Publikációk

Euró vagy manna?

Kin próbál erőszakot tenni a kormány a lex euró néven ismertté vált törvényjavaslatával: önmagán vagy az ellenzékén? Netán ez is csupán annak a - lassan szappanoperává terebélyesedő - színjátéknak a része, amellyel a honi lakosok mellett az uniós szervezeteket is szórakoztatják politikusaink? Az euróhoz (papíron) 2010-ig elvezető konvergenciaprogram és az éves költségvetések összhangját azzal teremtené meg a kormány, hogy törvénybe iktatná a konvergenciaterv 2006-2008-ra vonatkozó fontosabb államháztartási arányszámait. A javaslatot alig egy héttel azt követően nyújtotta be az országgyűlésnek a pénzügyminiszter, hogy az Európai Bizottság erős kételyét fejezte ki a decemberben aktualizált "európrogram" megalapozottságát illetően.

HVG, 2006. február 4. Tovább»​​​​​​​

Orbániáda

Évértékelésekor Orbán Viktor azt üzente, hogy a ?Nagy Jólét? meséjével szemben drámai helyzet van a magyar gazdaságban, ám ha rászavaznak, ő mindenre tudná a megoldást, és valóban eljönne a ?Nagy Jólét Országa?. Megoldásai egy részét tételesen is ismertette, más részét homály fedi, a legerősebb érve összességében annak sugallata volt, hogy higgyünk neki. Ha a miniszterelnöki posztra pályázó pártelnök csak annyit tud a gazdaságunkról, mint amit a vasárnapi rendezvényen is előadott, az rendkívül lehangoló. Bemutatott gazdasági programja pedig ? annak megvalósítása esetén - csődbe vinné az országot. Ha féligazságokkal nemcsak hangulatot akarunk szítani ? mint tette ezt Orbán Viktor, hanem a tényekből indulunk ki, akkor sok minden rendben van a magyar gazdaságban, ám ami rendben van, veszélyeztetett. A Fidesz elnökének javaslatai pedig a veszélyt fokozzák.

Élet és Irodalom, 2006. február 3. Tovább»​​​​​​​

Egyfelől, másfelől

Nagy a baj a gazdaságban, a csőd felé menetelünk, az új csatlakozók körében is a hátsó fertályba kerültünk, nő a munkanélküliség és a szegénység, elhatalmasodott a bizonytalanság, adósságlavina fenyeget, az árak gyorsabban emelkednek, mint az infláció, a kormány harmincnégyszer emelt adót és hatszáztizenkilenc ígéretét nem tartotta be stb. ? ilyen és ehhez hasonló helyzetértékelést hallhatott egyfelől az elmúlt időkben a választópolgár. Másfelől mindezt kontrázva: nincs nagy baj a gazdaságban, nincs összeomlás-közeli helyzet, növekedési ütemkülönbségünk még emelkedik is a régi EU-tagokéhoz képest, soha ennyi tőke nem érkezett hozzánk, csökken az infláció, növekednek a reálbérek? stb. Mindkét értékelés politikai szempontú és indíttatású, ezért korlátos. Alkalmas viszont arra, hogy a táborhívőket megerősítse ? ami teljesen felesleges -, és alkalmas arra is, hogy a ?balgákat? összezavarja, elbizonytalanítsa. A külföldi befektetőket pedig újfent meggyőzze arról, hogy a magyar gazdaságban egymásnak feszülő, éles politikai csatározás folyik - amely csak néhány populista ponton, ha osztogatásról van szó kerül viszonylagos nyugvópontra -, olyan körülmények között, amikor a növekedési pálya fenntarthatósága érdekében számos kérdésben megegyezésre kellene jutni.

Kritika, 2006. január 5. Tovább»​​​​​​​

Píár a gazdaságpolitikában.

Azt hinné az ember, hogy a gazdaság túlságosan száraz és unalmas metszete életünknek ahhoz, hogy látványos szócsaták tárgya és a politikusi magamutogatás eszköze legyen. Mégis azt tapasztaljuk, hogy már nemcsak a gazdaságpolitikai programokról folyik a vita, hanem a gazdasági helyzet megítéléséről is vérgőzös szópárbajok zajlanak a parlamentben és azon kívül. A csatározások ráadásul szünet nélkül folynak, minthogy ebben a ciklusban folytonossá vált a kampány.

Mozgó Világ, 2006/1 Tovább»​​​​​​​

Oldalak