Voszka Éva

Mennyire jellemző a magyar nagyvállalatok körében a ?menedzser kapitalizmus? és a ?rekombináns tulajdon? hálózati szerveződése? A cikk a száz legnagyobb cég tulajdonosi szerkezetének és vállatirányítási módszereinek elemzése alapján amellett érvel, hogy mindkét modell szűk körben, illetve sajátos értelemben érvényes. A menedzserment formáis-jogi éretelemben csak kivételesen részvényes, informális befolyása pedig a tulajdonosi típustól függ: ereje osztott tulajdon mellett és az állami kézben lévő társaságok egy részében meghatározó. A vállalatközi tulajdonlás David Stark által kidolgozott koncepciója pedig abban az értelemben jellemző, hogy a nagy cégek többsége hálózatokhoz kapcsolódik, de döntően multinacionális cégek leányvállalatairól van szó. Ez pedig nem sajátosan magyar vagy poszt-szocilaista megoldás. A magyar és a külföldi vállalkozások mint tulajdonosok között alapvető különbség van a vállalatirányítás szinte minden területén, ezért a két csoportot nem célszerű a ?hálózat? fogalmi keretében egységes kategóriaként kezelni.

Közgazdasági Szemle 2000. július-augusztus 549-564. oldal Tovább»​​​​​​​

A ?spontán privatizáció?-nak nevezett jelenségkör a magyar privatizáció történetének egyik legszenvedélyesebben vitatott eleme. A közgazdászok és politikusok némelyike az állami vállalatok társaságok halmazára bomlását tekinti a folyamat lényegének, mások a cégek vagy vállalatrészek eladást menedzseri döntés alapján. A nyilvános disputák legtöbb résztvevője szitokszóként használja a spontán privatizációt a hatalom- és vagyonátmentés, az állami vagyon elkótyavetyélésének szinonimájaként. Ennek megfelelően gyökeresen más az értékelés is: az egyik póluson a spontán privatizáció a vállalatok alkalmazkodóképességnek a jele, a másikon a jogtalan előnyszerzés, sőt a rablás megfelelője.
A Közép-Kelet Európában sok szempontból egyedülálló átalakulási forma alapfeltételeit a korábbi magyar reformok teremtették meg. Maga a lépéssorozat a tervgazdaság felbomlásának egyik fontos metszeteként jól mutatja a gazdasági és politikai változások folytonosságát és szakadási pontjait. Vajon lehetett volna ez az út a privatizáció alternatív, máshol nem követett módszere? Hogyan értékelhetjük utólag, egy évtized távlatából az átalakulásnak ezt a módszerét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a korabeli vitákkal és vállalati esetekkel is gazdagon illusztrált könyv.

ÁPV Rt., ?Számadás a talentumról? sorozat 1998 Tovább»​​​​​​​