Petschnig Mária Zita

A tanulmány az Orbán-, a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikájának elemzésén keresztül mutatja be azt a belső keresletélénkítő gazdaságpolitikát, amely fenntarthatatlan növekedési pályára vitte a magyar gazdaságot.

in: Pénzügypolitikai stratégiák az XXI. század elején, Akadémiai Kiadó 2006. Tovább»​​​​​​​

Fordulatokkal és versenyhelyzetekkel teli esztendő volt a 2005-ös. Az előző évi stabilizáló jellegű gazdaságpolitika után mind a költségvetési, mind a jövedelempolitika kiengedett, és a monetáris politikát is szeptemberig határozott kamatcsökkentés jellemezte. Az államháztartás deficitjének csökkenő trendje azonban megfordult. A reálgazdaság éven belül folyamatosan javuló tendenciájával szemben, az államháztartás és államadósság mutatói romlottak, ami a 2005-ös magyar gazdaság legfőbb ellentmondását jelentette, és eltérő helyzetértékelésekre adott okot. A kommunikációs térben erős verseny alakult ki a gazdasági adatok értelmezése körül a kormányzó pártok és a Fidesz között. Két szélső álláspont feszült egymásnak, amelynek eredményeként a homály fokozódott, az állásfoglalás pártfoglalássá vált, a populizmus pedig mind szélesebb teret nyert. 2005-ben egyidejűleg többféle színtéren s metszetben zajlott a politikai verseny. A választásokat közvetlenül megelőző évben a meghatározó szerepet betöltő táborok mindenekelőtt a maguk felségterületén igyekeznek rendet teremteni. 2005 egyik nagy újdonsága abban rejlik, hogy a változatlan szerkezetű politikai-hatalmi renden belül nagyon finom, de rendkívül határozott mozgások indultak útjukra. Minden jelentős intézmény, s minden magát jelentősnek vélő személy újrapozícionálja magát, s lehetőleg még a választások előtt. Ám a változások valódi értelmét legfeljebb csak a választások utáni új helyzet függvényében tudjuk véglegesen elemezni.

Magyarország Politikai Évkönyve 2006. (Kéri Lászlóval) Tovább»​​​​​​​

Évértékelésekor Orbán Viktor azt üzente, hogy a ?Nagy Jólét? meséjével szemben drámai helyzet van a magyar gazdaságban, ám ha rászavaznak, ő mindenre tudná a megoldást, és valóban eljönne a ?Nagy Jólét Országa?. Megoldásai egy részét tételesen is ismertette, más részét homály fedi, a legerősebb érve összességében annak sugallata volt, hogy higgyünk neki. Ha a miniszterelnöki posztra pályázó pártelnök csak annyit tud a gazdaságunkról, mint amit a vasárnapi rendezvényen is előadott, az rendkívül lehangoló. Bemutatott gazdasági programja pedig ? annak megvalósítása esetén - csődbe vinné az országot. Ha féligazságokkal nemcsak hangulatot akarunk szítani ? mint tette ezt Orbán Viktor, hanem a tényekből indulunk ki, akkor sok minden rendben van a magyar gazdaságban, ám ami rendben van, veszélyeztetett. A Fidesz elnökének javaslatai pedig a veszélyt fokozzák.

Élet és Irodalom, 2006. február 3. Tovább»​​​​​​​

Nagy a baj a gazdaságban, a csőd felé menetelünk, az új csatlakozók körében is a hátsó fertályba kerültünk, nő a munkanélküliség és a szegénység, elhatalmasodott a bizonytalanság, adósságlavina fenyeget, az árak gyorsabban emelkednek, mint az infláció, a kormány harmincnégyszer emelt adót és hatszáztizenkilenc ígéretét nem tartotta be stb. ? ilyen és ehhez hasonló helyzetértékelést hallhatott egyfelől az elmúlt időkben a választópolgár. Másfelől mindezt kontrázva: nincs nagy baj a gazdaságban, nincs összeomlás-közeli helyzet, növekedési ütemkülönbségünk még emelkedik is a régi EU-tagokéhoz képest, soha ennyi tőke nem érkezett hozzánk, csökken az infláció, növekednek a reálbérek? stb. Mindkét értékelés politikai szempontú és indíttatású, ezért korlátos. Alkalmas viszont arra, hogy a táborhívőket megerősítse ? ami teljesen felesleges -, és alkalmas arra is, hogy a ?balgákat? összezavarja, elbizonytalanítsa. A külföldi befektetőket pedig újfent meggyőzze arról, hogy a magyar gazdaságban egymásnak feszülő, éles politikai csatározás folyik - amely csak néhány populista ponton, ha osztogatásról van szó kerül viszonylagos nyugvópontra -, olyan körülmények között, amikor a növekedési pálya fenntarthatósága érdekében számos kérdésben megegyezésre kellene jutni.

Kritika, 2006. január 5. Tovább»​​​​​​​

A 2005 végén, e tanulmány írásakor, amelyben kilenc kormány fogadalmait, majd lényegi semmittevését mutatom be, a megmutatkozó költségvetési pályacsúszás és annak valószínűsége, hogy ez 2006-ban sem korrigálódik, egyre hangosabb követeléssé tette a szakma részéről a nagy ellátó rendszerek reformját. Annál is inkább, mert a költségvetés kiigazítására irányuló kiadási faragások, maradványzárolások lehetősége egyre korlátozottabbá vált, amint azt a költségvetési szervek működési zavarainak megszaporodása is jelezte. A pénzfelhasználások korlátozása időben egyébként is korlátos, hiszen a feladatok változatlansága esetén a visszaszorított kiadások később visszanőnek, és a maradványok sem zárolhatók az idők végezetéig.

Külgazdaság, 2006. 1. Tovább»​​​​​​​