A világméretű pénzügyi és gazdasági válság következményeinek korlátozása szinte minden gazdaságban olyan állami beavatkozási akciókat tett szükségessé, amilyeneket korábban egyáltalán nem, vagy sokkal kisebb mértékben alkalmaztak (bankok, pénzintézetek és termelővállalatok államosítása, illetve állami részvétel a finanszírozásukban; adott cégek, foglalkoztatotti csoportok és fogyasztói rétegek érdekeit védő költséges állami mentőprogramok elindítása stb.). E mellett olyan törekvések, amelyek egyes közfeladatok magánosítására irányultak (pl.

HVG Online, 2010. április 19.

Most az a fontos, hogy Orbán mit mond és tesz a két forduló között Északkelet-Magyarországon. Elmegy-e és mit mond Edelényben, ahol akár győzhet is a szélsőjobb? Kimondja-e Pétervásáron vagy Tiszavasváriban, hogy nem fogja tűrni a rasszista uszítást és a törvénytelenséget, és kormányfőként megígérheti, se a magyar állam, se az EU fejlesztési pénzét nem kaphatja az, aki erre vetemedik? A világ várja és elvárja, hogy így tegyen.

AJÁNLATI FELHÍVÁS A Pénzügykutató Zrt. munkatársai ebben az évben is elkészítették prognózisukat

Második összeomlás. Amikor 1991-92-ben a munkanélküliség a soha nem látott 12 százalékos csúcsra ért, a kádári kisember életformája és értékrendje összeomlott. Olyanok vesztették el tömegesen az állásaikat, akik az előző évtizedekben szilárdan hitték, hogy munkával minden elérhető, a több munka több jövedelmet hoz, és csak a lógósok, a csavargók nem dolgoznak, és nem boldogulnak. A munka világa alapján különböztették meg a tisztességes és a tisztességtelen szegényt, választották el egymástól a felvéget és az alvéget, a tulajdonost és a nélkülözőt.