Petschnig Mária Zita

Nem olyan jó a jövő évi költségvetés, mint ahogy azt a kormányoldal állítja, de nem is olyan rossz, mint ahogyan az ellenzék szapulja. Fő problémája, hogy kétségeket hagy afelől, vajon tényleg elszánt-e a Gyurcsány-kabinet a magyar gazdaság 2010-es euróövezeti csatlakozására.
A 2005. költségvetés az előző évek államháztartási túlköltekezésének és a deficitfaragás kényszerének a foglya. Nem tud kitörni a megszorításokból, a terhes örökség fogságából. Ráadásul az erőfeszítések még mindig elégtelennek bizonyulnak. Kétséges a 4,7 százalékban megszabott deficitcél teljesülése ? a százmilliárd forintos rendkívüli tartalék ellenére is. S gondot okoz, hogy az előirányzotthoz képest további adósságot halmozunk fel az eurózónához való csatlakozás menetrendjében.

Népszava, 2004. november 23. Tovább»​​​​​​​

A kialakult kormányzati vákuumban/válságban és annak megoldását illetően nemcsak a költségvetési politika fellazulásától kell tartanunk, hanem attól is, hogy a választásokra készülve ismét elcsúszik a jövedelempolitika, ami részben a fiskális politikához is kapcsolódik. Az új kormánynak olyan gazdaságpolitikát kell érvényesítenie, amely megfelel a társadalmi elvárásoknak. Csak a társadalmi elvárást ne a 2006-os választásokra kacsintva definiálja, hanem a jólétnövekedés hosszú távú perspektívájában gondolja végig, amelynek kitüntetett dátuma 2010. január 1-je, euróövezethez való csatlakozásunk ez idő szerint érvényes időpontja.

Figyelő, 2004. szeptember 2. Tovább»​​​​​​​

A Medgyessy-kormány nem lett ?strand-kormány?, mint ahogy azt a választások után az ellenzék jósolta, de nem is töltötte ki a teljes parlamenti ciklust, mert a koalíció pártjai elvesztették a bizalmukat a párton kívüli kormányfőben, ami új kormány felállítását teszi szükségessé. Hogy hogyan és miként zajlott le a személyi politizálási procedúra, azt idővel a nagyérdemű is megtudhatta. Ebben az írásban arra keresem a választ, hogy a politikától elválaszthatatlan gazdaságpolitika felől tekintve miért kellett Medgyessy Péternek idő előtt távoznia, és mi következik mindebből a jövőre nézve.

Élet és Irodalom, 2004. augusztus 27. Tovább»​​​​​​​

1990-hez képest megváltozott a magyar gazdaság és megváltozott Európa is, ahova most jogi aktusokon keresztül, pecsétekkel is megerősítve csatlakozunk. Ők ? önmagukhoz képest ? rosszabbak lettek, mi jobbak valamivel. Világgazdasági pozíciójukat, lendületüket tekintve ők meggyengültek, mi egykori önmagunkhoz képest megerősödtünk. Megerősödtünk olyan értelemben, hogy túljutottunk a gazdasági rendszerváltás alapvető nehézségein, kiépült és működik a piacgazdaság minden lényeges intézménye, a gazdasági koordináció alapja a piac és a pénz, ami nemcsak csereeszközként, de tőkeként is funkcionál. Már nem vagyunk átalakuló ország, a felzárkózók közé sorolnak bennünket. Ez természetesen mind csatlakozásunk előfeltétele volt, ám hogy milyen lesz a csatlakozásunk eredménye, az hosszabb távon fog eldőlni - adaptivitásunk, rugalmas alkalmazkodásunk függvényében.

Kritika, 2004. május Tovább»​​​​​​​

Mélyrepülést mutatott be 2003-ban a politika és a gazdaság is Magyarországon. Közeledés helyett távolodás, kibékülés helyett acsarkodás. Lendületesebb növekedés helyett lassulás, egyensúlyjavulás helyett további eladósodás. Botrány botrányt követett a politikában, valutaválság valutaválságot a gazdaságban. A botrányok semmit sem fedtek fel a közéletben, a valutaválságok nem tisztították meg a gazdaságot. 2003 rossz örökséget hagy maga után. A kormány elvesztette a választópolgárok többségének bizalmát, noha mást sem tett, mint a megőrzésére törekedett, s mivel mást sem tett, mint a belső támogatottság megőrzésére törekedett, a magyar gazdaság bizalmat vesztett a külföldi befektetők előtt a kormány és jegybanki politika hitelességének romlása következtében.

Magyarország Politikai Évkönyve 2004. (Kéri Lászlóval) Tovább»​​​​​​​