Várhegyi Éva

A megkésettség általában nem örvendetes dolog; nem véletlen, hogy már száz éve (jé, tényleg) keserű poémára ihlette a költőt a "mi mindig mindenről elkésünk" gondolat. Egyes esetekben azonban kifejezetten előnyös lehet a késlekedés, a főáramtól való elmaradás. Itt van például a mostanság lábra kapott világvége hangulat, amely főleg a fejlett pénzügyi rendszerű országok pénzügyileg kiművelt köreiben szedi áldozatait, minthogy okozójának, a másodlagos jelzálogpiaci válságnak a tovagyűrűző hatását a kevésbé fejlett országok kevésbé kiművelt emberfői alig-alig értik. Tovább»​​​​​​​

Eddig is meglehetős bizonytalanság jellemezte a kormányzó pártokat a mi a teendő kérdésében, hiszen a nyár elején tető alá hozott koalíciós megállapodásba foglalt konkrét reformlépéseket a kormányoldalon sem övezte közmegegyezés. Mára tovább nőtt az elbizonytalanodásuk, és nem csupán a kedvezőtlen választói visszajelzések, a népszerűség zuhanása miatt, hanem az aggasztó makrogazdasági helyzet következtében is. A gazdaság növekedése a vártnál is jobban lelassult, miközben az infláció a vártnál magasabbra szökött és tartósabbnak bizonyul, s mindehhez a foglalkoztatás alacsony szintje társul. A jelenségcsokor kísértetiesen emlékeztet modern korunk rémének, a stagflációnak az ismérveire.

Élet és Irodalom, 2007. november 30. Tovább»​​​​​​​

Megejtő az az őszinteség, ami a múlt héten beterjesztett közpénzügyi törvénycsomagból sugárzik. Annak talpazatát ugyanis az Alkotmány új passzusa adja, amely előírná, hogy az Országgyűlés és a kormány csak az állami költségvetés fenntarthatóságának veszélyeztetése nélkül gyakorolhatja hatásköreit. A rendszerváltozás utáni ötödik ciklusban ezzel közhírré tétetik: a magyar politikai osztályban nincs meg a kellő önuralom ahhoz, hogy éves költségvetési törvényeit felelősen, a következő ciklusokra, sőt a későbbi nemzedékekre is tekintettel alkossa meg és hajtsa végre. Vagyis hogy úgy kormányozza az országot, mintha a választópolgárok akaratából hatalomban töltött négy éven túl is felelősséggel tartozna népének.

Magyar Narancs, 2007. november 22. Egotrip Tovább»​​​​​​​