A ?spontán privatizáció?-nak nevezett jelenségkör a magyar privatizáció történetének egyik legszenvedélyesebben vitatott eleme. A közgazdászok és politikusok némelyike az állami vállalatok társaságok halmazára bomlását tekinti a folyamat lényegének, mások a cégek vagy vállalatrészek eladást menedzseri döntés alapján. A nyilvános disputák legtöbb résztvevője szitokszóként használja a spontán privatizációt a hatalom- és vagyonátmentés, az állami vagyon elkótyavetyélésének szinonimájaként. Ennek megfelelően gyökeresen más az értékelés is: az egyik póluson a spontán privatizáció a vállalatok alkalmazkodóképességnek a jele, a másikon a jogtalan előnyszerzés, sőt a rablás megfelelője.
A Közép-Kelet Európában sok szempontból egyedülálló átalakulási forma alapfeltételeit a korábbi magyar reformok teremtették meg. Maga a lépéssorozat a tervgazdaság felbomlásának egyik fontos metszeteként jól mutatja a gazdasági és politikai változások folytonosságát és szakadási pontjait. Vajon lehetett volna ez az út a privatizáció alternatív, máshol nem követett módszere? Hogyan értékelhetjük utólag, egy évtized távlatából az átalakulásnak ezt a módszerét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a korabeli vitákkal és vállalati esetekkel is gazdagon illusztrált könyv.

ÁPV Rt., ?Számadás a talentumról? sorozat 1998

According to general understanding, privatization in Central East Europe does not simply mean the transfer of individual firms from state hands to other proprietors, but it is the precondition and the main instrument of rebuilding the whole economic system. Thus, the task is not to fit in state owned enterprises into a functioning market but to create this new integration mechanism parallel with and by the mean of a wide-ranging change of ownership structure. One of the basic dilemmas of the transformation is, whether it is possible to build up the frameworks of a decentralized market mechanism applying a comprehensive, homogeneous privatization strategy, carried out by centralized governmental institutions. In other words: can privatization be designed?
Based on the Hungarian experience, in comparison with Czech-Slovakia and Poland, this paper will argue that all governments have tried to do so. Nevertheless, their attempts to design ownership changes have been successful at a different degree - not (only) in terms of privatized assets or enterprises but in terms of the impact of programs, guidelines and centralized decision making on the transformation of the proprietary structure. The degree of "design" will be characterized by the stability versus shifts of governmental privatization policies and the relationship between the programs declared and the empirical changes.

In: Institutional Design in New Democracies, A. Lijphart, C.H. Waisman eds., Westview Press, Boulder, Colorado, 1996. 177-194.

(Government's role in changing Hungary's ownership structure)

The paper discusses the shifts in Hungarian privatization strategies and in the role of the government in changing the ownership structure. Analyzing the forms of transformation, the goals and motivations of the participants (enterprises and government organizations) and the reasons for changing the main direction, it argues that the five years history of Hungarian privatization indicates the mixed and unstable character of the process. There has never been a uniform, homogeneous method of changing the ownership structure: market type techniques have been accompanied by central distribution of property.
The often changing governmental strategies, motivated predominantly by purely political considerations, show a clear tendency towards the re-establishment of centralized control of state organizations over the firms. The coming years can see an emergence of redistribution type solutions with highly dubious social and economic implications.

In: Strategic Choice and Path-dependency in Post-socialism, Jerzy Hausner, Bob Jessop, Klaus Nielsen eds., Edward Elgar, Brookfield 1995. pp. 287-308.