Voszka Éva cikkek

A szociális támogatások elosztásának egyik alapvető döntése a jogosultság kritériumainak kijelölése, ami egyben meghatározza az érintettek körének nagyságát és ezzel együtt a közösségi ráfordítások mértékét is. Ezek az ismérvek nemcsak elméletileg sokfélék, hanem a magyar gyakorlat is változatos módszereket használ egymással párhuzamosan. A tanulmány e megközelítések fontosabb, elvileg lehetséges és ma alkalmazott típusait tekinti át elsősorban a Központi Statiszikai Hivatal és a Tárki publikus adatai alapján. Az elemzés fő kérdése az, hogy hány ember (háztartás) támogatási igényével kell számolni az egyes kritériumok alkalmazásakor, vagyis milyen szorzószámok rendelhetők a makrogazdasági kiadásokat megszabó különféle politikai elhatározásokhoz, mérlegelve az egyes megközelítések előnyeit és hátrányait.

Esély 17. évfolyam 4. szám, 2006. július 3-20. oldal Tovább»​​​​​​​

?Viszik az állami vagyonomat!? ? írta Köllő János 1990-ben. Akkor az újonnan alakult pártok a spontán privatizáció leállítását követelték, az idézet szerint azért, hogy a köztulajdon feletti rendelkezést fenntartsák a maguk számára, a parlamenti választások utáni időre. Azt gyanítom, hogy a Fidesz népszavazási kezdeményezése hasonló logikát követ. Ha a privatizáció jogszerűségét most nehezebb is vitatni, mint másfél évtizeddel ezelőtt, az alapötlet ugyanaz: meg kell őrizni az állami cégeket arra az időre, amikor mi leszünk hatalmon. Igaz, hogy ez a vagyon ? emblematikus találkozás ? most már kicsi, savanyú, ? de a miénk. A miénk lehet, ha el tudjuk hitetni, hogy ez a tulajdon nem az államé, hanem ?az emberek közös vagyona? (honnan is ismerős ez jelszó?), s ezt ma parlamentáris eszközökkel nem lehet megmenteni, ezért mozgalom kell, kampány, népszavazás.

HVG 2004. október 16. Tovább»​​​​​​​

A Gazdasági Versenyhivatal szerepe a verseny strukturális alapjainak alakításában

A vállalati szervezeti rendszer tervgazdaságból öröklött centralizáltsága akadályozza a piaci versenyt, ezért a mesterségesen létrehozott nagy állami cégek jelentős részét fel kell bontani. Ebben az államnak, közelebbről a verseny "gazdájának", a Gazdasági Versenyhivatalnak aktív szerepet kell játszania. A logika világos - de elméletileg és a gyakorlatban is vitatott. A cikk bemutatja a demonopolizáció elméleti dilemmáinak jelentkezését az átalakulás idején és a feloldásukra tett kísérleteket a versenyszabályozásban és a versenyhivatal tevékenységében. Az elemzés azt mutatja, hogy a strukturális feltételek alakításában nem a versenyhivatal játszotta a főszerepet, maga is hárította az öröklött szerkezet és a privatizációs döntések felülvizsgálatának gazdasági és politikai szempontból kényesnek ítélt feladatát. A magánkézbe adáshoz kapcsolódó kisszámú fúziós döntéssel pedig jogszerűen, de nem mindig következetes érveléssel engedélyezte az egyben eladások és az összevásárlások zömét.

Közgazdasági Szemle 2004. 1. szám 1-23. Tovább»​​​​​​​

A privatizáció és a verseny kapcsolatáról

A gazdasági átalakulás két lényeges elemének, a magántulajdonnak és a versenynek a kiterjesztése nem feltétlenül erősíti egymást, hanem ellentétbe is kerülhetnek. A magyar gyakorlatban a privatizáció elsőbbséget kapott a piacszerkezet javításával szemben, de nem deklarált és nem intézményes módon. Az 1990-es években is hiányzott a határozott, következetes demonopolizációs politika, hiányoztak az egyértelmű döntési kritériumok és a szabályozott eljárásrendek. A cikk a szervezeti változások színes palettájának elemzésével bemutatja, hogy a demonopolizáció többnyire egyedi alkuk, a kormányzat részéről rövid távú hatalmi vagy fiskális megfontolások nem szándékolt következménye vagy mellékterméke volt.

Külgazdaság, XLVII.évf. 2003. november Tovább»​​​​​​​