Petschnig Mária Zita - Cikkek

Jó ütemű és jó struktúrájú növekedést mutatott a magyar gazdaság 2006. első harmadában. Mérséklődött a külső egyensúlyhiány és javult a finanszírozási szerkezete. Csökkent az infláció és a munkaerőpiac mutatói is enyhe javulást jeleztek. Ám az államháztartás túlköltekezése kritikus méretet öltött. Az új kormány felállását követően ismertté vált várható deficit több mint a duplája volt az előirányzottnak és a GDP tíz százalékát közelítette. A kormányprogram az általánosságok szintjén tartalmazta a kialakult államháztartási helyzetre adandó rövid és középtávú válaszokat. A kiigazítás bemutatását szolgáló Új egyensúly program azonban csalódást keltett. A feszültségek feloldására irányuló jegybanki és kormányzati erőfeszítések elégtelennek bizonyultak, mert sem a programokból, sem az utólagos információkból nem volt kiolvasható egyértelmű gazdaságpolitikai vonalvezetés. A helyes stabilizációs gazdaságpolitika a szigorú jövedelem- és fiskális politikával egyeztetett, lazább monetáris politika lenne.

Külgazdaság, 2006. 6-7. Tovább»​​​​​​​

A cikkben nem hangulati elemekre, az így vagy úgy gondolomra, hanem tényekre, az életszínvonal legfontosabb adataira hagyatkozva mutatom be, milyen változásokat hoztak anyagi körülményeinkben a közelmúlt évei. A makrogazdasági számok sok mindent nem tudnak megragadni, és mint átlagok sohasem azonosak az egyes élettörténetekkel, noha azokból képződnek.

HVG, 2006. március 4. Tovább»​​​​​​​

Fordulatokkal és versenyhelyzetekkel teli esztendő volt a 2005-ös. Az előző évi stabilizáló jellegű gazdaságpolitika után mind a költségvetési, mind a jövedelempolitika kiengedett, és a monetáris politikát is szeptemberig határozott kamatcsökkentés jellemezte. Az államháztartás deficitjének csökkenő trendje azonban megfordult. A reálgazdaság éven belül folyamatosan javuló tendenciájával szemben, az államháztartás és államadósság mutatói romlottak, ami a 2005-ös magyar gazdaság legfőbb ellentmondását jelentette, és eltérő helyzetértékelésekre adott okot. A kommunikációs térben erős verseny alakult ki a gazdasági adatok értelmezése körül a kormányzó pártok és a Fidesz között. Két szélső álláspont feszült egymásnak, amelynek eredményeként a homály fokozódott, az állásfoglalás pártfoglalássá vált, a populizmus pedig mind szélesebb teret nyert. 2005-ben egyidejűleg többféle színtéren s metszetben zajlott a politikai verseny. A választásokat közvetlenül megelőző évben a meghatározó szerepet betöltő táborok mindenekelőtt a maguk felségterületén igyekeznek rendet teremteni. 2005 egyik nagy újdonsága abban rejlik, hogy a változatlan szerkezetű politikai-hatalmi renden belül nagyon finom, de rendkívül határozott mozgások indultak útjukra. Minden jelentős intézmény, s minden magát jelentősnek vélő személy újrapozícionálja magát, s lehetőleg még a választások előtt. Ám a változások valódi értelmét legfeljebb csak a választások utáni új helyzet függvényében tudjuk véglegesen elemezni.

Magyarország Politikai Évkönyve 2006. (Kéri Lászlóval) Tovább»​​​​​​​

Nagy a baj a gazdaságban, a csőd felé menetelünk, az új csatlakozók körében is a hátsó fertályba kerültünk, nő a munkanélküliség és a szegénység, elhatalmasodott a bizonytalanság, adósságlavina fenyeget, az árak gyorsabban emelkednek, mint az infláció, a kormány harmincnégyszer emelt adót és hatszáztizenkilenc ígéretét nem tartotta be stb. ? ilyen és ehhez hasonló helyzetértékelést hallhatott egyfelől az elmúlt időkben a választópolgár. Másfelől mindezt kontrázva: nincs nagy baj a gazdaságban, nincs összeomlás-közeli helyzet, növekedési ütemkülönbségünk még emelkedik is a régi EU-tagokéhoz képest, soha ennyi tőke nem érkezett hozzánk, csökken az infláció, növekednek a reálbérek? stb. Mindkét értékelés politikai szempontú és indíttatású, ezért korlátos. Alkalmas viszont arra, hogy a táborhívőket megerősítse ? ami teljesen felesleges -, és alkalmas arra is, hogy a ?balgákat? összezavarja, elbizonytalanítsa. A külföldi befektetőket pedig újfent meggyőzze arról, hogy a magyar gazdaságban egymásnak feszülő, éles politikai csatározás folyik - amely csak néhány populista ponton, ha osztogatásról van szó kerül viszonylagos nyugvópontra -, olyan körülmények között, amikor a növekedési pálya fenntarthatósága érdekében számos kérdésben megegyezésre kellene jutni.

Kritika, 2006. január 5. Tovább»​​​​​​​