Voszka Éva cikkek

A múlt élő emlékei?

A redisztribúció új hulláma az ezredfordulón

A gazdaságon belüli újraelosztás, a vállalatok állami támogatása az elmúlt években megint fontos terepe lett a gazdaságpolitikának. A napi sajtó optikája azonban csalóka: nem vadonatúj fejleményről van szó. A redisztribúció végigkísérte a gazdasági átalakulást. A cikk az ezredfordulón elindult újabb hullám egyik megkülönböztető jellemzőjét, a hazai magánvállalkozások középpontba állítását vizsgálja, bemutatva a változatos módszereket, a mögöttük álló ideológiákat és mozgatórugókat. Végkövetkeztetése szerint a legjobb támogatás a támogatások csökkentése, s helyettük az általános gazdálkodási feltételeknek az üzleti szereplők számára kedvező változtatása.

Competitio 2003. 2. szám 83-104. Tovább»​​​​​​​

Privatizáció helyett újraelosztás

Az állami vagyon sorsa 1998-2001

A kormánynak 1998 nyara óta nincs meghirdetett privatizációs politikája. Az utólagos ? a központi vagyonkezelő szervezet hivatalos kiadványaira, sajtóközleményekre és számos résztvevővel folyatatott beszélgetésre építő ? elemzés szerint a legutóbbi parlamenti választás óta eltelt időszak több szempontból is megtörte a korábbi trendeket. A központi privatizációs szervezet vagyona nem csökkent, hanem nőtt, kiadásai meghaladták az eladásokból szerzett bevételeket. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. nem gyarapította, hanem fogyasztotta a közpénzeket, legfontosabb tevékenységévé az állami jövedelmek költségvetésen kívüli újraelosztása vált.
Feltételezésünk szerint mindez nem egy átfogó, de titokban tartott terv eredménye. Az erősen központosított döntések sorozatát a korábbról is ismert irányítási reflexek, rövid távú ? sokszor a pártpolitika által megszabott ? érdekek, a többfajta kísérlet eredményeinek kreatív értelmezése, néha a kényszerek, máskor azok hiánya terelgette. Az események és következményeik jól tükrözik a hivatalban lévő kormány általános felfogását, más területeken is érvényesülő magatartásmintáit.

Közgazdasági Szemle 2001. szeptember, 726-744. oldal Tovább»​​​​​​​

Tulajdonosi szerkezet és vállalatirányítás a magyar nagyiparban

Mennyire jellemző a magyar nagyvállalatok körében a ?menedzser kapitalizmus? és a ?rekombináns tulajdon? hálózati szerveződése? A cikk a száz legnagyobb cég tulajdonosi szerkezetének és vállatirányítási módszereinek elemzése alapján amellett érvel, hogy mindkét modell szűk körben, illetve sajátos értelemben érvényes. A menedzserment formáis-jogi éretelemben csak kivételesen részvényes, informális befolyása pedig a tulajdonosi típustól függ: ereje osztott tulajdon mellett és az állami kézben lévő társaságok egy részében meghatározó. A vállalatközi tulajdonlás David Stark által kidolgozott koncepciója pedig abban az értelemben jellemző, hogy a nagy cégek többsége hálózatokhoz kapcsolódik, de döntően multinacionális cégek leányvállalatairól van szó. Ez pedig nem sajátosan magyar vagy poszt-szocilaista megoldás. A magyar és a külföldi vállalkozások mint tulajdonosok között alapvető különbség van a vállalatirányítás szinte minden területén, ezért a két csoportot nem célszerű a ?hálózat? fogalmi keretében egységes kategóriaként kezelni.

Közgazdasági Szemle 2000. július-augusztus 549-564. oldal Tovább»​​​​​​​

Spontán privatizáció Magyarországon

A ?spontán privatizáció?-nak nevezett jelenségkör a magyar privatizáció történetének egyik legszenvedélyesebben vitatott eleme. A közgazdászok és politikusok némelyike az állami vállalatok társaságok halmazára bomlását tekinti a folyamat lényegének, mások a cégek vagy vállalatrészek eladást menedzseri döntés alapján. A nyilvános disputák legtöbb résztvevője szitokszóként használja a spontán privatizációt a hatalom- és vagyonátmentés, az állami vagyon elkótyavetyélésének szinonimájaként. Ennek megfelelően gyökeresen más az értékelés is: az egyik póluson a spontán privatizáció a vállalatok alkalmazkodóképességnek a jele, a másikon a jogtalan előnyszerzés, sőt a rablás megfelelője.
A Közép-Kelet Európában sok szempontból egyedülálló átalakulási forma alapfeltételeit a korábbi magyar reformok teremtették meg. Maga a lépéssorozat a tervgazdaság felbomlásának egyik fontos metszeteként jól mutatja a gazdasági és politikai változások folytonosságát és szakadási pontjait. Vajon lehetett volna ez az út a privatizáció alternatív, máshol nem követett módszere? Hogyan értékelhetjük utólag, egy évtized távlatából az átalakulásnak ezt a módszerét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a korabeli vitákkal és vállalati esetekkel is gazdagon illusztrált könyv.

ÁPV Rt., ?Számadás a talentumról? sorozat 1998 Tovább»​​​​​​​

Oldalak