Lengyel László - A félelemmentes élet - Konrád György

A haza nem akarta az ő sírjukat ápolni és eltakarni
„Ezerkilencszáznegyvenöt március 15-én változások voltak észlelhetők az
ünnepi beszédben, a szónok 1848. március 15-ét fölidézve nemcsak a szabadságharcot, hanem forradalmat is emlegetett. Az én helyemet az osztályban már tartózkodó, udvarias kívülállás jellemezte, és ez a továbbiakban is így maradt, mindig valami másért, nem mondom, hogy gyógyíthatatlanul, mert nincsen szó betegségről.
A közösség, amely azt énekelte, hogy hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar, bölcsőd az, s majdan sírod is, mely ápol s eltakar, a közösség, amely szereti a pátoszt, az én szellemalakban jelenlévő, zsidó elemi iskolai osztálytársaimtól már nem várhatta el, hogy ezt énekeljék, mert ez a haza nem akarta az ő sírjukat ápolni és eltakarni, mivelhogy egy lengyel kisvárosban hamuvá alakították át őket.
Azt a kétszáz többi gyereket, akik helyett élek ... " - írta Konrád az Elutazás és hazatérésben.