renden belül nagyon finom, de rendkívül határozott mozgások indultak útjukra. Minden jelentős intézmény, s minden magát jelentősnek vélő személy újrapozícionálja magát, s lehetőleg még a választások előtt. Ám a változások valódi értelmét legfeljebb csak a választások utáni új helyzet függvényében tudjuk véglegesen elemezni.

Magyarország Politikai Évkönyve 2006. (Kéri Lászlóval) Tovább»​​​​​​​

2006 elején ? e tanulmány írásakor ? miközben jó ütemben növekszik a magyar gazdaság, csökken az infláció, érzékelhető mértékben emelkednek a reáljövedelmek és valamelyest még a foglalkoztatás is bővül, az euróövezethez való csatlakozás kritériumainak teljesítése tekintetében a leghátrább sorolódunk közvetlen versenytársaink körében. Szlovéniához, Szlovákiához, Csehországhoz és Lengyelországhoz képest az infláció és a kamatszint, valamint az államháztartási hiány és az államadósság GDP-hez mért mutatói nálunk a legmagasabbak. Mi több, az állami pénzügyek jelzőszámai - a szükséges és tervezett javulással ellentétben - romlanak. A 2006-ra elfogadott költségvetés bizonytalan teljesülésére iksz-szer hívták fel a figyelmet a szakértők, január eleji jelentésében az Európai Bizottság is kétségének adott hangot a 2008-ra vállalt pénzügyi konvergencia teljesítését illetően, ezért szeptemberi határidővel új program benyújtását kérte.

Kossuth Könyvkiadó, 2006. Tovább»​​​​​​​