Voszka Éva publikációk

Privatizáció helyett újraelosztás

Az állami vagyon sorsa 1998-2001

A kormánynak 1998 nyara óta nincs meghirdetett privatizációs politikája. Az utólagos ? a központi vagyonkezelő szervezet hivatalos kiadványaira, sajtóközleményekre és számos résztvevővel folyatatott beszélgetésre építő ? elemzés szerint a legutóbbi parlamenti választás óta eltelt időszak több szempontból is megtörte a korábbi trendeket. A központi privatizációs szervezet vagyona nem csökkent, hanem nőtt, kiadásai meghaladták az eladásokból szerzett bevételeket. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. nem gyarapította, hanem fogyasztotta a közpénzeket, legfontosabb tevékenységévé az állami jövedelmek költségvetésen kívüli újraelosztása vált.
Feltételezésünk szerint mindez nem egy átfogó, de titokban tartott terv eredménye. Az erősen központosított döntések sorozatát a korábbról is ismert irányítási reflexek, rövid távú ? sokszor a pártpolitika által megszabott ? érdekek, a többfajta kísérlet eredményeinek kreatív értelmezése, néha a kényszerek, máskor azok hiánya terelgette. Az események és következményeik jól tükrözik a hivatalban lévő kormány általános felfogását, más területeken is érvényesülő magatartásmintáit.

Közgazdasági Szemle 2001. szeptember, 726-744. oldal Tovább»​​​​​​​

Privatization as a ?Learning Process?: The Case of Hungary

Hungarian privatization is considered as a process which has been dominated by standard methods. Most of the firms were sold via public tenders, private placement or public offerings and state budget generated significant cash income from selling. A detailed analysis, however shows that the course of privatization has neither been direct nor uniform even in this country. Every conceivable approach occurred on the scene during the last decade, including free distribution to individuals and institutions or preferences to different types of buyers as well as loosely controlled movements and centralized governmental decisions.
The intention of this paper is to show some reasons behind these fluctuations. Privatization is regarded here as a learning process. Learning process not in a technical sense but rather a trial and error approach, an adjustment of all main actors (governments, enterprise management and potential new owners) led partially by constraints, partially by changing opportunities.

In: Successful Transitions, Political Factors of Progress in Post-socialist Countries, Jürgen Beyer, Jan Wielgohs, Helmut Wiesenthal eds., Nomos Verlagsgesellschaft, Baden-Baden 2001. 139-152. Tovább»​​​​​​​

Tulajdonosi szerkezet és vállalatirányítás a magyar nagyiparban

Mennyire jellemző a magyar nagyvállalatok körében a ?menedzser kapitalizmus? és a ?rekombináns tulajdon? hálózati szerveződése? A cikk a száz legnagyobb cég tulajdonosi szerkezetének és vállatirányítási módszereinek elemzése alapján amellett érvel, hogy mindkét modell szűk körben, illetve sajátos értelemben érvényes. A menedzserment formáis-jogi éretelemben csak kivételesen részvényes, informális befolyása pedig a tulajdonosi típustól függ: ereje osztott tulajdon mellett és az állami kézben lévő társaságok egy részében meghatározó. A vállalatközi tulajdonlás David Stark által kidolgozott koncepciója pedig abban az értelemben jellemző, hogy a nagy cégek többsége hálózatokhoz kapcsolódik, de döntően multinacionális cégek leányvállalatairól van szó. Ez pedig nem sajátosan magyar vagy poszt-szocilaista megoldás. A magyar és a külföldi vállalkozások mint tulajdonosok között alapvető különbség van a vállalatirányítás szinte minden területén, ezért a két csoportot nem célszerű a ?hálózat? fogalmi keretében egységes kategóriaként kezelni.

Közgazdasági Szemle 2000. július-augusztus 549-564. oldal Tovább»​​​​​​​

Spontán privatizáció Magyarországon

A ?spontán privatizáció?-nak nevezett jelenségkör a magyar privatizáció történetének egyik legszenvedélyesebben vitatott eleme. A közgazdászok és politikusok némelyike az állami vállalatok társaságok halmazára bomlását tekinti a folyamat lényegének, mások a cégek vagy vállalatrészek eladást menedzseri döntés alapján. A nyilvános disputák legtöbb résztvevője szitokszóként használja a spontán privatizációt a hatalom- és vagyonátmentés, az állami vagyon elkótyavetyélésének szinonimájaként. Ennek megfelelően gyökeresen más az értékelés is: az egyik póluson a spontán privatizáció a vállalatok alkalmazkodóképességnek a jele, a másikon a jogtalan előnyszerzés, sőt a rablás megfelelője.
A Közép-Kelet Európában sok szempontból egyedülálló átalakulási forma alapfeltételeit a korábbi magyar reformok teremtették meg. Maga a lépéssorozat a tervgazdaság felbomlásának egyik fontos metszeteként jól mutatja a gazdasági és politikai változások folytonosságát és szakadási pontjait. Vajon lehetett volna ez az út a privatizáció alternatív, máshol nem követett módszere? Hogyan értékelhetjük utólag, egy évtized távlatából az átalakulásnak ezt a módszerét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a korabeli vitákkal és vállalati esetekkel is gazdagon illusztrált könyv.

ÁPV Rt., ?Számadás a talentumról? sorozat 1998 Tovább»​​​​​​​

Privatization in Central East Europe: can it be designed?

According to general understanding, privatization in Central East Europe does not simply mean the transfer of individual firms from state hands to other proprietors, but it is the precondition and the main instrument of rebuilding the whole economic system. Thus, the task is not to fit in state owned enterprises into a functioning market but to create this new integration mechanism parallel with and by the mean of a wide-ranging change of ownership structure. One of the basic dilemmas of the transformation is, whether it is possible to build up the frameworks of a decentralized market mechanism applying a comprehensive, homogeneous privatization strategy, carried out by centralized governmental institutions. In other words: can privatization be designed?
Based on the Hungarian experience, in comparison with Czech-Slovakia and Poland, this paper will argue that all governments have tried to do so. Nevertheless, their attempts to design ownership changes have been successful at a different degree - not (only) in terms of privatized assets or enterprises but in terms of the impact of programs, guidelines and centralized decision making on the transformation of the proprietary structure. The degree of "design" will be characterized by the stability versus shifts of governmental privatization policies and the relationship between the programs declared and the empirical changes.

In: Institutional Design in New Democracies, A. Lijphart, C.H. Waisman eds., Westview Press, Boulder, Colorado, 1996. 177-194. Tovább»​​​​​​​

Oldalak