01. NOilapozo.hu: Amit a nyugdíjtakarékosságról tudni érdemes

Nem kell pénzügyi szakembernek lennünk ahhoz, hogy a fizetési papírunkat behatóbban megvizsgálva rájöjjünk: a havonta kézhez kapott bérünk nagyobb százaléka sajnos soha nem a mi zsebünkben landol. Ez aktív munkavállalóként még valahogy tolerálható, de egyszer valószínűleg mindannyian le szeretnénk tenni a lantot, és ki szeretnénk élvezni nyugdíjas éveinket. A kérdés már csak az, vajon hogyan és miből, ha az állam által biztosított pénz szinte semmire sem elég. A nyugdíjpénztárak nyomába eredtünk.

Kötelező és mindig biztonságos?

A hazai nyugdíjrendszer három lábon áll: egyrészt adott a mindenki által ismert állami nyugdíj, valamint az 1998 óta működő magánnyugdíjpénztár-rendszer, amit ez utóbbi típus önkéntes fajtái egészítenek ki. Maga a nyugdíjpénztár egyébként nem más, mint egy olyan előtakarékoskodási szisztéma, amelyben a tagok saját jövedelmükből és azok kamatából tesznek félre idősebb éveikre. A törvényhozók akarata szerint persze azáltal, hogy mindenki magáról gondoskodik, és nem az állam kezébe adja saját sorsát, ez egy biztonságos és gazdaságos módszer, de arról azért nem szabad megfeledkeznünk, hogy a magánnyugdíjpénztárak mögött nincsen mindenre kiterjedő állami garancia. Épp ennek köszönhető, hogy a gazdasági viharok ezt a rendszert sem hagyták érintetlenül - szinte naponta lehet olvasni az egyes nyugdíjpénztárak pénzügyeinek alakulásáról, és ember legyen a talpán, aki kiigazodik a különféle hozamokról és portfóliókról közölt adatok erdejében.

Vitathatatlan azonban, hogy a magánpénztári tagság legfőbb előnye az, hogy munkabérünk után nem kizárólag az államnak fizetünk, hanem az általunk szabadon választott nyugdíjpénztári számlára is csordogál havonta egy meghatározott százalékú összeg, amivel talán jobban megalapozhatjuk jövőnket. A rendszer lényege tehát, hogy az állam lemond a tb-nyugdíjjárulékunk egy részéről, cserébe viszont megköveteli a tagságot - innen származik a sokszor tévesen használt 'kötelező' megjelölés is. (Ami persze 2003 januárja óta a pályakezdők munkavállalók esetében a szó szoros értelmében kötelesség.) Aki azonban mégis úgy dönt, hogy inkább az állam kötelékében szeretne maradni, az később is kizárólag az államtól számíthat nyugdíjra.

Mitől lesz önkéntes?

Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár nem csak nyugdíjas éveinkben tehet jó szolgálatot. Ez tulajdonképpen a megfelelő jövedelemmel rendelkező, és a pénzügyi kockázatokat bátran vállaló munkavállalók előtakarékossági módszere: egy hosszú távú befektetés, melyet az állam jelentős adókedvezménnyel támogat. Ehhez a fajta takarékoskodási módszerhez azonban nem árt, ha felvértezzük magunkat némi pénzügyi ismerettel, mert ha túlságosan nagy kockázatot vállalunk, könnyen előfordulhat, hogy búcsút inthetünk a részvénybe fektetett pénzünk egy részének.

Az önkéntesség tehát éppen abban a döntésben rejlik, hogy valaki a párnája huzatába szeretné-e gyűjtögetni a pénzét nyugdíjas éveire, vagy vállalja-e (és persze megteheti-e), hogy megtakarításait állampapírokba és részvényekbe fektesse.

Ha pedig elhatározásra jutottunk és belépünk egy önkéntes nyugdíjpénztárba, számítsunk rá, hogy a tagdíj mértékét nekünk kell kitalálnunk, vagyis azt, hogy mennyi pénzt vonnak le bérünkből havonta automatikusan, szintén nekünk kell meghatároznunk - ennek mértékét egyébként a legjobb, hogyha egy, a pénz világában otthonosan mozgó ismerősünkkel találjuk ki.

Mit is kapunk a pénzünkért és mégis mikor?

Leginkább némi biztonságot, hiszen kizárólag rajtunk múlik, hogy milyen keretek között és mennyi kockázatot vállalunk saját profitunk érdekében. Arról azonban egy percre sem feledkezzünk meg, hogy mivel mindkét nyugdíjpénztár-típus alapvetően az idős éveink finanszírozására szolgál, ezért idő előtt (tehát a nyugdíjazásunk, illetve a nyugdíjkorhatár betöltése előtt) a magánnyugdíjpénztári tagság esetében nem fogunk tudni hozzájutni a pénzünkhöz.

De az önkéntes nyugdíjpénztárak tagjainak sem érdemes pénzszűkében azonnal a megtakarításukhoz nyúlni, mert sokszor a nyugdíj előtt felvett összeg után súlyos adó- és egészségügyi hozzájárulási kötelezettség keletkezhet. Ráadásul ez utóbbi tagjai először egy 10 éves periódus letelte után vehetik fel megtakarításukat - a hozamot ugyanakkor 3 évente lehet igényelni.

Ettől függetlenül persze a nyugdíjkorhatár elérésekor többféle szolgáltatás között választhatunk. Kérhetjük a felhalmozott összeget egyszerre, de a rendszeres havi, negyedéves vagy éves járadékfizetés mellett is letehetjük a voksunkat.

Mindig érdemes azonban arra figyelni, hogy a nyugdíjazás/nyugdíjkorhatár eléréséhez képest mikor csatlakoztunk az adott pénztárhoz, mert ennek fényében sokat változhat a nyújtott szolgáltatások adózásra vonatkozó része. Végül még egy jó tanács: aki nyugdíjpénztári tagságra szánja rá magát, vagy esetleg pályakezdőként kötelező jelleggel csatlakozik, mindig figyelmesen olvassa el az elé rakott papírokat. Általában ugyanis ezeken a dokumentumokon kell megjelölni azt a kedvezményezett személyt, aki halálunk esetén megörökli a pénztárban felgyűlt vagyonunkat, mely ugyan illetékmentes, de természetesen adóköteles jövedelem.

Fizetési kötelezettségek

A magánnyugdíjpénztári tagok jelenleg a bruttó bérük 9,5 százalékát kitevő munkavállalói nyugdíjjárulékból egységesen 8 százalékot fizetnek be a szabadon választott pénztáruk kasszájába - a maradék 1,5 százalék az állam zsebében landol.
Magát a tagdíjat minden esetben a munkavállaló fizeti be, melyet az éves bruttó jövedelme alapján számolnak ki. Ha valakinek nincs járulékköteles jövedelme, úgy a tagdíjfizetési kötelezettsége is szünetel.