Cikk

Nagy a baj a gazdaságban, a csőd felé menetelünk, az új csatlakozók körében is a hátsó fertályba kerültünk, nő a munkanélküliség és a szegénység, elhatalmasodott a bizonytalanság, adósságlavina fenyeget, az árak gyorsabban emelkednek, mint az infláció, a kormány harmincnégyszer emelt adót és hatszáztizenkilenc ígéretét nem tartotta be stb. ? ilyen és ehhez hasonló helyzetértékelést hallhatott egyfelől az elmúlt időkben a választópolgár. Másfelől mindezt kontrázva: nincs nagy baj a gazdaságban, nincs összeomlás-közeli helyzet, növekedési ütemkülönbségünk még emelkedik is a régi EU-tagokéhoz képest, soha ennyi tőke nem érkezett hozzánk, csökken az infláció, növekednek a reálbérek? stb. Mindkét értékelés politikai szempontú és indíttatású, ezért korlátos. Alkalmas viszont arra, hogy a táborhívőket megerősítse ? ami teljesen felesleges -, és alkalmas arra is, hogy a ?balgákat? összezavarja, elbizonytalanítsa. A külföldi befektetőket pedig újfent meggyőzze arról, hogy a magyar gazdaságban egymásnak feszülő, éles politikai csatározás folyik - amely csak néhány populista ponton, ha osztogatásról van szó kerül viszonylagos nyugvópontra -, olyan körülmények között, amikor a növekedési pálya fenntarthatósága érdekében számos kérdésben megegyezésre kellene jutni.

Kritika, 2006. január 5. Tovább»​​​​​​​

A 2005 végén, e tanulmány írásakor, amelyben kilenc kormány fogadalmait, majd lényegi semmittevését mutatom be, a megmutatkozó költségvetési pályacsúszás és annak valószínűsége, hogy ez 2006-ban sem korrigálódik, egyre hangosabb követeléssé tette a szakma részéről a nagy ellátó rendszerek reformját. Annál is inkább, mert a költségvetés kiigazítására irányuló kiadási faragások, maradványzárolások lehetősége egyre korlátozottabbá vált, amint azt a költségvetési szervek működési zavarainak megszaporodása is jelezte. A pénzfelhasználások korlátozása időben egyébként is korlátos, hiszen a feladatok változatlansága esetén a visszaszorított kiadások később visszanőnek, és a maradványok sem zárolhatók az idők végezetéig.

Külgazdaság, 2006. 1. Tovább»​​​​​​​

Az ?első szabadon választott kormány? megalakulása óta eltelt 15 évet hat kabinet regnálása töltötte ki. A kormányzati gazdaságpolitikákat ? objektív és szubjektív okokból is ? más és más hangsúlyok jellemezték. Az írás ennek összefoglalóját adja.

Népszava, 2005. május 21. Tovább»​​​​​​​

László Csabának 2004 elején azért kellett mennie, mert nemcsak az addig folytatott belső keresletélénkítő politika nem volt fenntartható, de a 2004-es fiskális politika is hiteltelenné vált már az indulásnál - az irreális deficitcél miatt. Tulajdonképpen Medgyessy Péternek kellett volna távoznia, mert első pénzügyminisztere az ő politikájának végrehajtója volt. Draskovics Tibor új, tarthatónak tűnő államháztartási hiányt jelentett be 185 milliárd forintos megszorító csomagja mellett. Májusban elfogadtatta Brüsszellel Magyarország új csatlakozási programját a Monetáris Unióhoz, amelynek pályája a 2010-re kitolt belépéssel teljesíthetőnek tűnt. Szeptemberre kiderült, hogy az induló évre bevállalt deficitfaragás is túl ambiciózusnak bizonyult. Az év végére nem maradt más eszköze a kitűzött hiánycél tartására, mint a költségvetési kifizetések visszafogása, az áfa-visszaigénylők emelt szintű kontrollálásának előírása. Trükközött, már csak erre futotta, akárcsak a 2005. évi költségvetés készítésénél, amikor fiskális innovációkkal igyekezett mérsékelni az államháztartás kiadási oldalát, hogy teljesíthető legyen a lehetetlen: eleget tenni a növekvő igényeknek - mérsékeltebb bevételekből és a hiánycsökkentés kényszere mellett. Draskovics Tibornak ennyire tellett. Tűzoltásra, mennyiségi korlátozásokra és trükkökre. Vállalható szerepének korlátaival maga is tisztában volt, ti. azzal, hogy politikai támogatás nélkül nem léphet tovább. Mint leváltása előtt két héttel panaszolta: a kiadások megreformálását célzó elképzelések elkészültek, de megjelenítésükre nincs elég politikai erő. Draskovics Tibor pénzügyminiszterként élt 435 napot, kevesebbet, mint elődje.

Élet és Irodalom, 2005. április 25. Tovább»​​​​​​​

Sokféleképp tud a politika a gazdaság tényeivel bánni anélkül is, hogy szándékosan hamis állításokkal árasztaná el a társadalmat. Ebben a tanulmányban néhány, az előző és a mai rendszerre jellemző olyan politikai megnyilvánulást, illetve játéklehetőséget mutatok be, amelyen keresztül e sokszínűség több vonatkozásban is felfejthető.

Mozgó Világ 2005. 1. Tovább»​​​​​​​