Cikk

A kabinet a stabilizációs program készítése folyamán zavaros kommunikációt és össze-vissza-kapkodást mutatott, mint aki nem tudja eldönteni, hogy mit akar. Emiatt nem tudta elérni a piacok stabil bizalomerősödését, ennek elmaradása pedig az árfolyam gyengülésében, az állampapírok árfolyamesésében, a külföldi befektetők részvény- és állampapírpiacokról való részbeni kivonulásában, a működőtőke-befektetések megtorpanásában csapódott le. Az árfolyamgyengülés a vártnál nagyobb inflációt vált ki, amire (is) a jegybank a kamatemeléssel válaszol. Gyurcsány-kabinet első száz napja eddig arról tanúskodik, hogy miközben a kormány a gazdasági pályakiigazításon bábáskodott, felmutatott magatartásával maga is hozzájárult a helyzet romlásához.

Élet és Irodalom, 2006. szeptember 1. Tovább»​​​​​​​

Jó ütemű és jó struktúrájú növekedést mutatott a magyar gazdaság 2006. első harmadában. Mérséklődött a külső egyensúlyhiány és javult a finanszírozási szerkezete. Csökkent az infláció és a munkaerőpiac mutatói is enyhe javulást jeleztek. Ám az államháztartás túlköltekezése kritikus méretet öltött. Az új kormány felállását követően ismertté vált várható deficit több mint a duplája volt az előirányzottnak és a GDP tíz százalékát közelítette. A kormányprogram az általánosságok szintjén tartalmazta a kialakult államháztartási helyzetre adandó rövid és középtávú válaszokat. A kiigazítás bemutatását szolgáló Új egyensúly program azonban csalódást keltett. A feszültségek feloldására irányuló jegybanki és kormányzati erőfeszítések elégtelennek bizonyultak, mert sem a programokból, sem az utólagos információkból nem volt kiolvasható egyértelmű gazdaságpolitikai vonalvezetés. A helyes stabilizációs gazdaságpolitika a szigorú jövedelem- és fiskális politikával egyeztetett, lazább monetáris politika lenne.

Külgazdaság, 2006. 6-7. Tovább»​​​​​​​

A stabilizációs csomag buktatói

A stabilizációs politikában nem a monetáris, hanem a fiskális politikának kell az alapforgatókönyvet írnia, amiből részben következik az ahhoz igazodó szigorú jövedelempolitika is. A monetáris politikának pedig ? az adott helyzetben ? nem a maga elé tűzött inflációs célt kellene szemellenzős módon követnie, hanem előretekintve alkalmazkodnia a fiskális és jövedelem-megszorítások hatásához, úgy, hogy a restrikció a lehető legkisebb gazdasági áldozatot követelje.

Figyelő, 2006. július 20. Tovább»​​​​​​​

A cikkben nem hangulati elemekre, az így vagy úgy gondolomra, hanem tényekre, az életszínvonal legfontosabb adataira hagyatkozva mutatom be, milyen változásokat hoztak anyagi körülményeinkben a közelmúlt évei. A makrogazdasági számok sok mindent nem tudnak megragadni, és mint átlagok sohasem azonosak az egyes élettörténetekkel, noha azokból képződnek.

HVG, 2006. március 4. Tovább»​​​​​​​

Évértékelésekor Orbán Viktor azt üzente, hogy a ?Nagy Jólét? meséjével szemben drámai helyzet van a magyar gazdaságban, ám ha rászavaznak, ő mindenre tudná a megoldást, és valóban eljönne a ?Nagy Jólét Országa?. Megoldásai egy részét tételesen is ismertette, más részét homály fedi, a legerősebb érve összességében annak sugallata volt, hogy higgyünk neki. Ha a miniszterelnöki posztra pályázó pártelnök csak annyit tud a gazdaságunkról, mint amit a vasárnapi rendezvényen is előadott, az rendkívül lehangoló. Bemutatott gazdasági programja pedig ? annak megvalósítása esetén - csődbe vinné az országot. Ha féligazságokkal nemcsak hangulatot akarunk szítani ? mint tette ezt Orbán Viktor, hanem a tényekből indulunk ki, akkor sok minden rendben van a magyar gazdaságban, ám ami rendben van, veszélyeztetett. A Fidesz elnökének javaslatai pedig a veszélyt fokozzák.

Élet és Irodalom, 2006. február 3. Tovább»​​​​​​​