Voszka Éva

Az 1990-es években uralkodó általános felfogás szerint a közép-kelet európai gazdasági rendszerváltás egyik sarokköve a magántulajdon kiterjesztése, ezen belül az állami vagyon magánkézbe adása. Ezért az elmúlt években a szakirodalom és a politika is főként ahhoz keresett érveket, hogy miért célszerű privatizálni az állami cégeket. A végjáték, a maradék vagyon eladása és esetenként a sikertelen ügyletek korrekciója ismét a politikai viták kereszttüzébe állította a privatizáció kezdetétől vitatott elméleti alapkérdéseket. Fontos-e egyáltalán a tulajdonos kiléte? Mi indokolhatja az állami tulajdon fenntartását-kiterjesztését? Működhet-e az állam jobb tulajdonosként piacgazdasági feltételek között, mint tervgazdasági elődje? Az elméletek érvényessége most, a piacgazdasági átalakulás közel másfél évtizedes tapasztalatainak birtokában a gyakorlat alapján is tesztelhető.

Közgazdasági Szemle 2005. január, 1-23. oldal

Mainstream approach in 1990s considered the extension of private ownership, including transfer of state assets into private hands as a cornerstone of transition in Central and Eastern Europe. Thus, economists and politicians in these years were concerned mainly to justify privatization. Now the endgame, sales of remaining assets and in some cases revision of unsuccessful transactions is bringing back into the crossfire of political contention some basic theoretical issues debated at the beginning of privatization. Does it matter at all who the owner is? What can justify maintaining and extending state ownership? Can the state operate as a better owner in a market economy than in a planned economy? With almost 15 years experience of economic transformation, it becomes possible to examine the validity of theories in the light of practice.

Közgazdasági Szemle ? Economic Review LII. évf., 2005. January pp. 1 - 23.

A háztartási energia költségek állami támogatásának kedvezményezettjei ? a ?rászorultság? körének meghatározása, az ELMÜ megbízása

2005 (Voszka Éva)

A Gazdasági Versenyhivatal szerepe a verseny strukturális alapjainak alakításában

A vállalati szervezeti rendszer tervgazdaságból öröklött centralizáltsága akadályozza a piaci versenyt, ezért a mesterségesen létrehozott nagy állami cégek jelentős részét fel kell bontani. Ebben az államnak, közelebbről a verseny "gazdájának", a Gazdasági Versenyhivatalnak aktív szerepet kell játszania. A logika világos - de elméletileg és a gyakorlatban is vitatott. A cikk bemutatja a demonopolizáció elméleti dilemmáinak jelentkezését az átalakulás idején és a feloldásukra tett kísérleteket a versenyszabályozásban és a versenyhivatal tevékenységében. Az elemzés azt mutatja, hogy a strukturális feltételek alakításában nem a versenyhivatal játszotta a főszerepet, maga is hárította az öröklött szerkezet és a privatizációs döntések felülvizsgálatának gazdasági és politikai szempontból kényesnek ítélt feladatát. A magánkézbe adáshoz kapcsolódó kisszámú fúziós döntéssel pedig jogszerűen, de nem mindig következetes érveléssel engedélyezte az egyben eladások és az összevásárlások zömét.

Közgazdasági Szemle 2004. 1. szám 1-23.

-nem temetni akarom a privatizátorokat. Igaz, a bevételi remények hullámvasútján most megint lefelé tartunk. Szeptemberig eladásokból alig folyt be valami pénz, de azután a három bank, különösen a Postabank várakozáson felüli sikere meglendítette a bevételeket. Néhány hete még mindenki abban bízott, hogy az állami vagyonkezelő jócskán túlteljesíti az eredeti kétszázmilliárdos tervet, hiszen még csak most jön a nagy üzlet, a Magyar Olajipari Rt. piacra vitele. A MOL-kibocsátás elhalasztása után azonban úgy látszik, hogy a többlet helyett néhány tízmilliárdos elmaradás várható. Ennek ellenére szerintem is jól tette a kormányzat, hogy most visszalépett.

Népszabadság 2003. december 13.

A privatizáció és a verseny kapcsolatáról

A gazdasági átalakulás két lényeges elemének, a magántulajdonnak és a versenynek a kiterjesztése nem feltétlenül erősíti egymást, hanem ellentétbe is kerülhetnek. A magyar gyakorlatban a privatizáció elsőbbséget kapott a piacszerkezet javításával szemben, de nem deklarált és nem intézményes módon. Az 1990-es években is hiányzott a határozott, következetes demonopolizációs politika, hiányoztak az egyértelmű döntési kritériumok és a szabályozott eljárásrendek. A cikk a szervezeti változások színes palettájának elemzésével bemutatja, hogy a demonopolizáció többnyire egyedi alkuk, a kormányzat részéről rövid távú hatalmi vagy fiskális megfontolások nem szándékolt következménye vagy mellékterméke volt.

Külgazdaság, XLVII.évf. 2003. november

A privatizáció 15 éve és jövője, az Állami privatizációs és Vagyonkezelő Rt. megbízása

2005, In: Állami vagyon ? privatizáció ?gazdasági rendszerváltozás, ÁPV Rt. Számadás a talentumról sorozat (Voszka Éva)

Az állami megrendelés drága az adófizetőknek. De mennyire drága? Végezzünk el néhány egyszerű osztást Római Róbert (Népszabadság, 2003. szeptember 20.) alapos cikkének számai alapján. Tegyük fel, hogy a borsos ár csak a közbeszerzéseket érinti, évente 800 milliárd forintot. Tegyük fel, hogy ennek a fele tiszta üzlet, a másik felében a szállítók bevételük tíz-húsz százalékát áldozzák azért, hogy elnyerjék a megbízást. Az igencsak óvatos becslés 40-80 milliárdos járadékot mutat: évenként elajándékozunk egy Postabankot közpénzből.

Népszabadság 2003 október 4.

"Ha elhagysz, az olyan választás, mintha lecserélnél egy Grundigot Tesla magnóra csak azért, mert szép piros" - visszhangzik még harminc év távolából is féltékeny és bánatos udvarlóm hangja. Ifjúkori sérelmeinket nem felejtjük, és ma is tudjuk, amit akkor megtanultunk. Még ha közben érdektelenné, értelmetlenné vált is az az érzés, az a tudás. Csakhogy a mélységes mély kútból sokszor az új képében merül föl egy-egy elsüllyedtnek vélt töredék.

Népszabadság 2003. május 3.